Keresés ebben a blogban

2011. október 17., hétfő

Aliz kérdésére kezdett válaszként induló gondolatsor: "akkor" miért is nem ír sűrűbben blogbejegyzést a ember? Az "akkor" azt jelenti, hogy ha van is rá reakció. Ezen elgondolkodtam. Tényleg, eleinte majdnem naponta írtam, főleg amikor még csak 1 blogom volt, a francia nyelvű. A dolog új volt, izgalmas, de ezt már taglaltam. Az egész blogvilág, sok ezer színével, kimeríthetetlen felfedezés, sok ezer feléd nyújtott kéz. Aztán egyik ismeretlen, de kedves blogtársam azt írta: valljuk be, hogy ez is csak pótcselekvés a magány ellen. Egyedül élek, de nem magányosan. Valóban fenyegetne az a veszély, hogy beköltözöm egy virtuális világba, ahol a legtöbb velem kommunikáló ember hasonlít rám és csupa kellemes dolgot mond nekem? Tény, hogy sok időt eltöltök a gép előtt. Ez már addikció?... Mindig is féltem az addikcióktól, bármilyen formában is próbálnak alattomosan gúzsbakötni. Lehet az cigaretta, alkohol, sport (ez utóbbi ugyan nemigen környékezett meg...), esetleg némelyeknek szex vagy pénzre menő játékok, a sor végtelen. A közelemben lezajló sok elrettentő példa arra buzdított, hogy tartsam mindig szem előtt a veszélyt. Pl. több, velem egykorú ismerősöm fordult a pohárhoz, hogy problémái súlyát csökkentse. Először csak egy pohár apéritif, este 7 felé, hogy könnyebben felengedjen a napi fáradalmak után, de lassanként minden nap, elmaradhatatlanul. Később jött hozzá az esti szorongás feloldására hívatott, kellemes zsibbadást hozó többi pohár... S amikor már a reggeli remegést is azzal kellett csillapítani, a vészcsengő hangját meg se hallotta... Az akarat érzéstelenítő hatás alá kerül, bár tesz néha kétségbeesett kísérletet... s bénán visszahull. Akkor jön a "vesszen minden" önpusztító fázisa. Messze elkanyarodtam az eredeti témától, de ez a fájdalmas emlékeket is fejtegető eszmefuttatás is mutatja, mennyire taszít minden addikciónak még a gondolata is.
Persze, nem kell úgy képzelni, hogy tiszta vízen tengődő aszkéta módjára élek. Baráti összejöveteleken megiszunk 1-2 pohár bort. (Gilbert nem szerette a bort, a pezsgőből is keveset tudott meginni, nem beszélve a töményekről). Arra viszont ügyelek, hogy ne engedjek soha az egyedül iszogatás csábításának, amikor esténként a televízió hoz csak némi társaságot a magányba, s még csak megbeszélni sem lehet a látottakat senkivel... Néha mintegy kívülről látom a helyzet szánalmas voltát, amikor az ember magában nevet csak, és visszatartja a hangos megjegyzéseit... Ilyenkor a rám váró tervekbe kapaszkodom, nomeg abba a gondolatba, hogy a magánynak is megvannak az előnyei: akkor fekszem, amikor akarok, a másik horkolása nem zavar és az enyém se őt, éjjel is villanyt gyújthatok és reggel akkor kelek, amikor nekem tetszik (főleg nyugdíjkorhatár után, ne felejtsük!), nappal sem kell alkalmazkodnom senkihez. Ez is csak mérlegelés kérdése (nemhiába vagyok e jegy szülötte!) Most aztán jól kifecsegtem magamat, olyan "se füle, se farka" módon (de coq à l'âne, mondja a francia), de nem volt kedvem a struktúra gondozására, most az egyszer annyi baj legyen!... Elmúlt ez a születésnap is, eggyel megint több lett.

28 megjegyzés:

  1. Ó. milyen kellemes néha egy ilyen csevegős, fecsegős bejegyzés. Még ha komoly témáról is.
    A mindennapos blogbejegyzéshez csak annyit, hogy az addikciónál nekem az időigénye fontosabb gátlást jelent.
    Ami meg a függést illeti, igazából majdnem mindegy, mi a függés tárgya (persze nem, tudom), az addiktív személyiség keres magának valamit.
    Én például tudom, hogy az vagyok, genetikusan is, tehát igyekszem odafigyelni a virtuális és a valós élet közötti egyensúlyra. Ez mondjuk három gyerekkel odahaza nem olyan nagy gond. Ha túlzásokba esem, azonnal megkapom, hogy kocka vagyok. :D

    VálaszTörlés
  2. @Zé: köszönet a visszhangért! Nekem is probléma a blog időigénye. Néha meg attól tartok, úgysem érdekelne senkit a mondókám, hát megtartom magamnak...
    Nekem minden függéstől (kapcsolatok is) rögtön szabadulhatnékom támad...

    VálaszTörlés
  3. Születésnap? Akkor gyorsan jókívánságok özönét küldöm, remélem még nem késő!!!
    (Állítólag 8 napon túl nem ér, de szerintem mindig jól jön és jól esik)
    Szóval, kedves Flóra, főképp jó egészséget és derűs napokat, sokat-sokat, kívánok Neked ismeretlenül is ismerősként, nagy szeretettel!

    VálaszTörlés
  4. @Flora: A függésektől nekem is szabadulhatnékom támad, de ez sajnos nem változtat a kényszerességen. Viszont sokat menekülök.
    Hogy akkor ez pozitív, mert nem hagyom magam, vagy negatív, mert nem az alapprobléma, a személyiségbe ivódott jegy változik, az más kérdés.
    Én elég nehezen tudom befogni a szám, így sok mindent megosztok a blogon. Néha nem kellene, de azért utólag is vállalom, amit leírok.

