Mindegy, valami kis ízelítőt ad a 19-én lezajlott közös születésnapi vacsoránkról: igaz ugyan, hogy én akkor már 1 héttel túlléptem a 66-ot, Alice pedig csak 22-én érte el az 5-öt...
Meglehetősen mozgalmas időszak előzte meg (azt hiszem, hiába reménykedem a lecsillapult napfényes tengerpart hosszadalmasabb látványában, de talán nem is olyan kívánatos, hogy megvalósuljon... Álomnak talán még szebb!). Majd egy hetet töltöttem a gyerekeknél, hogy fiamat kisegítsem egy kicsit menyem több napos távolléte alatt. Amikor hétfőn este megérkeztem a vonattal, még talpon várt mindkét gyerek, s a karjaimba vetették magukat a ház előtt. Pedig csak magamat hoztam ajándék gyanánt...
Különben nem is volt olyan fárasztó a hét: napközben, míg iskolában, ovodában voltak, dolgozhattam a fordításomon, esetleg pihenhettem is. Legfeljebb este, reggel volt egy kicsit melegebb a helyzet: felkelés, reggeli, indulás időben, s este a fürdés, vacsora, lefekvés, mese ugyancsak 8 után. Szombat délután együtt jöttünk vissza, hogy a másik nagyszülőkkel meglegyen nálam az ünnepi vacsora. A süteményt elindulás előtt megrendeltem, a húst náluk vettem meg, így kevesebb munka jutott az előkészületekre megmaradt 3-4 órára.
Alice nálam maradt a következő hétre, tegnap ment el, hogy a szünet második hetét Kréta szigetén töltsék mind a négyen. Rájuk fér: az idén vakáció helyett költözködés, nem beszélve az év közbeni 4-5 magyarországi útról, melyeknek célja és körülményei egyaránt kimerítőek voltak...
Most újra itt az ugyancsak feltöltő, gazdagító - csak másképpen! - magány.
csodálatos lehetett, minden jót a születésnaposoknak, és nagyon nagyon irigyellek, hogy unokázhattál...
VálaszTörlésIgazad van, Katalin, Alice nagyon édes volt! Mindamellett felkeléstől lefekvésig bevont a dolgaiba...
TörlésMozgalmas napjaitok voltak. Úgy sejtem, várod a következő zsúfolt hetet a kislányokkal.
VálaszTörlésIgen, Klári, mert az elutazásomat megelőzte nálam egy vacsora, 10-én gyűlés a festőcsoporttal, s azt követően színház... Stb. stb... Zajlik még az élet, szerencsére, ha fárasztó is.
TörlésAddig is jo pihenest otthon
VálaszTörlésKöszönöm. A pihenés az lesz benne, hogy van egy kis csend... (igy majd megint elmegy a hangom...)
TörlésAhogy ismerlek ez a pihenés sem olyan tétlenkedő lesz, mint másoknál. Inkább azt hiszem, hogy annyit jelent, hogy visszatérsz a saját tempód megszokott világába.
VálaszTörlésRemélem feltölt majd másképpen , mint a gyerekek.
Igen, a saját tempó, ami mégiscsak lelassult nagyon a régihez képest! Jól látod lelki szemeiddel, Györgyi. (Valami miatt nehezen tudok a blogodban kommentelni: azt írja, megszűnt...)
TörlésNem értem miért írja ezt.Átállítottam a kedvedért a komment dobozt. Talán most könnyebb lesz üzenetet hagynod!
TörlésKérlek jelezz vissza, hogy javult- e a helyzet!
Mint látod, sikerült, ha nem is ment, mint a karikacsapás!
TörlésAhogy olvastalak, közben megfogalmaztam, hogy igen, jó volt így neked. Jó visszatérni a saját világba is, hogy készen állj majd újra arra az érzelmi, fizikai többletre,ha a családdal leszel.
VálaszTörlésJó benneteket látni, mindig várom a képeidet!
Igen, Éva, a kettő váltakozó ritmusa a jó! Sajnos, a képek feltöltésére még nem találtam módot, először újra kell telepítenem az iphoto-t... S mivel nem vagyok nagy szakértő, mire rájövök, sok idő elmegy! Szakértőt erre megfizetni nem tudok, a gyerekek meg csak legfeljebb 2 hónap múlva jönnek... Rá kell jönnöm, nna, csak időigényes, abból meg nincs sok, mert be kell hoznom a két hét alatt elmaradt sok dolgomat!
TörlésMegértem, nekem képek nélkül is az a jó, hogy itt vagy már blog közelben! Ilyen kis önző vagyok! :-)
TörlésNekem meg ez a fajta "önzés" nagyon jól esik! :-))))
TörlésMás!
VálaszTörlésÉppen most láttam egy TV Híradóban, hogy milyen nagy vihar közeledik D-Anglia és É- Franciaország felé.
Igen, beharangozták éjszakára a 100-120 km-es szélvihart, esőt... Várjuk. Reméljük, nem okoz túl sok kárt.
Törlés