Szeptember 7-e óta távol voltam ebédlőm kedvenc sarkától, ahol nap mint nap a képernyő vár rám. Nekem legalábbis hosszúnak tűnt, hiányzott a szavakkal kapirgálás utánozhatatlan öröme. Kárpótolt viszont kedves unokahúgom és férje 6 napos látogatása. Legutóbb 2 éve voltak nálam, kellemes emléket hagyva maguk után.
Fiam is eljött velem a reptérre (lehetséges, hogy aggódott, látva rajtam az elmúlt 2 év nyomait), ahonnan késő este értünk haza, de másnap már indultunk is hozzájuk Párizs környékére. Hogy variáljuk egy kicsit, azt javasoltam, hogy kerüljünk el a normand tengerpart felé és azt kövessük egy darabig... Igy 230 km helyett 600-at tettünk meg, míg este elértünk hozzájuk. De Honfleur, Deauville bőven megér egy kerülőt! Ráadásul a napsütés is kegyes volt hozzánk és egy hétre mellénk szegődött. Kint ettünk kisvendéglők teraszain, és lekerült rólunk a szélfogó kabát. Győző beballagott egy darabig a tengerbe is.
la Dame á la Licorne |
A harmadik nap visszamentünk a Montmartre-ra. Nem volt felfedezés vendégeinknek, inkább visszatérés. Nekem pedig nem messze egy kis galériában akadt dolgom. Egy szobrász állította ki műveit : már évek óta követem a munkáját a Fb-on, de eddig csak képről. Ezúttal alaposan megnézhettem a kiállításon a különböző, egyre nagyobb és bonyolultabb kompozíciókat. Hirtelen eldöntöttem : most vagy soha, engedek életem nagy valószínűséggel utolsó csábításának és megveszem az egyik kisebb darabot (amit 3 részletben fogok kifizetni!). Talán lesz még pár évem elnézegetni a nappali falán!...
Örülök neked! A művész facebook-os oldalát közzé tudnád tenni?
VálaszTörlésKedves vagy, Márta, köszönöm!
TörlésA Facebook-on elég beütni a keresőbe a nevét : Marc Bourlier.
Megnézem.
TörlésKedves Rózsa, de jó volt olvasni a beszámolódat! Sok mindent láttatok, feltöltődtetek élménnyel. Milyen jó lesz most az ebédlőd kedvenc sarkában a képernyő előtt üni és írni. Örülök, hogy vettél a művésztől egy darabot. Kívánom, hogy sokáig tudd nézegetni. Remélem, hogy majd lefényképezed, és mi is láthatjuk a blogodban.
VálaszTörlésÉva, örülök, hogy még ennyi is kitelt a lábaimtól, bár többnyire megvártam őket valahol a séták alatt.
TörlésA művésztől vett alkotás tényleg nem volt bölcsen meggondolt tett, hiszen az ára majdnem kiteszi 1 hónapi jövedelmemet, pedig ez volt a legkisebb... (négy részletben fogom fizetni). Sokszor állítottam ki magam is, és tudom, hogy valaki többnyire azonnali "felbuzdulásból" vásárol egy kiállításon, mert ha azt mondja : "még visszajövök", nem lesz belőle semmi... A nagy fotó a blogon egyébként a művet ábrázolja a falamon. A tenger kivetette fadarabokat használja fel. A Facebook oldalán többet is lehet látni, újabb stílusban is. A világ minden táján kiállít, kb. velem egyidős, neve : Marc Bourlier.
Kedves Rózsa, nagyon különleges ez az uszadékfából (? ) készült alkotás. Jól tetted, hogy megvásároltad! Magunknak is kell néha örömet szerezni🤗. Később, az elmulasztott dolgokat mindig bánja az ember. (Talán 16 éves voltam és egy kiállításon "beleszerettem" egy képbe, a művészt meg is kérdeztem, eladó -e. Akkor óriási volt az összeg, azt hiszem 15 ezer forint (70-es évek eleje) Otthon megemlítettem, hogy az a kép mennyire megfogott. Persze vételről szó se lehetett, azt tudtam. De a mai napig látom magam előtt azt a lány alakot a kőtárban.(M Tóth volt a festő, a városunk egyik művésze.) Szóval nagyon is helyeslem a Te vásárlásodat🥰
VálaszTörlés