Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.
Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel :
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.
Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedűl érdemes.
Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.
Jó volt olvasni ebben a borongós délutánban!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megálltál itt és jelezted is...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam.
VálaszTörlésJártam nálad, Márta, köszönöm a látogatást, majd még jövök hozzád is!
VálaszTörlésnagyon szép vers, köszönöm
VálaszTörlés@Nordsmetal: én is, hogy megtaláltad!
VálaszTörlés