2013. február 22., péntek
Tóth Árpád: Öröm
ÖRÖM
Érkező vonatok füttye át a ködön
Ujjong... ujjong... hallgatom estelente.
Mily szép ez... s olykor, mintha szívemből csengne:
Ideges jelzés berreg: most! berobog az öröm?
Aztán csend... csend... lehúnyom a szemem.
Jaj, ha most jönne... jaj, ha most rohan rám!
Forró kereke átszántna szívemen,
S megölne, megölne... s hagynám, hagynám...
1912
BETŰK, BETŰK
Betűk, betűk, ti téveteg vonalkák,
Szeszélyetek mi cél felé halad?
Ti, búm guzsallyán sodrott halk fonalkák,
Mivé lesztek ma ujjaim alatt?
Nem is tudom: szövöm csak s bontom árván
A kusza dalt, s a tompa öntudat
Bús Penelope-kedve, mit se várván,
A rokka vak pergésén elmulat...
1920
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szívemből szólt ez a vers. Annyira elegem van a téli szomorúságból.
VálaszTörlésFárasztóan hosszú és lehangoló az idei tél. Az is lehet, hogy csak én érzem ilyennek, de egy kis öröm bizony jól esne a szívemnek!
Hát bizony, nem tagadom, én is szívesen hagynék egy kis örömnek helyet!
Törlés"Bús Penelope-kedve..."
VálaszTörlésKi rokka mellett, ki ablak mellett éli meg.Aztán csak eljön Odüsszeusz a sok szövés és bontás után?!
"... mit se várván" (azazhogy "kit se") is lehet a rokka pergését élvezni... Valamit azért vár az ember: szebb napokat, baráti ölelést, kis sikert itt-ott... Vagy talán nem is vár, hogy ne csalódjon, inkább pluszként, váratlan ajándékként könyveli el, ha mégis...
TörlésIgen,sok mindent lehet várni. Nagyon szépen fogalmaz Tóth Árpád, minden benne van.
VálaszTörlésKár, hogy keveset hallani... A kötetet még egy gimnazista korombeli "hódolómtól" kaptam érettségi ajándékba, mindig eszembe jut ő is, amikor a könyvet kezembe veszem...
Törlés