Szezonvége

   Olyan szezonvége hangulat van... Ismerőseim egy része csomagol, egyesek meg már el is utaztak. A gazdasági válság érezteti hatását: mindenki rövidebb időre megy el, olcsóbb helyekre, esetleg rokonokhoz (a pénzhiány, mint a rokoni szálak szorosabbra fonó katalizátora?...), esetleg sehova. Otthon is jó, ha az évközbeni rohanás nem teszi lehetővé, hogy kicsit otthon érezzük magunkat saját házunkban.

   Egy év alatt ötször voltam Magyarországon. Mindig rohanva, mindig a legrosszabbaktól rettegve, az utazást jóformán ki sem pihenve, s mégis a bűntudat súlya alatt görnyedve, hogy nem tettem eleget... Talán ezért sincs kedvem kimozdulni, s az ideális nyár abban állna számomra, hogy lassított ritmusban, semmi és senki által nem sürgetve, természetesen a nap jótékony és állandó sugarai által melengetve azt tegyek, amihez a pillanat diktálta vágy ad kedvet... Mintegy összerakjam a szétgurult puzzle darabjait... Ilyenkor mindig Kormos kutyánk úszik be az emlékeimbe (az asszociáció meglehetősen merész lesz!): ha valami baja volt, mindig elbújt, egyedül kúrálta magát, s csak akkor került megint elő, amikor már senkire nem kellett szorulnia...

   

Szombat este meghívtam vacsorára Muriel és Richarda barátnéimat. A kertben este tízig világos van, az apéritif után viszont az ebédlőbe húzódtunk trécselni éjfél után fél kettőig. Mondanom sem kell, hogy a mosogatás megvárt másnap reggelig. Annál is inkább, mert egy másik jó barátnőm, Evelyne születésnapjára voltam hivatalos vasárnap déltől, innen 20 km-nyire. Most töltötte a hetvenediket, és hogy könnyebb legyen átlépni ezt a dekádot, három lányuk, vagy tíz unokájuk példásan megszervezte az ünnepséget. 70 év  -  70 meghívott! A nagy árnyas kertben terítettek, Evelyne egyik asztaltól a másikhoz ült egész délután, hogy mindenkivel válthasson néhány kedves szót. Este 6 óra felé jöttem haza, de az ünneplés még javában tartott!