Keresés ebben a blogban

2011. október 6., csütörtök

Az ősz elébe...

Radnóti Miklós

SZERELMES VERS

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszínű, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!

Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.

Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.

1939. október 2.


4 megjegyzés:

  1. Radnóti a legkedvesebbek egyike. Volt idő, amikor úgy olvastam a R-összest, mint egy regényt. Egyetlen verséből is kiderül, ki ő és mit gondol, de ha napi olvasmány, megerősödik az ismeretség...

    VálaszTörlés
  2. @akimoto: a legcsodálatosabb számomra a szépség iránti ragaszkodása még a halál közeledtén is, ami részéről egyáltalán nem elvont költői fantazmagória, metafóra-játék. Jót tesz az olvasása...

    VálaszTörlés
  3. nagyon szeretem ezt a verset

    VálaszTörlés
  4. @myrtille:
    itt megtalálható francia fordításban általam, Muriel "csiszolásával":
    http://flora.over-blog.org/article-mikl-45116575.html

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...