Behívtak. Abbamarad a Lafontaine-fordítás. A hazának nincs szüksége rá... hisz a Múzsa nem óvott, hogy befejezhessem. A Montherlant: Les jeunes filles -ének III. kötetét ma akartam kezdeni. Ezt se én fordítom. "Le Démon du Bien". Oui, "le Démon", mais "du Bien"?
(Munkaszolgálatban írt jegyzeteimet időnként "fekete postával" elküldtem Fifnek. Öszegyűjtötte. Egy kis pepita noteszbe jegyeztem, mint negyvenben, s ez is izgatta a bajtársakat, mint akkoriban, negyvenben, az a másik. Mit írhat ez...?)
júl. 4.
Szentendrén. A ref. leányinternátusban.
júl. 5.
Sárga karszallagot kapunk és katonasapkát. Holnap tífuszoltás. Mély közönyben élek. A sárga szallagot hordom, még "büszke" sem vagyok rá, mint sokan itt. De nem is szégyelem. Jobb lenne büszkének lenni...
júl. 6.
Oltás. Kivisznek Ukrajnába? Az oltást a szív fölé adják, előtte jóddal lemossák a bőr felületét. Színjelkép. Sárga folt a bőrön is. Utána erősen vérzek, érbe szaladhatott a tű. Mint Krisztus vonulok, kibontott inggel, vérző mellel.
Bakancs és kötszer-kiosztás. Negyvennégyes bakancsot adnak, kihallgatáson kell kérnem, hogy a sajátomat viselhessem. Délután szemle. Az alezredes beszél: "Az Önök fajtájában olyan erős a megvesztegetés szelleme, hogy az minden emberi képzeletet felülmúl. Óva intem magukat minden kísérlettől, Margit-körútra kerülnek, stb..." A keretaltisztek némán állnak körülöttünk. Újabb "faji tulajdonsággal" ékesítve, díszlépésben vonulok el.
(in Radnóti Miklós IKREK HAVA NAPLÓ, Osiris Kiadó, Budapest 2003)
http://flora.over-blog.org/article-miklos-radnoti-1909-1944-extraits-de-son-journal-58433231.html* itt megtalálható francia fordítása
http://flora.over-blog.org/article-miklos-radnoti-1909-1944-extraits-de-son-journal-58433231.html* itt megtalálható francia fordítása
Nyári napokon írta, mégis jeges fuvallat járt át, míg olvastam....
VálaszTörlésMegborzongat....
VálaszTörlés@rhumel: Időnként beleolvasok a Napló-ba, bár már végigolvastam rég. Olyan igazán "Radnóti"! Még a legszörnyűbb helyzetekben is a félbemaradt munkája izgatja... Igaz, a publikáció 1942-vel megszakad...
VálaszTörlés@Márta: engem is, mindig, változatlanul!...
VálaszTörlésRadnóti naplója s egyáltalán a prózája nekem nagyon emberi, sokszor pedig kifejezetten drámai.
VálaszTörlésNem találom a szavakat. Mickét kérem kölcsön. Drámai.
VálaszTörlés@Mick: a Napló-ból kibontakozó ember figurája póztalan őszinteségében a legmegragadóbb...
VálaszTörlés@Zé: szándékosan nem választottam az embertelen körülmények közelebbi részleteiből. Drámai és pátoszmentes. Igen.
VálaszTörlésÉs ő írta a Nem tudhatomot.Mintha folytatta
VálaszTörlésvolna:"--Mégis,magyarnak számkivetve/Lelkem
sikoltva megriad,/Édes hazám,fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!"
Édes ez a haza,vagy gonosz mostoha?
A haza olyan mint a természet lágy öle. Valljuk be, olykor nem igazán lágy.
VálaszTörlésA haza olyan, mint az egészség. Amíg megvan, nem beszélünk róla, de amint elveszítjük, nagyon hiányozni tud.
@Névtelen: azt hiszem, nemsoká egy másik részletet is le fogok másolni...
VálaszTörlésA haza, gondolom, olyan, mint amilyenné a gyermekei teszik. Jó is, meg rossz is...
@Mick: el lehet-e veszíteni?...
VálaszTörlésflora: Jó a kérdés. Talán nem, legalábbis végleg nem, azt gondolom, hogy nem tud nyom nélkül elmúlni. Mint minden hasonlat, ez is sántít. Ha az egészségünket elveszítjük, nem szűnik meg, csak „átalakul”. visszaszerzésének esélye minden esetben ott lappang lehetőségként.
VálaszTörlésszerintem a haza veszitette el Radnótit (és másokat is) és nem forditva! :(
VálaszTörlésIgen. Radnóti megírta a legszebb magyar verset.
VálaszTörlés(Nem tudhatom). Halála tragédia és nagy veszteség.
@mick: kedves Mick, a haza nem más, mint gyermekeinek összessége, azt hiszem, egy olyan térségben, melyhez mélyen hozzászoktak, s melyhez szolidaritás fűzi őket (nem pedig kizárólag a birtoklási,hatalmi vágy...)
VálaszTörlésSzép álmokat, éjfél elmúlt...
@aliz: Radnóti végig és mindennek ellenére valotta ragaszkodását és igaza volt: a haza nemcsak az őt kisajátítóaké...
VálaszTörlés@ aliz: pardon, elütés: "vallotta"...
VálaszTörlésflora: az gyermekeinek egy jó része határainkon kívül él és ez nagyon kényes kérdés. Magyar mindenki, aki annak érzi, tudja, vallja magát, függetlenül attól, hogy hol él.
VálaszTörlésÜdv.
aliz: Úgy vélem, tartósan nem lehet senkinek se kisajátítani az országot.
Üdv.
@mick: igazad van, a határokon kívül élés kényes kérdés, melyet igen jól ismerek! Immár majd 40 éve... Attól is függ, felvette-e az ember az illető ország állampolgárságát, ahol él... Megtartotta-e az eredetit is? (az én esetem) Az utóbbi esetben ez az érzés legalábbis megoszlik. Ha jól érzi magát és befogadták, jól elsajátította a nyelvet, lehetetlen, hogy ne érezze magát, legalább becsületből, de másból is, az illető ország polgárának... Magyar eredetét, valahogyan odatartozását - zsigereiben is - nem törölheti ki könnyen...
VálaszTörlés...miért is kellene kitörölni? sokminden(féle identitás, aspektus, szerep stb) megférhet bennünk - békében - s ezek csak gazdagitják egymást is... (illetve bennünket)
VálaszTörlésBár már egyszer felismerné mindenki, hogy a kultúrák (nemzetek) gazdagítják egymást, ha hagyjuk.
VálaszTörlés@aliz: szerintem se muszáj kitörölni, bár mindenkinek megvan a saját története, melyet úgy irányít, ahogy akar, ahogy bír...
VálaszTörlés@mick: talán már a saját példánkkal is hathatunk pozitív irányban, ha nincs is világrengető befolyásunk a világ alakulására...
VálaszTörlés"Mieux vaut allumer une chandelle que maudire l'obscurité" - mondja a kínai közmondás (igaz, franciául).
Vagyis: "Jobb gyertyát gyújtani, mint a sötétséget átkozni".