Ellentétes érzések kavarogtak bennem, amint hazaértem az egyébként kellemes ebéd után. Csupa magányos nő vett részt a majdnem öt órán át megállás nélkül, néha több szólamban, egymás szavába vágó csevegésben. Öten voltunk, beleértve a háziasszonyt is: hármunk férje meghalt kb. egyidőben, kettőt pedig elhagyott fiatalabb, frissebb élettársért, úgy ötven éves koruk táján. Az eltelt pár év során sikerült valamennyiünknek bizonyos egyensúlyra szert tenni az átélt megrázkódtatás után. Mindannyian egyazon társaság (association) tagjai vagyunk: itt, Franciaországban az 1905-ös törvény óta megszámlálhatatlanul sok társaság működik, miden elképzelhető területen.
Sok téma merült fel, de leghosszabban az éppen jelen nem lévőket "tárgyaltuk ki". S ezekben a pillanatokban kezdtem kényelmetlenül fészkelődni, majd egyre hosszabb hallgatásba burkolózni.
Fiatal koromban magam is szívesen köszörültem a nyelvemet másokon, mert mindig csábító az éppen hiányzók rovására nevetni, s ha valakit kritizálunk, akkor amögött legtöbbször önmagunk előnyösebb voltának hátsó gondolata lapul meg, néha öntudatlanul is. Egyszer-kétszer bumerángként visszakaptam annak idején az efajta élvezetet, ami radikálisan megváltoztatta nézeteimet e téren. Talán az is hozzájárult, hogy az idő halad, vele érek bizonyára én is egy kicsit, nincs már szükségem önbizalmam megtámasztásához mások kritizálására. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy a tolerancia hiánya, az epés vagy csúfolódó magatartás mögött többnyire valamiféle meg nem emésztett kisebbségi komplexus húzódik meg, az önbizalommal van baj...
Természetesen, szemtől-szembe ritkán mondják ki őszintén, ami a szívüket nyomja, a látszat megőrzése érdekében. Ami engem illet, igyekszem tartani magam ahhoz az aranyszabályhoz, amelyet magamnak állítottam fel: amit szembe nem mondhatok meg valakinek, azt a háta mögött sem mondom. Számtalanszor bebizonyosodok ugyanis az említett bumeráng elve: visszajut az illetőhöz minden, sokszor kiszínezve, megnagyítva, eltorzítva... Akkor tehát vagy jót, vagy semmit! Így nemcsak lelkiismeretünk nyugodtabb, hanem mások bizalmát is élvezhetjük.
Ne vegyétek kioktatásnak, ha lehet, csak saját használatra készült, hogy megszabaduljak egy kicsit a hazahozott kínos érzésektől...
Nagyon kellemetlen tud lenni, hisz amikor a jelenlétemben másokat így "kibeszélnek", biztos lehetek benne, amikor én nem vagyok ott, rajtam köszörülik a nyelvüket:) óhh de gyakran előfordul (és csak az összenézésekből tudom, hogy "na erről beszéltek"
VálaszTörlésegyébként jó dolognak tartom ezt a Társaságosodást, lehetne jóra is használni:)
Kedves Katalin, megvallom, én is majdnem kimondtam egyszer: "Vajon mit beszéltek rólam, amikor nem vagyok itt?" De aztán visszatartottam ezt is, mert a dolog természetéből kifolyólag ismertem a választ...
TörlésTöbb tízezer ilyen "társaság" működik Franciaországban: alapításukhoz min. 2 személy szükséges, de némelyiknek többezer tagja is van... Elég a prefektúrán letétbe helyezni az alapszabályt és az alapítók névsorát, stb.
Vallásos, hazafias, politikai, sport, irodalmi, művészeti stb, stb területeken működnek.
Nagyon megértelek!!!!Én is éreztem már baráti társaságban rosszul magamat vagy ilyen miatt,vagy letorkoló ,egészen más vélemények miatt,amiben egyedül maradtam.Ilyenkor én is magamba húzódok.
