Az év borongós hangulatban indul... A legtöbb blogról szorongó, aggodalommal teli gondolatok szállnak a jövő felé. Ilyenkor menekül az ember a múltba, ahonnan kiválaszthat valami vígasztalót - nem mintha csak szép emlékekkel lenne teli, de legalább válogathatunk közöttük!
A fenti képen természetesen nyár van. Azt hiszem, úgy 1981 nyarán lehetett, nagyon meleg volt. Emlékszem, a Tisza kinn volt a két gát jó félmagasságáig, csónakkal lehetett átkelni a túloldalra. A csónakos a fűzfák között lavírozott a széléig merült járművel, melybe anyósomat a világért sem lehetett becsalogatni. A gát tetejéről integetett utánunk.
Apa a tiszai halászlé főzésének elismert szakértője volt. A hátsó udvaron állította fel a bográcsot még reggel. A képen apósomat avatja be éppen a ízek rejtelmeibe. Tőle tanultam én is a halászlé-főzés titkait, amellyel Leningrádban meglehetős sikerem volt (otthoni paprikával, persze), igaz, tengeri halból!...
Apósom mindenre kíváncsi, rendkívül joviális ember volt. Apa, fittyet hányva a magyar nyelv egy francia számára áthatolhatatlan bozótjára, türelmes pedagógiával magyarázta apósomnak, hogyan kell megtapasztalni, mennyire főtt már meg a halászlé. A nyelvi nehézségek sosem állították meg őket a társalgásban.
*a kép rákattintva nagyítható
*a kép rákattintva nagyítható
Politikai elemző műsort néztem délelőtti munka után, és a délutáni munka előtt.A kettő között hazajöhettem. Jobb lenne nem így " pihenni", de homokba sem dughatjuk a fejünket...
VálaszTörlésEgy ilyen írás aranyat ér a lelkem mostani állapotának. Nyár, halászlé, emlékek, humor.Köszönöm.
Én is csatlakoznék Évához. Kösz ezt a kis napfényt! Igazán ránkfér. Sokkal jobban, mint az elemzőket hallgatni...
VálaszTörlésMajd bográcsozunk idén is, bízzunk benne:)
Egyébként a nyelvi akadályok tényleg képesek elillanni, tapasztaltam:)
rhumel
Jé, tényleg! :)))
VálaszTörlésTündéri lehetett a két ember együtt.
VálaszTörlés::::)))) Még a halászlé illatát is érzem.
VálaszTörlésKülönben meg, milyen igazán fontos dolognak lehet gátja a nyelv??? ;)
A halászlé főzés hangulata egészen speciális. Már a megelőző munkálatok alatt is sok humoros helyzet adódik.
VálaszTörlésPéldául: Halpucolás közben az elkábult hal megugrik és egy csobbanással félig pucolva iszkol el a vízben. Velem többször megesett ez, mert Dunában állva a stégen pucoltam meg a halat. Az öcsém minden alkalommal fogta hasát a nevetéstől. Nagyapám pedig csak legyintett és mondta: -Fogj egy másikat gyorsan, mert különben nem lesz ebéd! :)
@Éva: én is köszönöm, hogy benéztél bokros teendőid közepette! A kép ugyan nagyon amatőr, de akkoriban (30 éve!) az emlék volt a fontos!
VálaszTörlés@rhumel: kedves rhumel, csak akarni kell! Kb. ötször találkoztak, főleg M.o.-n, de Apa járt egyszer Laon-ban és nagy szakértelemmel megmetszette apósom gyümölcsfáit, átültette a földiepret, mert apósomat igazán csak a nagyon szeszélyesen növő virágai érdekelték... Pedig imádott kertészkedni! Majd egyszer "megírom" őket is.
VálaszTörlésA blogodat látogatni mindig van időm!:-)
VálaszTörlés@akimoto: az igaz, csak nekem rengeteget kellett akkoriban 2 irányba - sokszor egyszerre - tolmácsolni... Szeretett együtt a 2 család és mindig sajnálták, hogy mélyebben nem tudnak megismerkedni, pont a nyelv miatt.
VálaszTörlés@Zé: nagyon finom szokott lenni, csak az a sok szálka a pontyban!...
VálaszTörlésHogy minek lehet akadálya a közös nyelv hiánya? A szavak sokszor nélkülözhetetlenek, hogy pontosan kifejezhessük, ami felmerült, tolmács nélkül, spontánul...
Mindenkire ragadt ugyan a másik nyelvéből, de az igazi beszélgetéshez kevés!
