Keresés ebben a blogban

2016. június 6., hétfő

Kérdések

még egy kép az enyémekből... (az üvegen fényképező kezem árnyéka)
   Ma engedélyeztem magamnak szinte az első szabad délutánt. Igaz, nem teljesen szabad, hiszen az elmúlt napok, sőt egy-két hét megfeszített tempója  -  no és az esős idő  -   miatt el kellett hanyagolnom a kertet, a házat is... 
   A kiállítás megnyitójára sem tudtam elmenni, mert egy másik, fontos évzáró közgyűlés fedte a programot. Nem lehetett elmulasztani, lévén, hogy titkári minőségben ügyködtem ott. Viszont szombat-vasárnap délután már elmentem a tárlatra ügyelni. Igy most szerdáig, a következő ügyeletig itthon maradok, hogy megpróbáljak megbirkózni a felhalmozodott tennivalóval. Végetérhetetlen körtánc.
   A napsütés is visszatért tegnap délután. Nem tudok neki "felhőtlenül" örülni, mert máris viharokat rebesgetnek az előrejelzések. Mindenesetre kiteregettem egy mosógépnyi pulóvert és egyebet, mert téli ruha járta az elmúlt hetekben. Talán lesz időm még a gyepet is lenyírni, mielőtt megered... Állandó stressz és sürgetés az életem.
   Az ügyeletre vittem egy kis munkát: nem szeretem csak úgy számlálni a múló órákat. Azért beszélgetésre is maradt idő a betévedő látogatókkal. A kiállítóterem a városháza halljából nyílik, a főtéren. A hét végén naponta 200-250 személy járta körül a mintegy száz kiállított képet, kisplasztikát.
    Kb. 20 tagja van a csoportnak, színvonalas amatőrök, fél-amatőrök. Olaj, akvarell a leggyakoribb technika, újabban sokan fordulnak a pasztell felé. Egyedül csak én csinálok aktokat mostanában. A városban rajtunk kívül még vagy 3 csoport működik: nagymúltú művészeti hagyományai, szép múzeuma van (Watteau, Carpeaux szülővárosa, hogy csak a leghíresebbeket említsem). 
    Két 20 év körüli fiatallal érdekes beszélgetés alakult ki (szeretek fiatalokkal beszélgetni, nyilván még megboldogult tanár-korom csökevénye..). Egyikük festeget, a másik verseket ír. Felvetettem a "veszély-küszöb" témáját, vajon ők mit gondolnak róla? Nem utolsó sorban, hogy elgondolkodjanak, s arra biztassam őket, ne elégedjenek meg azzal, amire máris képesek. Hogy mit hívok veszély-küszöbnek? Meggyőződésem, hogy nem lehet értékálló, valódi művet létrehozni bizonyos kockázatvállalás nélkül. Bele kell mélyedni, nagyon mélyre ásni, belső világunk legmélyéről hozni fel azt az ércet, amiből az alkotás készül, bármely műfajban. Enélkül felszínen kapirgáló, könnyű rutinos, esetleg becsületesen közepes munka lesz belőle, mely többnyire tetszik is a nagyközönségnek. A tárlaton például legnagyobb sikere a fényképnél is élethűbb pasztell-kiscicáknak és egyéb állatoknak volt, melyeket egyik kollégám igen színvonalasan  -  egyáltalán nem giccsesen  -  művel! Rutinos technika, avagy technikás rutin, kétségkívül tehetséggel. Szerintem nem lehet megelégedni csak a technikai bravúrral, akkor is, ha kevesen képesek rá s ha valami könnyen megy, akkor kell meghúzni a vészcsengőt! A kockázatvállalás olyan, mint a szakadék mélyére pillantani... Hívogat, el is nyelhet, mint sok nagy művészt (Schumann, Van Gogh, Faulkner, Camille Claudel stb, stb, stb...), de sokan meghátrálnak a szakadék szélén, s maradnak a biztonsági övezetben.

Mit mondjak? Én magam is.

