Húzódoztam bejegyzés írásától, mert ugye, ha már nem tud az ember valami pezsdítő témáról írni, minek kenje mindenkire nehézkes hangulatát... Attól félve, hogy nem tudom majd teljesíteni a saját magamnak tett fogadalmat a minimum havi 4 bejegyzést illetően, mégis nekifohászkodok...
Hiszen jól ismert, hogy a semmiről is lehet oldalakat írni, minden a stílustól függ. Nyilván nem lehetek biztos benne, hogy stílus tekintetében megütöm-e az ehhez szükséges szintet... Ha meg olyan érzékletesen le tudnám írni, hogy mindenki teljesen átérezze a hangulatomat, a mélységes fáradtságot, a különféle válogatott fájdalmakat, az ingerszegénységtől szenvedést, az előttem tornyosuló, lehangoló perspektívák tömegét, csak lelomboznék vele minden erre járó, jószándékú olvasót, aki különb bánásmódot érdemel!
Ma pl. megint kaptam egy parkolásról büntetést : az év utolsó napján, miután némileg összetörve az előző esti rolós-teraszos epizód és az azt követő sürgősségin töltött órák után elszaladtam (?!) egy cukrászdába az esti vacsorához süteményért - mivel nem bírtam saját erőből elkészíteni - lecsapott rám a láthatatlan bírságoló azért a pár percért, míg megálltam a bolt előtt... Évek óta oda járok nagyobb alkalmakra tortáért, parkoló díjat sose kellett fizetni azért a pár percért, amíg átvette az ember a megrendelt árut. Na de ha valakire ugyebár "rájár a rúd" (hallottam sokszor gyerekkoromban), akkor nincs mit tenni, el kell fogadni a balsors ajándékait és kivárni, míg eláll a zivatar. Ha eláll...
Hogy mégis megüssek egy pozitív hangocskát is : pillanatnyilag süt a nap s 0° körül van a hőmérséklet. Talán el tudok majd ballagni gyalog is a központba - és vissza... Ha az autómat elmozdítom, azonnal elfoglalják a helyét. Legritkább dolog városunkban manapság az ingyenes parkolóhely. Legfeljebb hétpróbás gyaloglóknak.
 |
| ...kb. a hangulatom is ilyen... |
Noha azért ostorozom magam, hogy a semmiről írok a blogomban. Persze, stílus nélkül, mert az csak az íróknak van.
VálaszTörlésÍrj csak nyugodtan a bajaidról is, nem lehet mindig jó passzben az ember. Ahogy pár sorban összefoglaltad, hogy mi emészt, el tudom képzelni a helyzetedet.
Tényleg rád jár a rúd. Most is van számodra a bírság is a parkolásért.
Itt is 0 fok van, de a nap nem süt. Délelőtt a kórházban voltam vérvételen, ott a büfében vettem magamnak szendvicset ebédre, így nem főztem. Hazajövetel után még vasaltam. A délutánt pedig ezután magamra szánom. Olvasok megint, mint ahogy tegnap is tettem.
Jobb napokat kívánok neked, és azt, hogy el tudj gyalogolni a központba a fájdalmaiddal együtt is. Ha van valaki, aki átérzi ennek fontosságát, az én vagyok.
Köszönöm, kedves Éva, értő soraidat! Sokszor eszembe jut, minek is írok a blogomra, amikor semmi rendkívüli (jó) nem történik velem általában - és egyre kevésbé... Legfeljebb az űrt dokumentálhatom vele, az meg legfeljebb nekem érdekes.
VálaszTörlésJól teszed, hogy megjutalmazod magad a pihenéssel hosszabb erőfeszítés után. Nekem is az olvasás és méginkább az írás a pihenés. Legalábbis akkor, ha nem érzem úgy, hogy "minek?...", ami egyébként elég gyakori...
Ittam egy KV-t, nyakamba veszem a várost...
Ó, mennyi mindenről nem írunk! El is unná a publikum, ha én elemezném csak pl. a ma délutáni alig félórás levegőn botorkálásomat (mert gyaloglásnak nem volt nevezhető), hogy mi volt benne a legrosszabb, a légszomj vagy a derék-, hát- és térdfájdalmak. Bár szerintem végül is írhat bárki a nyavalyáiról, ha neki úgy tetszik.
TörlésRemélem, szerencsésen sikerült a városi túrád.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésBocsánat, kétszer tette be a kommentemet ez a kedves blogspot, ezért töröltem.
VálaszTörlés