A kamélia tele van bimbóval. Ez a kép tavalyi. Azt várom már, hogy az idén is idáig jussunk... Még ha azzal jár is, hogy a kerti pepecselések, szöszmötölések ideje is elérkezik, még akkor is, ha a kert egy nagyobbacska zsebkendő felszínével egyenlő... Mert a nap is kisüt végre!... Igaz, le kell súrolni és olajozni a kerti asztalt a négy székkel, a füvet is rendszeresen nyírni, a rózsafákat metszeni, a gazt gyomlálni, hoznom kell néhány zsák földet is a tövükre stb... Befelé az íróasztal vonz. Kint csak kézzel tudok írni, mert a képernyőn nem látszik semmi a tükröződéstől. Irni vagy olvasni a napernyő alatt... A piros füzet a 221. oldalnál tart, apró betűkkel. Maradt 4 oldal üresen. Nemsokára újat kezdek. A jelölt fekete, rajta 6 különböző színnel a következő mondat: "les mots ont une vie", vagyis: "a szavaknak élete van"... Hát, majd kiderül...
A piros füzetben mi van?
VálaszTörlésA piros füzetbe 2009 márciusa óta jegyezgetek majdnem naponta... Ami csak fontos vagy kevésbé fontos történik vagy megfordul a fejemben. Ha rossz volt, megkönnyebbülök tőle, "kiírom magamból". Ha jó volt, az emléke is feldob.
TörlésEgyben bizonyíték is az idő valódi múlására...
Alig várom a kertet én is. Gyönyörű ez a virág! (A rózsám talán kifagyott, olyan szürke.)
VálaszTörlésKamélia. Rengeteg bimbó van rajta egész télen: tavasszal kinyílnak, de egy-egy virág szinte csak egy napig él...
TörlésHa megmetszed, talán feléled a rózsád!
Itt is süt. Sokat ígérően. Kellene nekem egy szalmakalap. ::))
VálaszTörlésSajnos, a szalmakalap messze van! Egyelőre téli sapka kell (épp most hallottam, hogy a test hőveszteségének 50%-a fejen át történik...)
TörlésHa nincs kert az a baj, ha van az is sors csapás tud lenni. Oly sok vele a munka, hogy szinte semmi idő nem marad a kert élvezésére. Néha nem tudom eldönteni, hogy valóban oly nagy szerencse- e kertes házban élni?
VálaszTörlésGyerekekkel feltétlenül áldás a kertes ház. A kerítés megvédi őket a külső veszélyektől. És kint a kertben is bent vannak a védett (zárt) területen. Ha lakásban nőnek fel, ki kell engedni őket a védtelen területre. Az utcák pedig sok veszélyt rejtenek.
Törlés@Györgyi: talán a kert méretétől függ! Az enyém csak akkora, hogy túl sok munka nincs vele, de élvezni lehet (feltéve, ha jó idő van, vagyis évente 4-5 hónapon át - szerencsés esetben...)
Törlés@Mick: 2 unokám is szeret benne. Itt a ház egyenesen az utcára nyílik, két irányban száguldoznak az autók, még jó ideig nem lehet őket egyedül kiengedni...
TörlésFlora, még nem merem visszametszetni. Jöhet fagy egész márciusban. Megpróbálom később.
VálaszTörlésSzerintem is korai még. Ezen az enyhe éghajlaton is várok még vele március végéig, sőt... Novemberben még nagyban virágoztak!
TörlésJó egy ilyen piros füzet...
VálaszTörlésTényleg jó, még ha nem is piros... Csak síma legyen, se vonalas, se kockás. A vajszínű lapok is étvágygerjesztőek: szinte magától szalad a filctoll...
TörlésAz enyém átgondolatlanul is sima lapokból áll.:-) Éppen ilyen volt kéznél. A borítója sárga, és ami rajta van is főleg sárga: Citrom, lepke, mimóza, banán, cérna gombolyag...
VálaszTörlésItt van kéznél gondolatokkal, idézetekkel, telefonszámokkal könyv- és filmcímekkel, sőt hallott,vágyott parfümnevekkel is...:-)
Nem napló,olyanom nincs, de naponta használatos információs füzet, vagy annál ezért több?!
Kedves Éva, örültem a megjegyzésednek: ugyan ki szánt meg, gondoltam a 15. kom. láttán, mert már egy hete parlagon hever a blogom... Alice érkezése óta egy percem sincsen, az éjszakákat is beleértve... Talán a jövő héten, gondolom vágyakozva...
VálaszTörlésA síma lapok fontosak, mert a vonalas, kockás gúzsbaköt, legalábbis bennem ezt az érzést kelti. Régóta van ez így, tán kamasz- és ifjúkorom nagy levelezős korszaka óta... Az enyém, úgy tűnik, valamivel "naplóbb" a tiédnél...
Ha valaki éppen nem ír újat a blogjába, akkor a régi írásokat szoktam olvasni. Soha nincs számomra parlagon heverő blog. Ha egy darabig én is csendben vagyok,mert csak olvasok, és nem kommentelek, aztán egyszer csak mégis megszólalok...:-)
VálaszTörlésÉrdekes, hogy ki mit választ, ha füzet kell neki. Én ha tanulok, akkor vonalasat, kockásat használok, pl. nyelvtanuláskor. Ha csak "úgy írok", akkor a simát.
De a miértjén még soha nem gondolkoztam, csak a te írásod után.
A "böngészés" nekem is szokásom...
TörlésNekem már a levélírásnál feltűnt, hogy csak a síma lapokon éreztem jól magam... El is dobtam mindig a sorvezetőt! A vonalas vagy kockás megszabta a betűméreteket, mintegy korlátozta a spontaneitást. Mintha bele kellett volna magamat préselni holmi szabványba... Mindez persze tudat alatt... (Holnap kezdem az új füzetet, de lehet, hogy még ma este!...)