16 megjegyzés:

  1. Rózsa, tetszik ez a "biztonsági övezet" a művészet határán. Izgalmas terület, be lehet járni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, szinte kezdettől fogva ebben az övezetben sétálgatok... S csak álmodom arról, hogy elhagyhattam volna esetleg a biztonságos "rezervátumot", ahol enni kapnak a vadak...
      De szükségem van a biztonságra.

      Törlés
  2. de jó volt olvasni,
    nagyon érdekes lehetett a fiatalok véleménye a veszély-küszöb-ről, azt gondolom, fiatalkorunkban ez kevésbé veszélyeztet bennünket, akkor még mindig újat és jobbat akarunk kipróbálni, akkor kezdődik a beleásás, elmélyülés, profizmussá válás felé kacsingatás, az örök elégedetlenkedés, később a rutin, kis belenyugvás, a babérok ápolgatása jöhet inkább a kiégés felé lehet ennek jelentősége...már aki nem olyan örök fiatal, hogy sosem elégedett és újra és újra jobbat akar :)))))
    az a félő, hogy a valódi vérrel izzadt értéknek nem akkora a kereslete, mint a középszerű - de felkapott-nak -
    valaki mostanában mondta: az érték érvényesülését felváltotta az érvényesülés értéke )))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismét eltűnt a válaszom!... Megpróbálom újra: igen, a fiatalok nem érzékelik a veszélyt.
      Az általad felvázolt kórkép meglehetősen pontos és gyakori. Csak kevés kivételes zseninek sikerült végigjárni az utat, néha életük árán is...
      "az érték érvényesülését felváltotta az érvényesülés értéke" Frappáns.

      Törlés
  3. Watteu nyomában is jártok? Húúúú! )

    én erről a "veszély-küszöbről" nem hallottam, franciul hogy van? (Azt hiszem én folyton ott vagyok, lebzselek, "lébecolok" - ezt most nem véletlenül irtam..._csak nem lépem át)

    Mi értelme a fényképszerűségnek?,arra ott a fotó, és azt is lehet(ne) művészin művelni, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, a veszély-küszöb fogalmát abban a pillanatban találtam, amikor leírtam... Franciára úgy fordítanám talán, hogy "seuil de danger"... Megközelítem és meghátrálok. De az is lehet, hogy csak álmodom az átlépéséről...
      Szerintem sincs semmi értelme a fényképszerű realizmusnak: a fénykép gyorsabban megy! S a fényképezés is lehet művészet, igen, ha benne van a művész szeme...

      Törlés
    2. azt hittem,valami -általam ismeretlen- francia fogalom - eredetileg:) kerestem is a francia blogodban, de ott nem találtam) (a danger angolul is veszély) - szerintem nem is kell átlépni, lezuhanni semmiképp se:) De a biztonságos ismétléseknek (valójában a fotószerű másolás is az lenne -nincs értelme, most olvastam épp „Ami egyszer már volt, az nem megismételhető, amire megoldás született, az lezárult, többé nem releváns” (Picasso)

      Törlés
    3. Igaz, Picasso soha nem állt meg, sőt, le sem ült: többnyire állva vagy mozgás közben dolgozott, egyenes és átvitt értelemben is...

      Törlés
    4. és folyton megújult, még önmagát se ismételve! (pedig én nem bántam volna, ha kicsit ismétli a kék korszakát...vagy legalább prolongálja..:)

      Törlés
    5. Elismerem a jeletőségét, de bevallom, messze nem a legkedvesebb festőm!

      Törlés
  4. Nagyon enigmatikus ez a portréd, mindig vissza-visszahiv!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Főleg a szemén dolgoztam: szerettem volna elérni, hogy a tekintete "beszéljen"...

      Törlés
    2. engem is megfogott, annyira légies, annyira finom
      és a véletlenül- üvegen - megcsillanó vonal a szeménél, így még jobb
      meg a kezed
      igazi kiállítási kép, nem csak egy kép

      Törlés
    3. Köszönöm értő megérzéseidet.

      Törlés
  5. „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ilyenről álmodoztam magamnak... De barna lett.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...