A színek hiányoztak!
A tengerpart is szomorú, amikor vastag felhőtakaró fojtja el a őket, az ég örökké változó kékjét s vízi tükörképét. A sirályok szorosan egymáshoz lapultak a homokon...
a királyi fekhely |
a királynői nyoszolya |
A sok aranyozás meg a márvány végtelen színvariációi, a gyönyörű szőttesek! Azzal vígasztalom magam, hogy bizonyára nem éreztem volna otthonosan magam ekkora fényűzésben, a sok száz főnyi szolgahad közepette! Valószínűbb, hogy mindent meg lehet szokni, főleg, ha beleszületik az ember, s erre kondícionálták.
A kastély után az óriási parkot néztük meg. Az enyhén permetező eső egyre szaporábban áztatott bennünket, az esernyők ellenére. Nem tudom, hány kilométert gyalogolhattunk a Nagy és Kis Trianonig, tény, hogy az utolsó hektométereket már automata pilóta vezérlésével tettem meg... S amikor a visszaútra került a sor, megkönnyebbülve - és bőrig ázva - felültünk mindnyájan a kis "vonatra"...
A gyerekek még Párizsban kószáltak a vasárnapi visszatérő napsütésben. Bevallom, én otthon ápoltam fájó bokám és térdem, mert ugye még haza is kellett vezetnem mindenkit Valenciennes-be estefelé...
Igen, ebbe bele kell születni! Biztosan jó volt a szolgahad, de hogy én ne főzőcskézzek, teregessem a tiszta ruhát a napsütésben,tegyek-vegyek ezt azt, azt nem tudom elképzelni. Rögtön depressziós lennék a tétlenségtől,mert az aranyaimat sem lehetne állandóan nézegetni:-).
VálaszTörlésVoltam én is itt, most előjöttek az emlékek.
Térded, bokád hogy van?
Térdem, bokám még érzem (szerencsére, jobbról-balról megosztva),egy kis torokfájással spékelve... A napsütés hiányzik főleg!
TörlésArra is gondoltam, hogy "szegény" Louis soha nem lehetett egyedül, egy kicsit sem... Még a legintimebb pillanatokban sem, még ott sem, "ahova a király is gyalog jár"... Hát, ő nem...
Hasonló gondolataim voltak, mint Évának. Ennyi pompában megfulladnék. valahogy túl sok.
VálaszTörlésSzeretem a saját kezem munkáját. Még akkor is ha sokkal szerényebb, mint a kastélyok pompája.
Tavaly télen jártunk a tengernél. Borongós színei akkor melankolikusan hatottak rám. Mégis olyan békés lettem a végtelen szürkeség látványától. Négy napig voltunk ott. Ezalatt az idő alatt mindenféle élményben volt részünk.Négy nap négy féle időjárással. Káprázatos napsütéses, azúrkék tengerrel, havazással, ólom nehéz földig lógó felhők sötét szürkéjével. Sőt láthattuk a tengert Poseidon haragjától korbácsoltan, vad olajzöld tajtékos hullámokkal is.
Nekem mindegyik tengerszín kedves volt. Igaz a tenger számomra varázslatosan szép és megunhatatlan élmény mindig mindenkor.
Szerencsétek volt, hogy a tenger pár nap alatt minden arcát megmutatta nektek!
TörlésKülönben én is arról álmodom néha, hogy legyen egy kis tengerre néző erkélyem, ahol elhelyezhetek egy kis íróasztalt meg egy kényelmes fotelt, esetleg heverőt, hogy variáljam is egy kicsit a kedvtelést...
Ugye, ez is mennyivel szerényebb, mint Versailles!...
Alíz!
TörlésEbbe az álomban én is szívesen részt vennék!
Nagyon vágynék egy ilyen otthont!
Tényleg mázlink volt az akkori látogatásunkkal. December eleje volt. Az Istenek pedig kegyes hangulatukban kényeztettek minket.
Három évszak mutatta meg magát a négy nap alatt. Tél, tavasz, ősz. A nyár természetesen nem volt jelen.
:)))
Nem Aliz vagyok, kedves Boróka... A többivel egyetértek!
TörlésFigyelmetlen voltam. Ne haragudj! Elnéztem valamit.
TörlésA mondandóm ettől még arra volt válasz, amit a kommentedben írtál.
Nehéz napom volt. Sok helyen szerettem volna egyszerre jelen lenni. Így jár az, aki nem szab határt magának. Az önmérséklet nem erős oldalam.
:-)
Nem ironizáltam, csak egy mosoly volt, kedves Györgyi! Persze, hogy úgy értettem, ahogy te! Sőt, megköszönöm, hogy nálam is megálltál!
Törlés