Keresés ebben a blogban

2009. július 7., kedd

Július 7-e nem olyan nap, mint a többi...


   Ma van 3 éve, hogy Gilbert meghalt. Szándékosan írom ilyen nyersen, minden enyhítő balzsam nélkül : tudom, van, akinek könnyebb azt olvasni, hogy "elhúnyt", "eltávozott", esetleg valaki "magához szólította". Ami engem illet, jobban szeretek a dolgok szemébe nézni, úgy könnyebb őket elviselni. Baleset után is jobb, ha mielőbb volánhoz ül az ember, még ha nehéz is, mert ha nem győzi le a félelmét, esetleg soha többé nem lesz rá képes...


   Nehéz bármit is írnom erről, az ömlengés idegen tőlem. Ezt a hosszú történetet "franciául" éltem meg. Mit mondjak, ilyen ritka emberi példa a betegséggel szemben csak életre szóló lehet. Az élet rendkívül becses és kérésznyi voltáról szól, ami még értékesebbé teszi, mert egyedüli. Nincs mód többszörös próbálkozások kijavítására, se az idő vesztegetésére. Minden napnak kell, hogy értelme, tartalma legyen...
   Itt tartottam július 7-én az írásban, amikor a számítógép kiadta a lelkét. Egyesek a sors kezét látták ebben, s ha babonásabb lennék, azt gondolnám én is, hogy talán Gilbert üzenete a túlvilágról : állj meg végre a saját lábadon, ne rám támaszkodj mindörökké, kezdj végre egy makulátlan fehér lapot - és ezennel kitörölte a gépben tárolt emlékezet minden morzsáját ! Azóta is ezeket próbálom újra összeszedegetni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...