 |
| Öcsém és én az 50-"s évek elején |
A karácsony előtti hangulat a gyerekkori karácsonyok ízét idézi fel. Minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy olyan makacsul próbáljuk gyerekeink, unokáink előtt megőrizni a Jézuska vagy a Télapó kegyes hazugságát, hogy még rajtuk keresztül részesülhessünk benne egy kicsit... Hogy úgy tehessünk még, mintha igaz lenne...
Emlékeimben karácsony mindig fehér és ropog a hó a lábunk alatt. A búboskemence által jól befűtött szobában várjuk a Jézuskát. Apa, anya időnként kinéznek az utcára, jön-e már, de láthatólag sok dolga van, mert sokáig próbára teszi a türelmünket. Öcsém jó 20 hónappal fiatalabb nálam, de amilyen erős, virgonc, hamar utolér, sőt túltesz rajtam (felnőtt korában nem volt messze a 190 cm-től!). Kamasz korunkig elválaszthatatlanok voltunk...
Egyszercsak nyílik az ajtó és belibeg rajta a "Jézuska", maga előtt tartva a feldíszített karácsonyfát. Lélegzetvisszafojtva, megilletődve kísérjük a szemünkkel az asztalig. Még az sem zavar bennünket, hogy hosszú rózsaszín szatén hálóinget visel, arcát fehér zsabó takarja, a hátán viszont "igazi" angyalszárnyak lebegnek!...
Én is vártam a Jézuskát a konyhában játszadozva. Aztán mintegy mellesleg Anyuék beküldtek a szobába valamiért, ahonnan azonnal hanyatt-homlok visszarohanva vittem a hírt, hogy itt járt, itt volt, és azonnal jöjjenek ők is nézni a csodát!:-)
VálaszTörlés@éva: te akkor sohasem láttad, milyen a "valóságban"? Magam is csak akkor egyszer...
VálaszTörlésÚgy a "valóságban", ahogy te, valóban nem láttam.
VálaszTörlés@éva: kis fejünkkel még azon se csodálkoztunk, hogy most akkor férfi-e, nő-e, esetleg angyal? Ez utóbbiakról később, felnőtt fejjel tudtam meg, hogy voltaképpen nincs is "nemük"...
VálaszTörlésMindenki a gyerekkori karácsonyba vágyik vissza, bármilyen is volt az. :::)))
VálaszTörlésFelhúzták a rolót, hogy nézzünk ki a fehéres sötétbe, nemsokára itt suhan el az angyal az ablak előtt. És akkor csengő szólt a másik szobában. Kinyílt az ajtó, hát, ott csillogott a díszes karácsonyfa, körülötte székeken az ajándékok. A Jézuska meg az angyal addigra eltűnt.
VálaszTörlés@Zé: és azt hiszem, mindegyikünkében van valami közös: a varázs...
VálaszTörlés@akimoto: azt hiszem, kedves Akimoto, hogy akkor én voltam az egyedüli közülünk, aki meg is láthatta...
VálaszTörlésflora, alighanem Te vagy az egyedüli, aki személyesen is láthatta - becsüljük az emlékeket! Elméláztam ezen: mindannyian a gyermekként megélteket tekintjük hitelesen A Karácsony-nak. Legyünk bármely korúak, éljünk át bármilyen feladatokat és teendőket anyaként, nagyanyaként is.
VálaszTörlés(stali)
Légy szíves írjál majd a menyed és a lányok érkezéséről, jelenlétéről, és hogy hogyan töltöd velük a napokat.( Ami publikus belőle).A ma dél már olyan közel van. Most te leszel az angyalka nekik, szerintem meglátják a szárnyaid...
VálaszTörlés@stali: talán azért is, mert emlékezetünk még alig éritett hófehér lapján minden olyan élesen bevésődött... Később meg már ez a tiszta lap olyan sok jóval-rosszal tele van firkálva, hogy sokszor elfedi egymást és kiolvashatatlanná válik a sok bejegyzés...
VálaszTörlés@éva: a szárnyaim egyelőre nagyon lankadtak: egy tegnap esti év végi összejövetelre rohammmunkában befejeztem 32 képeslapot, mindenkinek személyes üzenettel, egy rajzot, melyet valaki karácsonyra rendelt, elszaladtam az utolsó ajándékokért - és 2 óra felé ágyba dőltem... Igy ma reggelre maradt a takarítás és a karácsonyfa, valamint az ebéd, mert délre érkeznek! De a kis kávé mellett megírom az 1-2 üzenetet, hogy erőt gyűjtsek a továbbiakhoz... Köszönöm a segítséget!
VálaszTörlésEz aztán hajtás volt!:-)
VálaszTörlésNemsokára dél van! Gondolom készenlétben várod őket, lélekben mindenképpen.
Most vagyok a porszívózás közepén a fabeállítás után.Utána még vasalás, ágyneműhúzás( Anyu szenteste nálam alszik), utána még sütit viszek át hozzá, délután pedig sütés. Így a munka nagyja már lement.
Mit főztél?
Nálad is megvan a tennivaló!
VálaszTörlésKözben megérkezett a kisebbfajta hurrikán: beviharzottak a lányok! A kisebbik éppen bal lábbal kelt, az éjjél is sírt, azt mondják, éjfél utánig... Ilyenkor egy nagymama nem dorgál, büntet, hanem lecsillapít, figyelmet elterel... Már jobb is a hangulat! (persze, a nevelési eredményekért nem rajtam a felelősség súlya!...)
Az ebéd a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb: tészta, csirkemell és paradicsomsaláta, yoghourt és gyümölcs.
Hogy vagytok?:-)
VálaszTörlés@éva: olvastam nálad a nagyon is helyénvaló tanácsot, miszerint jó, ha 23-án elkészülünk mindennel és így 1 nappal előtte ünnepváró hangulatba kerülhetünk... Hát, én is ezt terveztem eredetileg, de a lecsendesülést majd később tudom csak megvalósítani! A boldogság itt zajos a két unokával, de ugyanakkor minden perce élvezet!
VálaszTörlés