Most vagyunk az évnek abban a periódusában, amikor szaporodnak az ünnepi előkészületek tennivalói, legalább olyan ütemben, mint a rádió, TV és az újságok rossz hírei. Az ember szinte nem is mer örülni, attól fél, hogy túl nagy árat kell majd fizetnie az esetleges kis örömért... A sors alattomos hátbatámadásait átélte már néhányszor. Jobb félni, mint megijedni - állítja a rég bevált bölcsesség. Óvatosan élni, kicentizve a megelégedettség illanó érzését, nehogy megártson, azon nyomban visszahelyezkedve a résen állás éber pozíciójába... Hogy talpon állva érjen a halál?..
Kaptam egy könyvet a minap a pozitív gondolkodásról. Ideje, hogy belepillantsak. Nálam a remény színe a zöld. Sokáig ez volt a kedvenc színem. Vissza kellene találnom hozzá...
 |
| Velencei kis udvar, két csatorna között |
Sajnos a sötétség ideje ilyenkor a leghosszabb. Ne hagyd magad menj ki a kertbe és minden fényt szívj magadba! Este pedig a gyertya lángjánál jó feltöltődni.
VálaszTörlésRészemről képtelen vagyok folyamatosan pozitívan állni mindenhez. Időnként igenis meg kell élni a negatív dolgok erejét is, hogy utána jobban értékeljük a jó dolgokat! Hiszek az egyensúly fontosságában.
@Györgyi: én is azt hiszem, hogy a fényhiány is közrejátszik a negatív gondolatokban. Van egy lámpám (luminothérapie), amit hamarosan elő fogok venni, hogy egy kis + energiához juttasson... Hogy átvészeljem azt a pár valódi okot a szorongásra...
VálaszTörlésEgyetértek a konklúzióddal, kedves Györgyi.
Flóra Drága! Tudok segíteni abban, hogy jobb kedved legyen?
VálaszTörlésHogy állva érjen a halál, ahhoz nem résen kell lenni, hanem szeretni kell. Azt hiszem.
VálaszTörlés@Györgyi: nagyon kedves vagy, Györgyi, másokkal törődésed határtalan! Igazad van ez talán a legjobb módja annak, hogy saját bajainkat relativizálhassuk! Megköszönöm.
VálaszTörlés@Zé: "szeretni kell" - írtam erről nemrég francia blogomon. Rendben van, de csak azokat, akik méltók is rá, ugyebár? (ez volt a konklúzióm: ne csépeljük el lehetőleg, maradjon ritka és felemelő érzés, mely minden érintettjét nemesebbé teszi!)
VálaszTörlés@Flora: Tévedhetek, de most úgy érzem, nincs elpocsékolt szeretet. :)
VálaszTörlésAdamis Anna: „Mindenki azzá válik, amivé tette a szeretet és a gyűlölet.”
VálaszTörlésA bibliai aranyszabály: Azt tedd másoknak, amiket szeretnél, hogy neked tegyenek.
Ezt mindenkire vonatkoztatni korrekt, mert minden ember méltósága azonos. (Vö. ENSZ Alapokmány)
Üdv
@Zé: lehet, hogy igazad van. Egyéni tapasztalatom szerint nem mindenki érdemes rá... Az emberi méltóságot mindenkiben tisztelem. De nemigen hiszek abban a nagy idillikus hullámban, mely mindenkit megváltana... Mindenkit szeretni = senkit se igazán...?
VálaszTörlés@Mick: mint Zé-nek adott válaszomból is kiderül, az emberi méltóság tiszteletével semmi baj, sőt az egyetemes nagy szeretet helyére is ezt tenném.
VálaszTörlés"A bibliai aranyszabály: Azt tedd másoknak, amiket szeretnél, hogy neked tegyenek." - mondod. Ezzel is egyetértek. Csakhogy "mit szeretnék", nem a szeretet dolga, hanem a vágyé, a kívánságé... A szeretet adomány, önmagunké, ellenszolgáltatás nélkül, s azt bizony csak arra érdemeseknek kell adni...
Megint csak magánvélemény, mindenkiét tiszteletben tartom és megköszönöm!
Persze. Rendben van. Egyébként a végtelent nem érjük el, csak irányulunk rá.
VálaszTörlésÜdv.
@Flora: Megváltani? :::))) Azt nem. A kiérdemlést azt hiszem, nem értem.
VálaszTörlésÉn sem tudok mindenkit szeretni, gyarló is vagyok, meg realista is. De valakit mindig szeretek. Kit így, kit úgy. Ahogy lehet. Ahogy hagyják. :)
@Mick: ha elérnénk, megfoghatnánk a "végét"...☺♡
VálaszTörlés@Zé: mit is értek "kiérdemlés" alatt? Persze, nem valami vizsgán kell átmenni. Csupán a "szeretetreméltó" szót idézném... Olyan is van, hogy csalódunk valakiben. Akkor már nem lesz rá méltó...
VálaszTörlés"De valakit mindig szeretek." - mondod. Én is. Nem is egyet, sok embert. De nem mindet... mint ahogy te sem, kedves Zé.
Mindet szeretni én sem tudom. ::))
VálaszTörlésA csalódás azért talán nem a szeretet csalódása, hanem valami más. Lehet, hogy nem is tudom megmondani, mi. Az bennünk van talán, az elvárások miatt. De ez nem biztos.
@Zé: az elvárásoké, a kialakult, néha idealizált képé, a megszokott "érzelmi befetetésé", stb. Ha valaki mindezt sárba tiporja, nem üldözöm általában bosszúval, haraggal, hanem igyekszem elfelejteni. Szeretni viszont nem tudom, az már túlzás lenne...
VálaszTörlésKipakoltam én is pár pozitív gondolkodással foglalkozó könyvet az asztalomra.Szoktam is olvasni őket, talán így advent táján többet. Elmélet tehát megvan, most már magam kell átalakítani még jobban.
VálaszTörlés@Éva: a belső béke nagy támaszték. Arra törekszem én is. Van ára is: bizonyos számú lemondás, kompromisszum a sorssal, valami másért cserébe...
VálaszTörlésMindenkinek köszönöm a gondolatokat, ebből is építkezünk.