 |
| Kezdem magam vállalni... |
Miért is válaszol az ember egy kérdés-sorozatra? Mert jó alkalom, hogy egy kicsit megállapodjunk: hol is állunk tulajdonképpen? Nomeg a kérdések feltevőjéről is sokat elárul...
Grecsó Krisztián: "Mellettem elférsz"
2. Jegyzetelsz olvasás közben, aláhúzol-e bármit az olvasott könyvekben? Használod később a jegyzeteid?
Nem mindig, de előfordul. Attól függ, milyen célú az olvasás (későbbi cikk)
3. Ki tudod-e várni a nézeteltéréseid rendezésére alkalmasabb időpontot, ha éppen a vita hevében az még nem az?
Legjobb még frissiben rendezni, eloltani a kezdődő tűzvészt, megakadályozni, hogy elmérgesedjen a helyzet.
4. Melyik a kedvenc illatod, fűződik-e kellemes/ kellemetlen emlék hozzá?
Az egyetlen luxus, amelyet megengedek magamnak: évente egy-két igazi parfum ("Ysatis" de Givenchy és "Flower" by Kenzo)
5. Megvan még a szülői ház?
Igen, árva pár hónap óta... Megvan, de meddig?...
6. Melyik filmet néznéd meg ma este, ha választhatnál?
Sok van... Talán egy olyasmit, mint a "Sur la route de Madison"...
7. Szívesen találkozol a blogos társakkal, vagy a blogvilág nyújtotta lehetőségek között
ápolod a kapcsolatokat inkább, személyes találkozások nélkül?
Nem sok lehetőségem van távolabbi blogos társakkal találkozni, de egynéhánnyal szívesen találkoznék a valóságban is.
8. Írtál-e valaha naplót? Rejtegetted vagy publikus volt?Úgy értem nem dőltél rögtön kardodba, ha megtalálta valaki?:-D
Naplót csak G. halála után kezdtem írni: most már létfontosságú. Bárki elolvashatja, vállalom magam...
9. Mit tanulnál meg szívesen a következő évben vagy korábban?
Talán angolul...
10. Hány kisebb lámpa, gyertya van a nappalidban a központi mennyezetin kívül?
Egy nagyobb álló- és egy kisebb lámpa és sok gyertya, de mindig elfelejtem őket meggyújtani...
11. Melyik az a verssor, amit most azonnal idézni tudnál?
"Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz..."
S az egész "Szeptember végén"...
Hmmm, az előbb írtam ide, és eltűnt vagy majd később előjön?!
VálaszTörlésMegköszönöm a válaszaid, olyan jó megtudni többet a hozzánk közelálló blogtársakról.Még átolvasom őket újra.Lehet, hogy én is válaszolok majd a saját kérdéseimre!
Madison megye hídjai? Szétbőgöm magam rajta mindig, megállíthatatlanul elindulnak a könnynek a film vége felé, mikor az esőben döntéskényszerben van a hősnő az autójában. Aztán a film végéig sírok, majd még utána is. Gondoltam, hogy egyszer csak nem így lesz, de mindig jól kisírom magam a film alatt ás után.
Mint a Pavlovi reflex, csak nekem a könnyek jönnek elő.
Jó lesz, ha te is válaszolsz, esetleg még többen is! Engem is nagyon érdekelnek az emberek!
TörlésA kérdéses film címét nem tudtam magyarul. Engem is megindít. Van még egynéhány ilyen raktáron.
De nemcsak az érzelmes romantikusokat szeretem! Tulajdonképpen könnyebb megmondani, milyet nem: az "akciós", bunyós, csak látványos üldözésekkel teli filmeket nélkülözöm, ha muszáj, elalszom rajtuk hamar... Nem nagyon szeretem a kiszámított gag-ekkel teli amerikai komédiákat sem (pl. Ocean 11), untatnak.
Mind a két fajta filmet mellőzöm, amiről írtál.Az amerikai vígjátékok kifejezetten zavarnak( képtelen vagyok megnézni őket), de az esztelen, céltalan öldöklősöket is.A jó krimiket szeretem, amiben van logika, kicsit megtornáztatja az agyam.
TörlésAz érzelmes romantikusokkal nem tudom hogy állok. A Madison megye hídjai több annál. Már írtam a blogomban egyszer, hogy mozijegyet kaptam rá az ismerőseimtől ajándékba a szülinapokba, én meg megállíthatatlanul sírtam utána az utcán. Azért elképzeled őket? Ajándékba kaptam a filmet, és nem tudtak velem mit kezdeni, pedig nem szoktam ennyire bőgni, pláne társaságban.Egyszerűen nem tudtam elzárni a "csapot"!Még szégyelltem is magam.:-)
Most megnéztem az itthoni DVD-men a címet. A film címe: A szív hídjai, a könyvé: Madison megye hídjai.
