Délelőtt 11h van. Kb másfél órája vagyok talpon, pontosabban : ülök a gép előtt. Reggel 8 óta a fejemnél duruzsoló ébresztő rádió hangjára szunyókáltam, itt-ott beleálmodva a nagyvilág híreit. Most meg, a józan ész minden tanácsa ellenére nekiülök ennek a negyedik áprilisi bejegyzésnek, ahelyett, hogy a bőröndöm csomagolásával törődnék!...
Igaz, hogy fejben már egy jó hónapja készülök rá és éppen ez a stresszes állapot merít ki legjobban : nem jó, ha hetekkel előre tudom, mit kell majd tennem (vagy nem), mert ez teljesen kizsigerel!... Ezért a végén majdnem késésben vagyok, mert állandóan "eltérítő" programokat csinálok magamnak, hogy másra gondolhassak, hogy eltereljem a figyelmem a stressz csökkentésének reményében... Látjátok feleim, elég jól ismerem számos gyenge oldalam, melyek a korral csak szaporodnak. Azelőtt egy ilyen kis "feladat" meg se kottyant volna!... Most meg ugye, itt a kanál vízbe fulladás szindrómája, szembesülés az öregedéssel.
Most megütöm a "másik - pihentető - húrt" : gyönyörű tavaszunk volt! Többnyire napfényben úsztunk, a kánikula fojtogatása nélkül. A zöld napernyő is kinyílt a teraszon, a kert kezd dzsungelre hasonlítani, de ennek orvoslása most jó tíz nappal későbbre tolódik.
Egyre világosabbá válik - nemcsak napjaink hosszabbodnak szemlátomást, hanem annak tudata is egyre nyilvánvalóbb, hogy lassanként szeretek ebben a házban lakni. Igen, sokáig tartott, míg hozzászoktam, mígnem sikerült betöltenem a számos rideg űrt, takarni a nagy szenvedések nyomait, melyek jó ideig elém vetítődtek és lélegzeni is alig engedtek. Mostanában, ha néha rajtakapom magam ezen a "fedő alatti lélegzésen", igyekszem a mély, ún. fiziológiai légzésre váltani, amely oldja a feszültségek szorítását...
(kedves
kertészkedő ismerőseim, mi ilyenkor a teendő?... Mint a képen látható,
rossz bőrben van japán juharom : csak egyetlen alsó oldalága hajtott ki!
Ez vajon azt jelenti, hogy a többit le kell vágni?!?... 30-40 cm
magasságban?... 
😭)
Ha visszavágod talán kihajthat... Hová készülsz, hogy így kikészülsz?! (Márta)
VálaszTörlésItt vagyok a gyerekeknél tegnap ota és màjus 11-ig... Pillanatnyilag még gyönyörü az idö, a szülök holnap elutaznak én maradok a lànyokkal.
TörlésAkkor egy cipőben járunk, kedves Rózsa🤗. Mi is a gyerekeknél vagyunk, a fiúkkal. Szüleik már elutaztak. Mi csak vasárnapig maradunk. És nekünk csak pár perc a hazaút.😉
VálaszTörlésValoban! Elsején érkeztem vonattal. A szülöket ma reggel letettem az Orly reptéren autoval, és 1 hét mùlva jönnek vissza Izlandrol, ha minden jol megy! A hét alatt a kisebbik unokàm még iskolàba megy (ez a gimnàzium utolso elötti éve, franciàbol lesz érettségi iràsban és szoban, ha jol tudom, még ittlétem alatt), a nagyobbikra több vizsga letétele vàr, amelyekre sokat kell tanulnia... Igy a szerepem a körülmények lehetö legkellemesebb megszervezésére korlàtozodik, ha minden jol megy... Szerencsére a szülök jo pedagogiai érzékkel màr rég nagy önàllosàgra szoktattàk öket...
TörlésPàr perc hazaùt... de jo nektek!... Ide 250 km.
De jó neked az unokákkal lenni! Élvezd minden pillanatát! Drukkolhatsz a vizsgák sikeres letételéhez közben. Elképzelem, hogy milyen önállóak a lányok, könnyű lesz velük.Minden jót kívánok!
VálaszTörlésKedves Eva, valoban, nincs velük sok dolog, szinte csak evés idöben és este talàlkozunk a hét végén, különben a vizsgàkra készülnek... Igy persze én is foglalkozhatok sajàt dolgaimmal (hoztam magammal irni és olvasnivalot!) Igazan nagyon kellemes gyerekek!
Törlés