A gyönyörű napos hétvégét ugyanolyan szép hétfő és kedd követte... Nem térek magamhoz! Vajon mivel érdemeltem ki ezt a kegyelmi állapotot (ami, remélem, még nem ért véget...)? Jó ideje már, hogy nem kényeztet a sors. Legtöbbször meglepetéssel - ha nem gyanakodva - fogadom az eféle ritka ajándékot és óvatosan körüljárom, valóban nekem szólt-e? Nem tévedett vajon a láthatatlan postás, hiszen majdnem minden ajtó, ház, postaláda hasonló körülöttem?...
Ilyenkor általában feldobódok egy kicsit és vagy elhúzódó ügyek intézésébe fogok, vagy írni, esetleg rajzolni támad kedvem, még ha ez utóbbi nem is torkoll mindig megvalósításba. "Nagyobb lélegzetű tervem" elindult, még ha útközben folyvást alakul is, akár egy szobor vagy egy kép. Az ember állandóan felbecsüli, méricskéli a súlyát, a formáját, a részleteket az egészhez viszonyítva illesztgeti a helyükre. Ezért olyan hosszadalmas prózát írni a vershez képest, azt hiszem. Ráadásul jól tudom, hogy nem vagyok Balzac, de még Dumas sem.
Az előbb elmentem a bankba olyan ügyet intézni, amelyhez személyes kontaktusra volt szükségem. Még napszemüvegben is vakítottak az erős kontrasztok az utcán. Ha már itt voltam, bejártam a központban néhány utcát, mert már rég nem mozdultam ki sétálni. A végén alig volt jártányi erőm... Ha legközelebb felhozom orvosomnak (3 havonként látom gyógyszert felíratni) a fáradtság, súlytöbblet, időnként feldagadt boka, kifulladás szimptómáit, esetleg szívelégtelenségre gyanakszik majd és újabb vizsgálatoknak vet alá, melyektől előre viszolygok, hiszen a megmaradt napjaimból veszi el az életet... (Tudom, tudom, hogy fordítva gondolkodom, de valóban így élem át...)
Nade ne maradjunk egy ilyen gyönyörű napon ennél a csúnya negatív felhangnál : szeretem az enyhe, símogató őszt, szeretem, szeretem, maradjon velem minél tovább!
 |
| a gyerekek kertjének gyakori vendége |
Szép ez az őszelő, pontosan így van itt is, jól írtad, kedves Rózsa. Bár a múlt hét elején néha inkább nyárra hajaztak a délutánok. Azért hajnalonta, esténként már mintha tényleg ideért volna az ősz. Élvezem én is, október a Mérleg-hónap, a mienk. Nem bánnám, ha még picit maradna a napfény és a langy meleg.
VálaszTörlésrhumel
Itt azért nem nagyon beszélhetünk nyárról, legalábbis nem az újfajta forró nyarakról, inkább a hajdaniakról, melyeket még olyan könnyen elviseltünk!... Éjjel viszont itt is nagyot süllyed a hőmérséklet.
VálaszTörlésA te születésnapod melyik napra is esik, kedves Endi? Gondolom, ezt már új otthonodban fogod megünnepelni! (igen, a Mérleg nem kedveli a vad kontrasztokat...)
Itt is szép az ősz, rögvest rittyentek is egy Helló Október! posztot. Tegnap délelőtt elvadult kertemmel csatáztam, délután kompozás után 8 km gyaloglás volt a túlparti verőfényben. Az árvíz nyomai még erősen látszanak. Ilyen szép októbert kérek a teremtőtől, hogy utolérjem magamat, s hogy gyaloglásra is maradjon időm.
VálaszTörlésBár nem tudom, meghallgatja-e kérésemet valaki, én is pont ezt kértem nálad pár perce!...
Törlés