@Gyöngyi: köszönet a kedves, humoros pillanatképért! Szinte elképzellek lelki szemeimmel... (a hal köztudottan csúszós, mint a csillagjegybeli férfi rokona is, aki szintén kicsúszik a kezünkből, amikor azt hisszük, hogy már sikerült rátennünk!)
VálaszTörlésIgen, persze. De néha úgy érzem, a szavak csak akadályoznak. Kiforgathatók, félreérthetők, kontextusból kiragadhatók. Egy öleléssel ez nem fordulhat elő. ::))
VálaszTörlés@Éva: nekem is! Pedig teendőm mindig sok van (most pl. elkezdtem egy "igazi" darabot írni, de nem kiabálom még el babonából...)
VálaszTörlés@Zé: az ölelés viszont csak igen lényegretörően, a nüanszokat mellőző formában létező párbeszéd... Nem lehet megbeszélni a világ dolgait, a múltat, a gyerekeket stb...
VálaszTörlés@Flora: A szavakkal igen? :) Provokállak. De a kérdés komoly. A szavak mennyiben képesek egyértelműek lenni?
VálaszTörlés@Zé: a szavakkal van rá esély, ha igyekszünk őszintén, a lényegre törően használni őket. Én nagyon hiszek a hatalmukban...
VálaszTörlés@Zé, Flora: mindkettőtökkel egyetértek is, meg nem is:)
VálaszTörlésA szavaknak óriási a hatalma- bár sokszor ezt a hatalmat rémségekre használták/ják.
Viszont az EMBERI SZÓban, az igazban, jóban erősen bízom magam is. Megölelni valakit, persze néha több a kedves, bátorító szavak sokaságánál...
De legyen az akár szó, akár ölelés, természetesnek, őszintének kell lennie, hogy a varázslat létrejöjjön.:)
Amit Flóra írtál a "kétnyelvű" családdal kapcsolatban, azt nagyon is értem és teljesen egyetértek. A tolmácsnak emberpróbáló feladat, emellett sosem pótolja a spontán, közvetlen beszélgetést. Átéltem sokszor, mennyire jó lenne hosszabban, kifejtősebben, és főként segítség nélkül csak úgy beszélgetni, megbeszélni a dolgokat.
Azért a mosolyok, összenézések, apró kis gesztusok valamennyire kárpótolnak. Ehhez persze hosszú évek, közös élmények és emlékek is kellenek...
rhumel
"Igazi" darab? Majd ha lehet már, remélem úgyis többet tudunk róla.
VálaszTörlés@Zé: kedves Zé, a szavak persze hazudhatnak: erre is megvan a használati lehetőség. Pontosabban úgy mondanám, hogy nem a szavak hazudnak, hanem aki használja őet, kiforgatja szándékosan értelmüket...
VálaszTörlésAz ölelés metakommunikáció, ráadás. (semmi kifogásom ellene, attól függ, kitől jön!)
@rhumel: Zé-nek adott válaszom talán a tiédre is reagál. A második felével is teljesen egytértek, azt hiszem, sok dolgot átéltünk mindketten, hasonlóan. Amikor tolmácsoltam kötetlen beszélgetéseket, az volt a nehéz, hogy "rábeszéltek egymásra", fittyet hányva a tolmács kínjaira... Sokszor kevertem is a nyelveket, s csak az értetlen pillantásból jöttem rá, hogy "felcseréltem őket"...
VálaszTörlés@Éva: igen, egyelőre igyekszem tartani a nyelvemet, ami nekem elég nehéz néha...
VálaszTörlésFlora mindig fejin találja a szöget.
VálaszTörlésSzó+szem/tekintet+gesztus+hanglejtés=erős remény
a megértésre.
Írott szó veszélyesebben félreérthető.
@Névtelen: itt már jobban sejtem, ki a Névtelen... Mindezen jelek mellett nekem a szavakra is szükségem van! Ezekkel is lehet csalni, nem? Minden a szándékon múlik...
VálaszTörlésA két névtelen jelen esetben nem azonos.
VálaszTörlésMoi csak azért vagyok névtelen,mert bonyolult
VálaszTörlésez a vacak blogra írási system.
Flora! Nem mondtam,hogy szavak nem kellenek,csak
azt,hogy nem elegendők.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEgyetértek a felettem szóló Névtelennel. Szava is kellenek. Csak nem mindig. :)
VálaszTörlés@névtelen: néha viszont meg kell velük elégednünk!...
VálaszTörlés@Zé: ♥ ☺ ♡ ☹ ☀
VálaszTörlésJól van. Én is kedvellek. És mosolyogni is szoktam, csak ha köd van, nekem is alább hagy a jókedvem. Én a magam részéről ugyancsak reménykedem, hogy kisüt a nap. :D :D
Törlés