Még egy visszapillantás...

   Hát körülbelül így néztünk ki 1973-ban... Szentesen elég feltűnő volt Gilbert "hófehér paripája", egy valóban fehér "deux-chevaux", ami engem inkább dülledt szemű békára emlékeztetett... Akkoriban Gilbert sokat futott, nyilván hogy agyonüsse rengeteg szabadidejét, a gát mentén, Szentes és Csongrád között. Nekem számtalan órám volt, orosz és francia, alig volt időnk találkozni.    Végül is az esküvő után ismerkedtünk meg igazából... Gilbert a Szentes központjában trónoló nagy emeletes ház felügyelőjének nem is olyan túl diszkrét megfigyelése alatt állott:  időnként még reggel 6-kor is bedugta a fejét a lakásajtón, különböző, átlátszóbbnál áttetszőbb ürügyekkel, hogy ellenőrizze, egyedül van-e...

   Szülei, húga és öccse, valamint egy barátja eljöttek az augusztus végi esküvőre. Ott találkoztam velük először. Később fogtam csak fel igazán, mit jelentett nekik ez az expedíció...

   Apósom részt vett az ellenállásban, nagy gaullista volt, hívő, templomjáró katolikus, anyósommal együtt mélyen vallásosak. Gilbert akkoriban már régóta nem akarta a lábát betenni egy misére sem, pedig évekig ministráns volt... Nem esküdtünk templomban, én se kívántam és a család szó nélkül "lenyelte a békát", soha fel nem vetették, amiért hálás voltam nekik végül is. Akkor még nem tudtam, hogy ez a diszkréció része annak a nagyon francia mentalitásnak, amelyik elkerüli kényes témák feszegetését, hogy a hangulat minél kellemesebb, konfliktusmentesebb legyen. A sok szőnyeg alá sepert téma így ritkán kerül tisztázásra, esetleg soha, hacsak a "kukta" fel nem robban...

(folytatása következik? lehet, de kit érdekelnek ezek a régi históriák? Esetleg "kis" körösztlányomat...)