Keresés ebben a blogban

2013. szeptember 3., kedd

Hétvégi feltöltődés

a megmaradt nagypapával
   Szombat-vasárnap elmentem a két másik nagyszülővel a gyerekekhez: Agnès és édesanyjának születésnapja volt esedékes. A mama másfél hónappal előz meg engem. A nyárutó csodálatos napsütésssel melengetett bennünket, bár az éjszakára 12°-ra eső hőmérséklet már arra figyelmeztet  -  igaz, egyelőre kíméletesen  - hogy nemsokára vége a mulatságnak s jön az ősz meg a tél, a maga lehangoló, csontig hatoló zordon hidegével... Nade most még carpe diem és ráérünk panaszkodni, ha eljön az ideje!
Alice dominózik a mamival
 Vénasszonyok nyara... Nemde az én évszakom lesz lassanként? 
 Kint ettünk a teraszon, nyárs sült a kertben, volt séta (nekem egyelőre módjával), játék és sok-sok gyöngyöző nevetés az unokákkal! Alice nagyon szereti nézni, ha rajzolok neki. Jön a rendelés: "Rajzolj ide egy királynőt, mellé a királyt, a fejükre koronát drágakövekkel". Közben jönnek a részletek: mindkettő ágyában fekszik (külön) teljes szerelésben, de mezítláb! A királyon csíkos pizsama, rózsaszín gombokkal (ki tudja, miért?). Akkor meg már rózsaszín körömlakkal ékesítettem a lábujjait is, amin Alice olyan jót nevetett, hogy felért egy antibiotikum-kúrával!
Nem akarta, hogy visszainduljunk. "Maradj itt!" - esdekelt nyakamba kapaszkodva. "Te holnap óvodában leszel  -  mondtam neki  -  nekem otthon van dolgom, mit csináljak itt egyedül?" Talált megoldást: "Megfőzöl, kicsit takarítasz, s délután eljössz értünk az iskolába!"

11 megjegyzés:

  1. Na, látod. Jól megkaptad a beosztásodat Alice-tól. :))) Milyen boldog pillanatokat őrzöl!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, Klári, ezekből (is) táplálkozom a legközelebbi alkalomig!

      Törlés
  2. dejó
    még olvasni róla is derűt ad, hátmég megélni:)))
    olyanokat tudnak néha összemondani:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, én is jól kinevetgélem magam velük.
      Mert egyedül nevetgélni, ugyebár, nem teljesen ugyanaz...

      Törlés
  3. Önző vagyok mert szeretem az ilyen írásokat.
    Mosolyt csal a lelkembe. Mosolyogni pedig olyan jó.
    Köszönöm a rajzos mesét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is a látogatást, Györgyi! Igen, néha lefekvés előtt is végigfutok néhány fényképen. Útravalónak...

      Törlés
  4. Rózsaszín körömlakk? Gyerekkoromban volt egy babám, olyan, melynek kezét, lábát ki lehetett szedni, és fésülhető volt a haja. Nem is ez a lényeg, hanem hogy piros színes ceruzával kifestettem, "lakkoztam" a körmeit. Nagy nyálazással tettem kenhetővé a ceruza végét, és ment a manikűr, pedikűr hosszú időn át. Utána soha többé nem lehetett lemosni róla, de rákenni még igen,mert gumiból volt a baba, és valahogy beitta a kencémet. Nem baj. Örökre " divatos" lett a hölgyemény!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, egy baba sok mindent kibír...

      Törlés
  5. Baba is, unoka is csimpaszkodik a nagyapába!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olyan csodálatos harmónia tud kialakulni nagyszülők és unokák között: könnyebben elengedjük magunkat, mint felelős szülőkként, amikor kötelességünk volt a "nevelés", ma meg kedvteléssé vált...

      Törlés
  6. az én lányom ugyanigy "rendelte" királyfikat kiskorában, azt mindig hozzátette, hogy "nevessen"! :)... most meg a fia derit,,, pár napot láttam most mondta valaki,már itthon, hogy jobban nézek ki, kikerekedett az arcom... hát csakis unokám által töltődhetett fel!:), töltődhetünk fel...mindenképp.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...