Az elmúlt napok a tengerparton teltek... Pihenésnek éppen nem lehetett őket nevezni, két eleven unoka társaságában, akik néha össze is marakodtak. Olyankor a kisebbik csíp, harap, hogy a 2 és fél év különbséget pótolja. 
De nem ezek a futó epizódok uralták a hangulatot. A víz csodás csillámló hullámaiban ugrándozni, a 3-4 m magas "dünére" egyszuszra felfutni s a másik oldalon fenéken lecsúszni vég nélkül: órák hosszat nem tudtak betelni vele! S nagymamák felváltva ügyeltek, mert az áramlat észrevétlenül befelé sodorhatta őket: jelezte a narancsszínű zászló is. S csak csodáltuk: hogy bírják ennyi fáradhatatlan energiával!
Hazatérve csúcsforgalom a fürdőszobában: míg egyikünk a homokot sikálta a legintimebb helyekről is, a hosszú hajakat samponozta, öblögette, majd a lapátnyi homokot söpörte fel a csempéről, a másik a vacsorát készítette. Este rövid játék, kártya, puzzle, majd mese és alvás. S végre úgy 10 óra tájban egy kis nyugalom az idősebb generáció számára is... S csak 3 kg-t adtam le a hét alatt...
bocs, de annyira röhögök, úgy írtad le, hogy elképzeltem, és boldogságos fáradtság ez, ami annyira de annyira tud hiányozni, ha nincs :))
VálaszTörlésPontosan úgy van, ahogy mondod, kedves Katalin: ha nem vagyunk együtt, már másnap hiányoznak! Lucie nálam van a hét végéig, ezért a pihenés még várat magára egy kicsit, de eggyel összehasonlíthatatlanul könnyebb...
TörlésPontosan, én is csak somolygok, és megvígasztallak: majd visszahízod, ne félj. :))))
VálaszTörlésNe vígasztalj eképpen, kedves Klári: örültem, hogy az aug. 22-ére megbeszélt táplálkozási szakember elé kicsit "megkönnyebbülve" léphetek...
TörlésRózsa, egy szót se szóltam. Legyen úgy, ahogy szeretnéd. :)
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlésmég jó hogy ti is ketten voltatok....
VálaszTörlésén előre szorongok, fogok-e tudni jól "vigyázni" az unokámra, ha csak 1-2 órát is. Pedig még csak mászik, és a rácsokba kapaszkodva járja körbe az ágyát... (és közben be nem áll a szája :)
...mert hogy ki akar jönni...
TörlésA te unokád van abban a korban, amikor a legfárasztóbb: amikor mászni kezdenek és kb. majd 2 éves korig... Amikor hétrét görnyedve kell velük járkálni, egy percig se tévesztve őket szem elől... Nagyon fárasztó, de annyira örömteljes!...
TörlésMinden leírt jelenetet látok, a fürdőszobásat is! :-)
VálaszTörlésMost kell tartani a kilóidat, én rendszerint elbukom, ha leadok pár kilót.
Néha elkurjantottam magam, s mivel nem stílusom, kicsit sikerült hatnom vele a nagyobb ricsajban... Olyankor meglepetten elhallgattak... A másik nagymama állandó erős hangon beszél (észre sem veszi, ilyen a hangja), így rá se hederít a két lány...
TörlésÉva, vagy 30 többletet kellene leadnom lassacskán...
Mit mond a táplálkozási szakembered? Mi a fő teendőd? De tényleg! Milyen fontos szempontokat kell követned, mert a 30 kg-t nagyon megfontoltan kell leadni, nem gyorsan, de úgy hogy a lényeges tápanyagok mégis beléd kerüljenek stb.
TörlésÉn 10-15 kg-ot szeretnék leadni, de működik a jojó-effektus, amint lemegy pár kiló. Életmódváltás kellene, több mozgás pl., táplálkozás mértékén,minőségén, gyakoriságán változtatni stb. Innen-onnan szedem össze az információkat, egységesítenem kellene, és főleg követnem.
Egy ismerősöm 60 kg-t adott le segítséggel, és tartja is! Ez igen!
És igen! Ha egy alapból csendes emeli meg a hangját az hatásos!
TörlésÉva, a probléma az, hogy nagyon is tudom, mit és hogyan kellene tennem, de a motiváció hiányzik... Aug. 22-re van időpontom, majd megírom, sikerült-e neki valami olyat mondani, ami hat rám. Minden megrázó, hosszantartón stresszelő esemény pár kiló többlettel jár, amit leadni persze nehéz, pláne sose voltam sportoló!
TörlésIlyenekben meg volt bőven részem az utóbbi években...
Nana, azért nem lesz kicsit túl sok az a 30 kiló? Én leadott 20 kiló után se ismertem magamra, mintha nem is én lettem volna. Sok ám nagyon még a húsz is, de az - ha muszáj - még elmegy.
VálaszTörlésÁgi, a 22 évvel ezelőtti súlyomhoz képest (amikor Valenciennes-be érkeztünk) pont 37-tel van több!!! Ha nem is akarok a 43-44 éves koromig visszamenni, akkor legyen -25kg, nem bánnám azt se! Hogy magamra ismerek-e majd? Inkább így nem ismerek magamra! Lassan az egészségem megy rá... Eleinte védőbástyaként óvtak a kilók, hogy női mivoltomat elrejtsék G. halála után. Most már megállok a lábamon.
TörlésFokozatosan szeretném leadni, hogy hozzászokjak, s "denevérszárnyaim" se nőjnek...