Keresés ebben a blogban

2012. július 6., péntek

Öregek otthona... (90-es évek, toll, tus)


29 megjegyzés:

  1. ez is de érzékeny rajz...hm...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fél évig jártam be 2 öregek otthonába felolvasni azoknak, akik akarták hallgatni... Az ottani benyomásokból csapódott le ez a rajz...

      Törlés
    2. van is mélysége!:)

      Törlés
    3. van is mélysége!:)

      Törlés
    4. Nagyon nagy reménytelenség uralkodott, pedig tisztaság uralkodott... de csoportos magány...

      Törlés
  2. Flora, olyan könnyedén mozogsz a művészeti formák között, ahogyan más az úton lépked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Akimoto. Sajnos, maradt még jónéhány, ahol szeretnék otthonos lenni, de nincs hozzá tehetségem (pl; a zene, az ének)

      Törlés
  3. Nem kell olyan mohónak lenni! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma már csak enyhe sajnálkozás maradt belőlük...

      Törlés
  4. Névtelen8/7/12 05:46

    Gyönyörűen fogalmazol.
    Szóban, képben egyaránt.
    stali

    VálaszTörlés
  5. Ismertem egy igen tehetségesen előadó és író főpapot, aki azt sajnálta, hogy nem tud gitározni. Az öregotthon lelke ott lakik a rajzodon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem a főpapot!...

      Voltaképpen ez csak egy "brouillon" volt a sok közül. Megkapott annak a mélységes magánynak a képe, amely az életből kirekesztetteket vette körül...

      Törlés
  6. Több ez mint egy vázlat!
    Valamikor a hetvenes években Nyíri Tamás említette egy rádióinterjúban, hogy számára érthetetlen, hogy egy életet miért nem hagynak lecsengeni. Ha egyszer a leépülés akkora fokú, hogy semmiféle életcél nem vezeti azt, aki elviseli, akkor jön az orvostudomány, és mesterségesen létben tartja az immár teljes és leélt életet. Azóta is gondolkozom Nyíri prof. álláspontján, aki szerint ha nincs cél, nincs feladat és értelem egy életben, akkor hagyni kell befejeződni. Nem eutanáziára gondolt. Hallottam régiekről, akik szóltak a hozzátartozóiknak, hogy hívjanak papot, mert most meg fognak halni. S lőn. Ma mintha ez az érzés kiveszett volna a civilizációs zajban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert az ember annyira be akarja bizonyítani felsőbbrendségét a természet felett, melynek pedig szülötte maga is...

      Törlés
    2. de ez még is csak passziv eutanázia lenne, nem?! annyi minden történhet, az utolsó percig... nem kell előrehozni se... (azaz siettetni)egyébként meg az ember addig nem hallhat meg, mig boldog nem volt...:), (L.Csodálatos mandarin), ill. mig van valami feladata, nem lehetne adni netán azt?...:)

      Törlés
    3. félreirás: nem hallhat helyett nem halhat...

      Törlés
  7. Ennek a képnek jogosan lehetne az a címe, hogy Társasmagány. Ifjonti koromban én is dolgoztam öregek otthonában. Megijesztett akkoriban az elhagyatottság, a feleslegesség és a várjuk a halált érzések. Nem tudtam feldolgozni és az ellenkező irányba a gyerekekig futottam. Ott tovább időztem, de nyughatatlan lelkem végül a fiataloknál állapodott meg. Ez a szerelem sokkal tartósabbnak bizonyul. Még napjainkban is tart.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki be volt zárva a némaság vákumába... Aki még elég jó állapotban került is be, két hét alatt teljesen elnémult, magába roskadt...
      Nekem is az volt a legriasztóbb érzés, hogy innen már csak koporsóban van kiút...

      Törlés
    2. Tökéletesen szemlélteti ezt a lelkiállapotot a képed. Valami hihetetlenül pontos lélekrajzot alkottál. Csodállak érte.

      Törlés
  8. Nyíri biztos, hogy nem passzív eutanáziáról gondolkozott. Próbáltam igazolni, hogy sokan tudták egykor, hogy ennyi volt és kész. Mára eltompult ez a képességünk (ráérzésünk, csuda tudja, pontosan mi). Mondják, hogy állatok is érzik a végüket. ilyenkor elvonulnak, és megadják magukat az enyészetnek.
    Az öregotthonokban pedig kulcsszerepe lehetne egy „mókamesternek”, aki az idősek szóhasználatát tudja, és „kiénekeli” kiből-kiből, amihez ért, amit tud, amit szívesen megosztana a társaival. Több haszna volna, mint a napi vérnyomásmérésnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magyarországon nem tudom, hogy működnek az ilyen otthonok. Itt többféle szervezésben működnek, de nincsen elég belőlük, lévén, hogy a lakosság átlagos életkora állandóan nő (férfiak: 79 év, nők: 84 év). A százon fölüliek száma is nagyon magas. Szerintem az ilyen rekordokat csak akkor érdemes döntögetni, ha az ember fizikai és elmeállapota elfogadható marad. De lehet, hogy csak azért beszélek így, mert még nem aktuális...

      Törlés
    2. mindegy az elnevezés... a lényeg, hogy az ember ne haljon meg halála előtt, hogy "boldogan éljen, mig meg nem hal" - mint a mesében:), de legalább: éljen... mig meg nem hal...!

      Törlés
    3. Egyetértek! Ami csak rajtam áll, megteszem...

      Törlés
  9. Névtelen9/7/12 23:49

    Vásárhelyen is van,igen jól megépített,berendezett.Lakópark a neve.Környezet csupa
    fa,virág,de bent is. Nagy élet,sok program,állandó orvosi,ápolónői felügyelet etc.
    Mégis szomorú látni.Elefánttemető-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra is az volt a legszomorúbb: öregek egymás között, nem sok perspektíva... Régen, a generációk egy fedél alatt, keveredve... Bár ez sem ment egy jó adag kompromisszum-képesség nélkül!

      Törlés
  10. Azt hiszem Svédországból indult az idősek otthona szokás. Ott nem lehet feltűnő a különbség. Magányosak bevonulás előtti életükben is sokan. (Vö. Az én házam az én váram, és elidegenedés mint olyan.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg igazad van. Déli, keleti kultúrákban más modell uralkodik, ezért mondta a marokkói király, hogy az első náluk megépülő "öregek otthonát" sajátkezűleg rombolja majd le...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...