Ezt a kérdést tette fel a "Lire" ("Olvasni") c. irodalmi folyóirat egyik számának nyári dossziéja. Nyilván a strandra, kikapcsolódásra vágyó leendő olvasókat nem akarta felforgatóbb élményekkel nyugtalanítani. Néhány írót is megkérdezett, említenének-e könyveket, mely boldoggá tette őket. Nem megrázta, lelkük mélyéig felkavarta, hanem a boldogság szárnyain magasba röppentette őket...
"Les gens heureux n'ont pas d'histoire" - "a boldog embereknek nincs történetük", azazhogy nincs mit mondani róluk... Érdemes-e egyáltalán témaként kezelni őket (igaz, Móricz megírt egyet, de annak sem volt fenékig tejföl az élete, s éppen ennek ellenére... Igy lett az antitézisből tézis.), hiszen amúgy is csak azokat a vonatokat kell említeni, amelyek késnek, esetleg kisiklanak... Ha menetrend szerint közlekednek, nem téma.
Elgondolkodtam saját könyvélményeimen. Van-e benne olyan boldogság-könyv, melyre ma is nosztalgiával gondolok, amelytől még egy kicsit jobban lehet az életet szeretni?... Ilyenkor mindig elsőként ugrik be a "Tüskevár". Van ennél sokkal nagyobb fajsúlyú regény, még az ifjúsági irodalom mércéjével mérve is. De nekem pont ez maradt meg, többszöri elovasás után is, a "Kincskereső kisködmön" meg a "Pál utcai fiúk" szomszédságában, szorosan az "Egri csillagok"-hoz símulva. Érzem a nyári berek hangulatát, a békazenét és a szúnyogcsípéseket, a kamaszkor részegítő szabadságvágyát, melyet számomra is a természettel való mély találkozás elégített ki leginkább, senki által nem sürgetve, miközben Iduska néném tehenét őriztem a piriti vakációk alatt, jó ötven évvel ezelőtt...
Kis nyári szünet következik!
Mindenkinek boldog és szép nyarat!
Tüskevár. Örök nyár. :)
VálaszTörlésJó utat, jó unokázást, szép hullámokat.
Hát ez az: örök nyár... Épp a múltkoriban fogalmaztam meg magamban, mi a különbség a múltbeli "igazi" nyaraim meg az itteniek között: akkoriban sose kellett attól rettegnem, hogy 2-3 nap meleg után hetekig, esetleg hónapokig tartó szürkeségre, nedvességre ébredünk... Felhőtlenek és korlátlanok voltak...
TörlésBoldog pihenést kívánok:)))
VálaszTörlésNeked is, Katalin: új és gazdag periódus vár rád, melynek boldogsága és gazdagsága nagyban rajtad áll! Kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani!
TörlésTalálj sok jó irodalmat a boldogságról, de megélni legyen jó, nem csak nyáron.:)
VálaszTörlésKöszönöm,Klári! Legjobb talán "egyenesben" megélni, igazad van! Egyesek szerint egynéhány író azért ír, mert az élethez tehetségtelen!...
Törlésa boldogtalanságnak nagyobb és jobb (az irodalma)! Dante Pokla is jobban sikerült mint a többi rész. Szerb Antal szerint költőknek egyenesen hasznos a reménytelen(!) szerelem. Vagy gondoljunk az Anna Karenina mottójára a boldog és boldogtalan családokról:" (ez egybevág az általad hozott idézettel!: a boldogság ábrázolása is csak unalmas lehet. "A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az." Mi (újra)ábrázolnivaló van a hasonlóban? Tán ezért is érezzük mindig közhelyesnek, giccsgyanúsnak a boldog történeteket vagy akár a happy endet is. Amúgy: kár. A te példáid se kifejezetten "boldog történetek". A kis "nemecsek" sorsa szivfacsaró...pl. Az más kérdés, hogy "boldogitó"k (mégis, sőt!)ezek a könyvek...
VálaszTörlésMint ahogy Musset is megírta: "Les plus désepérés sont les chants les plus beaux...", gondoltam rá a bejegyzés írása közben. A kis Nemecsek... Története nem egészen boldog, de a könyv olvasása mégis majdnem boldoggá tesz. Azt hiszem, ebben mindenki egyéni rezonanciái döntenek: kiben mi ébreszt pozitív vagy negatív emóciót. A boldogság ábrázolása nem feltétlenül giccs, minden a "hogyan"-tól függ, azaz az írói tehetségtől. Sőt, valószínűleg sokkal nehezebb jó boldogság-regény írni, mint az ellenkezőjét...
Törlésakkor eljuthatunk odáig akár, hogy a tragédia az igazán optimista műfaj. (ahogy azt Dürrenmatt is kifejtette Szinházi problémáiban -igazul!) - de nem ez volt a kiindulópont, hanem az irás tárgyaként a boldogság mint olyan!nem?
VálaszTörlésDe igen, azazhogy: melyik könyv olvasása tett boldoggá? Esetleg: vajon miért? Azonban szokás szerint messzire elkanyarodhatnak a blogos gondolatcsere szálai...
Törléscsakhogy eredetileg nem igy volt megfogalmazva a kérdés , legalább is a cimben!ezért is érthettem félre:"a boldogság irodalma" volt megkérdezve és nem a boldogitó irodalom. Én a(z irói) kiindulást vettem figyelembe nem a(z olvasói) végeredményt. Úgy érzem, én nem (nem én)kanyarodtam el!:)egyébként meg: boldog és boldogitó nyaralást!(akár könyvvel akár anélkül:), hiszen azért vannak a boldogságnak - egyéb és fontosabb forrásai is -valljuk be....
VálaszTörlésNem tévedtél, kedves Aliz! A kérdés félreérthetősége szándékos volt: vajon miféle könyv adja meg ezt a boldogság-érzést? Amely erről szól (a te szavaiddal: írói kiindulás), vagy amit a mi belső kémiánk alakít át boldogság-érzéssé (olvasói végeredmény)? Még ha el is kanyarodna valaki, az sem veszélyes!
TörlésBoldog, szép nyarat neked is!
Pöttyös és csíkos lányregények, hosszú meleg nyár,semmi gond, csak úgy voltam!
VálaszTörlésPöttyös nemigen, csíkos annál inkább! Hosszú, meleg nyár, amikor nem kellett azon izgulni, hogy hirtelen vége szakad és jön a végnélküli esős idő...
Törlés