Keresés ebben a blogban

2013. február 22., péntek

Tóth Árpád: Öröm









ÖRÖM

Érkező vonatok füttye át a ködön
Ujjong... ujjong... hallgatom estelente.
Mily szép ez... s olykor, mintha szívemből csengne:
Ideges jelzés berreg: most! berobog az öröm?

Aztán csend... csend... lehúnyom a szemem.
Jaj, ha most jönne... jaj, ha most rohan rám!
Forró kereke átszántna szívemen,
S megölne, megölne... s hagynám, hagynám...

1912


BETŰK, BETŰK

Betűk, betűk, ti téveteg vonalkák,
Szeszélyetek mi cél felé halad?
Ti, búm guzsallyán sodrott halk fonalkák,
Mivé lesztek ma ujjaim alatt?
Nem is tudom: szövöm csak s bontom árván
A kusza dalt, s a tompa öntudat
    Bús Penelope-kedve, mit se várván,
    A rokka vak pergésén elmulat...
    1920

6 megjegyzés:

  1. Szívemből szólt ez a vers. Annyira elegem van a téli szomorúságból.
    Fárasztóan hosszú és lehangoló az idei tél. Az is lehet, hogy csak én érzem ilyennek, de egy kis öröm bizony jól esne a szívemnek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát bizony, nem tagadom, én is szívesen hagynék egy kis örömnek helyet!

      Törlés
  2. "Bús Penelope-kedve..."
    Ki rokka mellett, ki ablak mellett éli meg.Aztán csak eljön Odüsszeusz a sok szövés és bontás után?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "... mit se várván" (azazhogy "kit se") is lehet a rokka pergését élvezni... Valamit azért vár az ember: szebb napokat, baráti ölelést, kis sikert itt-ott... Vagy talán nem is vár, hogy ne csalódjon, inkább pluszként, váratlan ajándékként könyveli el, ha mégis...

      Törlés
  3. Igen,sok mindent lehet várni. Nagyon szépen fogalmaz Tóth Árpád, minden benne van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kár, hogy keveset hallani... A kötetet még egy gimnazista korombeli "hódolómtól" kaptam érettségi ajándékba, mindig eszembe jut ő is, amikor a könyvet kezembe veszem...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...