TörlésAZt hiszem, Éva, nem véletlen hogy mi csalja elő ezt reakciót bennünk, még akkor is, ha tudatosan nem is tudjuk megmagyarázni. Bizonyára tudat alá süllyedt emóciókat csal elő, hasonló válasszal...
TörlésFranciául meg: "Madison felé az úton"...
TörlésIgen, így igaz, nem is a film ríkat meg,hanem valami tudatalatti, de a film kihozza belőlem, amit elástam. Ezért nem sírt ott senki csak én, azért mert engem másképp érintett mint a többieket.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEgy kis rajzot akartam szimbólumként betenni, de nem lett belőle semmi...
Törléshogy milyen jó ez a fotód!!
VálaszTörlésgratulálok, hogy mered vállalni magad
a Madison megye hídjait ahányszor látom, annyiszor bőgöm szét a fejem (a könyvben is megvan, ott nem bőgök, ellenben Schäffer Erzsébet könyvein a vonaton is, hangosan, idegesen törölgetve ki a szemem, hogy folytathassam az olvasást:)))
Katalin, eltűnt a kommentem! Hát igen, kezdem vállalni, de tennem is kéne azért valamit, hogy még jobban vállalhassam...
TörlésPár hónapja (májusban) olvastam egy Schäffer-könyvet.
a Forsyte Saga első filmsorozatában Fleur-t alakitó szinésznőnek volt ilyen mosolya (a szemetek is mosolyog...!:)
VálaszTörlésNem emlékszem, hogy láttam volna ezt a sorozatot... Ő is ilyen éltes nagymama-formátumú volt?...
TörlésA szememet illetően igazad van!
ugyan! egyáltalán nem! ragyogó, üde, kedves stb fiatal lány!:) (s a mosoly nem öregszik - az midig ifjú!:))
TörlésKedves vagy, Aliz! Egyáltalán nem a bókot akartam kicsikarni, de az egyetlen dolog, amivel nehezen békülök ki, az a plusz 30 kg!... Viszont a mosolyt illetően igazad van: könnyen mosolygok, ez nálam szinte természetes állapot... Mindennek ellenére.
TörlésAlíz, tanúsíthatom, hogy Rózsának negyven évvel ezelőtt is pontosan ilyen volt a mosolya! Még hogy éltes nagymama-formátumú, ugyan már! :)))
TörlésNagyon kedves vagy, Ági! Most már úgyis a mosoly számít igazán, a többi lassan hanyagolhatóbb lesz...
Törlésegyébként Fleur is Virág:)
Törlés♥
Törlésa napokban játsszák (Udvaros Dorottya és László Zsolt) az óbudai szinpadon - azt a nevezetes-emlékezetes filmet...)
VálaszTörlésmárminta sziv hidjait...
VálaszTörlésSzinte mindegyik megjegyzéshez biggyesztenék pár szót. :) De már mindent elmondtatok/leírtatok A szív hídjairól. Helyettem beszélt itt mindenki!:) Pedig én csak icipicit vagyok szentimentális. A mélyen megindító és nagyon-nagyon szomorú, súlyos történeteken szoktam csak sírni. Kivétel persze pont ez a film. Nincs magyarázat, szóban megfogalmazható legalábbis. Meryl Streep miatt se, mert annyira természetes, annyira igazi. Nem szabad hozzátenni semmit, csak ha úgy hozza a sors, megint megnézni és szétbőgni magam.:)
VálaszTörlésÉn is úgy vagyok vele, ahogy te, Rhumel. Minden válasz újabb kérdést vet fel, és minden válaszhoz még "biggyesztenék" pár szót.
TörlésAzért elég sokan szétbőgjük magunkat a Szív hídjai. c. filmen, ezt is meg kell jegyeznem!
Nem tudom, hova lett az előző válaszom! Azt mondtam kb., hogy szeretném a tiéidet is olvasni!
TörlésLemaradt, hogy a gyertyákat a ünnepeket kivéve,sajnos én is elfelejtem meggyújtani. :(
VálaszTörlésIgy nem érzem annyira egyedül magam a feledékenységben...
Törlésén lassanként azért nem gyújtok, hogy nehogy elfelejtsem eloltani! 8az veszélyesebb lenne...)
TörlésBennem is megfordul a gondolat...
TörlésMindig elgondolkozom azon, hogy szabad- e elmenni az élet nagy ajándékai mellett.? Hősies dolog- e vagy igazából gyávaság? A filmben elhangzik a fotós szájából, hogy ilyen szerelem csak egyszer van az életben. A hősnő nem használta a neki adott égi ajándékot. A gyerekei tanultak ebből. Kérdés bennem az, hogy akkor jól tette - e hogy a családjáért lemondott mindenről?
VálaszTörlésCsodás dolog egy ilyen jól összeállított kérdés csokor.
Mosolyogva olvastam hogy mennyire egyezik az illat ízlésünk. Nagyon szeretem ezeken kívül a Aqua di Giót.
