A fenti képen 6-7 éves lehettem, még 1956 tele előtt volt, mert akkor költöztünk el abból az öreg, vertfalú házból, melynek méteres vastag, kőkeményra sulykolt falaiba belegörbült a fúró, amikor az ötvenes évek legelején bevezették a villanyt...
Igen, ismertem még a petróleumlámpát is: volt egy hétköznapi viharlámpánk, a tehénre, borjúra kinézőben is azt lógatta kezében nagyapám, bár ő lámpa nélkül is nagyon jól eligazodott közöttük. Bent, a "nagyszobában", mely a nagyszülők és a két unoka búboskemencével fűtött hálója és egyben a "nappali" is volt (a fiatalok a fűtetlen mellékszobában kapargathatták a jégvirágokat az ablakon, amúgy is szoros volt a hely a keskeny ágyon kettőnek!), szóval, ebben a "nagyszobában" volt használatos a szép fehér opálos talpú lámpa, melynek gondozása nagyanyám reszortja maradt. Gyakran tisztította az üvegét, összecsavart újságpapírt vezetve nagy elővigyázattal a keskeny csőbe, mely gyakran bekormolódott a rossz minőségű petróleumtól. Szaga korai gyerekkorom átható emléke... Mindennel takarékoskodtunk, sokáig kellett a lámpagyújtásra is várni, míg eloszlathatta a baljós, boszorkányokkal, ördögfiókákkal teli árnyakat a szoba sarkaiban. Ilyenkor nagyanyám lecsavarta az üveget, az erre szolgáló ollóval levágta a petróleumba lógó kanóc kissé elégett másik végét, majd meggyújtotta. Mihelyt visszacsavarta az üveget, az addig bizonytalanul táncoló láng fénye elöntötte a fehérre meszelt falakat.
"petróleumlámpa, milyen szép a láángja, aaa...:) (Omega)
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=4szfWQ7Sspg
VálaszTörlés@aliz: Milyen régen is volt!...
VálaszTörlésFehérre meszelt fal volt, petróleumlámpa már csak a padláson és anyu emlékeiben.
VálaszTörlésNálunk édesapánk volt a petróleumlámpa gondozója. Fölhozta a fáskamrából áramszünet idejére, úgy állította a kanócot, hogy a lámpa a legerősebben világítson. A baljós árnyak tőlünk is menekültek. :)
VálaszTörlés@flora:a te petróleumlámpás emléked még régebbi, vagy nem?
VálaszTörlés@aliz: az Alföld ebben a déli csücskében a háború utáni években nem volt minden utcában villanyvezeték. 1949 után kezdték bevezetni masszívabban nálunk - bizonyos dedukcióval élve az emlékekből kiindulva - öcsém 1949. júliusában született és amikor kigyulladt a villany, kb. 2 éves múlhatott, mert rettentően selypítve énekelte: "tudujjat a bujjan!" a soványka 15 w-os égő alatt, mely így is összehasonlíthatatlanul sziporkázott a lámpa után... Magam 1947. októberi vagyok, tehát én majd 2 évvel régebbről ismertem...
VálaszTörlésAmikor azt írod: "még régebbi", mihez képest?
@Éva: te fiatalabb vagy, a városon, sőt faluhelyen is tehetősebbeknél már volt hamarabb is. Bennem nagyon is megmaradt, ugyanúgy, mint a villany megérkezésének csodája...
VálaszTörlés@akimoto: gondolom, városon, polgáriasabb, tehetősebb helyeken már csak áramszünet esetén kellett, a háború előtt is... Az én nagyszüleim elég szegények, napszámosok voltak. A felemelkedés apával kezdődött valamelyest, a háború után... Nagyon igyekezett mindenben, rengeteget dolgozott. Az egész történelmüket magamban hordozom...
VálaszTörlésAnyuék tanyán laktak az Alföldön gyerekkorában.Nem voltak tehetősek, parasztemberek voltak.Majd megkérdezem tőle, milyen élmény volt számára a villany megérkezése. Látod, ilyenről még nem beszélgettem vele. Kár!
VálaszTörlés@Éva: én anyát rábeszéltem, hogy kezdje egy füzetbe lejegyezni a gyerekkori, fiatalkori emlékeit (apa halála utáni depresszióból kilábolás megkönnyítésére is).
VálaszTörlésLett belőle vagy 30 oldal, meglepően jól (de talán nem is meglepően...) megírva, abbamaradt, szemprobléma miatt... Sokat és jól mesélt ő is mindig...
Flora, meséltesd anyukádat szalagos magnóra. Csak le kell nyomnia a billentyűt, és már szólhat a "mese". Nagyon értékes életek, hiteles szociográfia vész el, ha nem mondja tovább. A történelmüket te írhatod le, senki más!
VálaszTörlésSzegeden se volt mindenütt villany. Ahol mi laktunk, volt, de például a barátnőméknél a felsővárosi feketeföldekre (ma a Makkosházi körút és környéke), 1960 után vezették be a villanyt.
@akimoto: a mi környékünkbeli tanyákra is, valószínűleg, sokkal később! Az Alföld ebben a délkeleti csücskében, a csongrádi, vásárhelyi sarokban különösen sokan éltek tanyán. Voltak tanyasi iskolák, kápolnák, az élet nem egészen úgy zajlott, mint falun, vagy városon. De ezt én csak elejtett szavakból ismerem...
VálaszTörlésEgy másik barátném meg könyvet írt róla. Helytörténetit. Küldök Anyudnak, ha akarod.
VálaszTörlés@akimoto: nagyon kedves vagy, Akimoto, de sajnos, le kellett mondania szinte teljesen az olvasásról, a könyvtárról is, a látása miatt...
VálaszTörlésEgyébként ő sem ismerte a tanyavilágot, Veszprém megyébe ment érte apa biciklivel (!) a háború után az Alföldről... Arrafelé ismeretlen ez a forma.
Nagy baj, Flora. :((
VálaszTörlésA régi biciklis történet túlél minden történelmi vihart. De szép!
@flora:... mint az Omwega szám petróleumlámpája!:)
VálaszTörlés@akimoto: van még mesélnivaló bőven: minden élet regény, csak el kell hinni és megtalálni a megfelelő szavakat!
VálaszTörlés