    VálaszTörlés
  5. @rhumel: nagyon köszönöm a jókívánságokat, kedves E.! 12-én volt, de az utolsó lecsapódásai holnap este és szombaton lesznek még. Nagyon meghatódtam, rengeteg kedves ember vesz körül, mindig elcsodálkozom rajta egy kicsit...

    VálaszTörlés
  6. @Zé: erről szeretnék elmélkedni egyszer egy kicsit: kinek mi a kommunikációs kényszere, stílusa a blogján... és miért vonz ez vagy az a blog, s miért nem a másik... Hál'istennek minden ízlés kielégíthető, anélkül hogy egymás lábát taposnánk...
    Nem is kell befognod, csak tehesd sokáig!

    VálaszTörlés
  7. szóval időközben a hallgatásod alatt épp a szülinapod hallgattad el?! nehogy időben-felköszönthessünk "csak" virtuálisan?! :)de hát úgyis hosszabb időre kivánunk minden jót, mint egy(etlen szüli)napra!:)

    VálaszTörlés
  8. @aliz: nagyon köszönöm neked is, kedves Aliz! Nem nagyon szeretem bejelenteni, mert olyan érzésem támad, mintha kicsikarnám a jókíváságokat!
    De azért nagyon jólesnek!

    VálaszTörlés
  9. @Flora: A stílus, mint a kommunikációs kényszer kivetülése? Ez tényleg érdekes. :)

    VálaszTörlés
  10. Este és szombaton? pont akkor ehhez mi is csatlakozunk, az itthoni ünneplés közepette majd Rád is emelem poharam - gondolatban! Mérlegek ha találkoznak:)

    VálaszTörlés
  11. Annyi mindenről ír az ember, éppen a szülinapjáról ne írjon? Én is hasonló módon érzek mikor eljön. Írjak, ne írjak? Aztán a nap végén írok, mert nem tudom megállni. Valahol mégis fontos!Csak ne érezném én is azt akkor, hogy kicsikartam a jókívánságot.:-)
    Élvezd még az utolsó lecsapódásokat is.:-) Isten éltessen!

    VálaszTörlés
  12. Mi is Mérleget ünnepeltünk egész héten, végül vasárnap. Gratulálok minden itteni Mérlegnek, és sok örömet kívánok. :))

    VálaszTörlés
  13. Világ mérlegjei egyesüljetek! :::)))

    VálaszTörlés
  14. @Zé: Megpróbálom, hátha sikerül... mihelyt az "ünneplések" lezajlanak!

    VálaszTörlés
  15. rhumel: hát Te is, kedves E.? Sok boldogot még!

    VálaszTörlés
  16. @Éva: Köszönöm, Éva, többször jártam nálad az illatos és mézédes őszi oldalaidon, csodálva a gyönyörű fotókat!

    VálaszTörlés
  17. @akimoto: ki a Mérleg nálatok? Meglehetősen könnyű vele élni, nem keresi az összetűzést, sőt menekül előle, néha kisebb-nagyobb megalkuvás árán is, csak harmónia legyen körülötte... Rosszabb esetben kissé "állagtalan", hogy mindenkit kielégíthessen, hogy mindenkinek kedvébe járhasson... Néha a mazochizmusig őszinte... De nem is "áztatom" tovább magam...

    VálaszTörlés
  18. @Zé: azért rosszul járna az emberiség, ha csak Mérlegekből állna!... Valakinek ugyebár dönteni is kell!

    VálaszTörlés
  19. az én lányom is mérleg...sokban olyan ő is, ahogy leírtad... dönteni viszont bak létemre én még annyira se tudok általában

    VálaszTörlés
  20. Flora, a férjem Mérleg. Tényleg nehezen dönt, na de itt vagyok én!

    VálaszTörlés
  21. @Flora: Mondjuk inkább, hogy mérlegelünk mielőtt bölcsen döntenénk. ;)

    VálaszTörlés
  22. @aliz: a Bakról is sokat lehetne regélni... Talán el kellene kezdenem egy sorozatot... Csak annyit: a Bak olyan mint a jó bor, az évek haladtával egyre jobb lesz!... A nők néha szebbek érett korban, mint fiatalon pl.

    VálaszTörlés
  23. @akimoto: gyakran észrevehető, hogy párválasztásnál így vonzódnak az ellentétek egymáshoz...

    VálaszTörlés
  24. @Zé: nálam csak az a baj, hogy a mérlegelés végnélküli...

    VálaszTörlés
  25. Én is minden szépet és jót kívánok, jó egészséget és sok örömet az életben!
    A blogírás pedig nem a magány elleni pótcselekvés, tiltakozom! :) Annál sokkal bonyolultabb ez.

    VálaszTörlés
  26. @Ági: köszönöm neked is, Ági! Nagyon kellemes volt a tegnap este néhány baráttal, akik ajándékként meghívtak egy vendéglőbe...
    Szerintem sem "pótcselekvés" csupán, én is tiltakoztam, bár némi függőség beálltával elismerem, hogy azért van benne egy kevés igazság, részemről legalábbis!

    VálaszTörlés
  27. Пока не будет поздно:желаю крепкого здоровья "дальнейших тудовых успехов"счастья всей семьи верности твоих друзей и подруг.Догнать и перегнать 100 лет!

    VálaszTörlés
  28. @anonyme: Köszönöm a jókívánságokat! A 100 év rendben, attól függ, milyen fizikai és szellemi állapotban!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...