Szerintem nem lehetett jól dönteni.Mindegyik döntésnek meg lett volna az előnye és a hátránya.
TörlésA nő a lelkiismeretfurdalástól( elhagyott család)szenvedett volna. Mert csak az nem szenvedett volna ettől az érzéstől, akiben nincs felelősség, kötelességtudat az életélvezet kívánása mellett.El is hangzik a filmben, hogy a jövőjük nem lett volna olyan felhőtlen, mint az együtt töltött pár nap.Erre a bűntudatra ráment volna a kapcsolat.
Ahhh, összetett dolgok ezek, meddig terjed az egészséges önzés és az önfeláldozás, hol az a pont, ahol felhőtlenül lehet boldognak lenni. A fotós szabad volt, a nő nem, mert nem tudott kibújni a bőréből.
Igen, a gyerekek tanultak belőle, ez volt az ő döntésének a lényege végül.Pedig először szinte csalódtak az anyjukban.
@ Györgyi: Mi lenne, ha megválaszolnád őket te is, Györgyi?
TörlésBele kell szagolnom az Aqua di Gio-ba!...
Armani illatai olyan elegánsak , mint az általa tervezett ruhák.
TörlésNem tudom hogy egy Givenchy parfümre gondoltunk- e? Tavaly óta Amarige illatát használom. Jázmin virág illatra emlékeztet. Érdekes, hogy hosszú ideig egy illatba vagyok szerelmes. Aztán valami megváltozik bennem és ilyenkor új parfüm illat lesz a favorit. A Givenchy azonban mindig örök kedvenc. Régen a III. volt a legkedvesebb. Audrey Hepburn kedvenc divattervezője volt. Könnyed, légies, kecses, finom formái illettek az ő megjelenéséhez. Elmosolyodom azon, hogy mennyire nőies az agyam és ez szöges ellentéte a külsőmnek. Mégis parfüm kérdésben nem engedek. Illatokban megmaradtam az ösztönös szinten. Azaz olyan illathoz kötődöm ami legbelül a sajátom.
Éva!
TörlésAttól tökéletes ez a film, hogy mindenki így vagy úgy, de átélte ezeket a nehézségeket. Bennem sem lett volna soha annyi erő, hogy elhagyjam egy ilyen helyzetben a családomat.
Annyi de annyi emlék tódul fel ennek a fimnek a kapcsán, hogy rengeteg édes-szomorú érzés szabadul fel az emberben. Ma valahogy nem voltam felkészülve erre az impulzusra. Váratlanul ért és térdre rogyasztott.
Kedves Györgyi, néha feldob egy kis parfum (úgy vagyok vele, mint a pezsgővel: ritkán, de csak jót!), de nem teszem mindennapivá a használatát... A túl édeskés vagy túl fanyar, esetleg a túlságosan "fűszeres" illatok (milyen nehéz is meghatározni, leírni egy illatot!) nem nekem valók, amellett arra is figyelnem kell, hogy van olyan, ami egyáltalán nem marad meg a bőrömön. Az is igaz, hogy évszaknak, alkalomnak megfelelően is más parfum kell, nem beszélve a hangulatról! De ez már igen sokba kerülne...
TörlésA téma férfi-változatát Mordecai Richler: Így látta Barney c. regénye mutatja be. Barney gyerekei föl vannak háborodva azon, hogy apjuk öregkorára újra szerelmes...
VálaszTörlésA Madison hídjait nem láttam, nem is olvastam, de ha Meryl Streep alakítja a mindannyiunk eredeti és megismételhetetlen időszakát, az ő hitelessége még a szkeptikusokat is meggyőzi. Amit eddig láttam tőle, abban az volt átütő, hogy jelen idejűvé tudta tenni a néző mélyre ásott érzelmeit. Igen, van miért sírni.
Meryl Streep igazi kaméleon! Mindig azonosul a szereppel és nem fordítva. Emlékszem a "Sophie választásai"-ra (magyar címe mi lett?) Azon sírtam inkább, mint a Madison-on. Ki tudja, milyen holttestet őrzök a szekrényemben?...
Törlésklasszikus: "Naplemente előtt (G. Hauptmann) - örök téma. (a gyerekek, az ifjak sosem értik...)
VálaszTörlésfura - mert eddig nem, de épp mostanában -kezdem érezni Baucisom hiányát....:(
Igen, kezdünk abba a korba érni, amikor már megértjük...
TörlésMinél több hozzászólás gyűlik itt, annál komolyabban elgondolkodom. Hogy vajon én eleve "öregen" születtem? Nagyon rövid életszakaszom kivételével (amikor sértett voltam és megbántottságom nem engedett a korábban természetes, és ma ismét természetes módon látni) a megértés volt a fő ismérveim egyike.
Törlésstali
Stali, nem "öregen", hanem "bölcsen"... Most ismét összhangban vagy önmagaddal.
Törlés