VálaszTörlésIgen , nagyon kényelmetlen, kedves Mammka, mert az "áldozat" még csak védekezni sem tud és a "Júdás csókja" számomra is egyre elviselhetetlenebb...
TörlésNagy divat itt is kibeszélni a másikat, bár a mi köreinkben - értem ez alatt a blog révén ismerkedőket - elég nagy gorombaság lenne.
VálaszTörlésA lelki jelenség, amiről írsz, azt is jelentheti, hogy "bizalmamba fogadtalak", amivel nem szabad visszaélni.
Érdekes, amit felvetsz, kedves Klári, rajtam is átsuhant: a blogvilág valóban megkímél-e ettől bennünket, épp természeténél fogva, hiszen sosem lehet tudni, ki tanúja a beszélgetésnek? (ld. pár évvel ezelőtti epizódomat ezen a blogon Sonkoly P. volt tanárunk fiával... bár jól végződött a kölcsönös tisztelet jegyében, mégis nyomot hagyott...)
TörlésSzámomra a bizalom elvesztése akár bennem, akár másban, az egyik legsúlyosabb veszteség, szinte visszafordíthatatlan...
Az anekdota szerint kiküldetésre indul négy kolléga. Beszállnak a vonatkupéba, beszélgetnek. Hosszú az út, s előbb-utóbb mind kimegy a kocsi végébe dolgát végezni. A beszélgetés egyre lanyhul, s attól kezdve hogy a negyedik is visszatér közéjük, az út végéig senki nem szól egy szót se.
VálaszTörlésVan az úgy.
Nagyon szellemes! Kedves Mick, az a gyanúm, hogy te anekdoták, viccek terén kiapadhatatlan forrás vagy!
Törlés:)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés☺
TörlésSokan akarják magukat úgy többnek mutatni, hogy a másikat húzzák le.Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt megtapasztalta.
VálaszTörlésÉvekkel ezelőtt fogalmaztam meg magamnak, hogy jól akarok aludni még attól, hogy van szám, tehát tartom.
Az élet azonban nem így működik, az ember belekeveredik ilyen helyzetekbe, nagyon kellemetlen és szégyellem magam utána. Egyre gyakrabban veszek erőt magamon, és annak mondom el a bajom, aki illett,de tudom, hogy a te történeted is arról szól, hogy az illető nincs ott.
Igen arról szól, aki hátába kapja a késszúrást, kedves Éva, szembe meg persze a Júdás-csókot...
TörlésEzért vezettem be magamnak az említett aranyszabályt, hogy legalább magamat kivonjam ebből a sportból. Igy aztán,ha nem is véd meg a hátmögötti kibeszéléstől, legalább engem ne lehessen vádolni vele!
Ha valami megmondanivalóm van, inkább szembe mondom, legalább az eredeti változatot hallja az illető...
Legalábbis igyekszem tartani magam hozzá.
Sajnos ez mindenütt probléma. Mégis a nőkkel gyakrabban fordul elő, hogy jól megbeszélik egymást a másik háta mögött. Talán emiatt alakult úgy, hogy a baráti kapcsolataimban inkább férfiak társaságában érzem jól magam. A blog érdekes, mert itt tisztább helyzetek vannak. Ép ezért a női őszinteség és érző kebel sokkal jobban élvezhető.
VálaszTörlésEnnek hála, létre is jött az egyensúly a kapcsolataimban.
:o)))
Valóban, inkább "női probléma"! S a blogon talán őszintébbek vagyunk egymáshoz, ismeretlenül - vagy pont ezért?...
TörlésMeg sem merem említeni, hogy a férfiak esetenként sokkal, sőt, nagyon sokkal galádabbak tudnak lenni. És nem mentesek adott esetben a rosszindulattól sem.
Törlésstali
Kedves Stali, lehet, hogy igazad van. Ilyen téren nem volt tapasztalatom, nem mondhatok se jót, se rosszat...
Törlés