Keresés ebben a blogban

2013. június 5., szerda

Hommage à Mehmet Güleryüz

pár napja a Taksim téren
   Napok óta aggasztó hírek járnak a Törökország nagyobb városaiban zajló tüntetésekről.
   Nem tagadom, hogy Isztambulhoz és egyáltalán a törökökhöz sok-sok szál köt, mióta 1984 és 90 között mi is ott laktunk, s keresztül-kasul bejártuk szinte egész Kisázsiát.
   Isztambul nem hagyja, hogy bárki közömbös maradjon iránta, örökbe fogadja, bűvkörébe vonja még az átutazó turistát is, hát még azt az idegent, aki évekre leteszi a bőröndjét és ráadásul veszi a fáradságot, hogy a nyelvbe is beletanuljon egy kicsit. Isztambul hagyja, hogy otthon érezze magát az ember.
Így nézett ki akkoriban
   Ezért még jobban megdöbbentem a fenti kép láttán: a rendőri brutalitás egyik szenvedő áldozatában felismertem  -  igaz, kissé megöregedve huszonegynéhány év múltán  -  azt a híres festőt, akinek vagy 4 évig jártam a műhelyébe dolgozgatni... 
   Mehmet Güleryüz (a neve "mosolygó arc"-ot jelent) egy egész emeletet elfoglalt az épületben, ahol kb. tíz fős csoportunk összejött. Szerencsére beszélt franciául (ha jól tudom, francia felesége volt), bár nemigen használta, mert rajtam kívül csak törökök voltak: egy-két férfi és sok nő, főleg festőnövendékek, Mehmet csodálói. 
Első alkalommal meg kellett mutatnom néhány régebbi munkát, hogy tudjon hova tenni. Átfutott rajtuk, majd betessékelt saját műtermébe, mondván, hogy a színvonaluk messze a többiek fölött lévén, dolgozzak csak ott nyugodtan, amin akarok!...


Egy darabig ott morfondíroztam magamban, mintha kalickába zártak volna: hiszen én pont azért jöttem, hogy modell után, csoportban dolgozhassak! Mindig szerettem a műhelymunkát, mert a többiek nagyon ösztönzően hatottak rám: valami megfoghatatlan koncentráció, energia kering egy ilyen csoportban... Egyedül meg otthon is elmélyülhetek! Mindenesetre fél óra múlva kimentem a többiek közé.

Minden ilyen műhelyben tanultam valamit. Legtöbb festő azt akarja, hogy az ember 
felejtse el, amit addig tanítottak neki, és kövesse az ő szemléletét. A sokadik ilyen élmény után azt mondtam magamban: ha mindenkinek csak a saját felfogása számít, mért ne lehetne nekem is az enyém a legfontosabb? Igy Mehmettől is csak azt vettem át, ami rendkívül lényegesnek tűnt számomra: a kompozíció szempontjából egy papíron minden fontos, a vonal éppúgy, mint az üresen hagyott hely, melynek kell hogy legyen funkciója. A kétsíkú teret éppúgy meg kell szervezni, mint a 3 dimenziót...
Végül mellékelve Mehmet Güleryüz egy rajza és egy festménye.

24 megjegyzés:

  1. Többször visszajöttem ide, és gondolkoztam mit is írhatnék, de még mindig elég üres a fejem. A művészet és a brutalitás szégyenteljes találkozása kavarog bennem a mester és tanítványa nem szokványos történetével, aztán itt a múlt és a jelen, és hogy a múltból miért nem tanul a jelenben az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mindig nehéz üres kézzel szembeszállni a könnygázbombával, vízágyúval...
      Mehmet rengeteget dolgozott, több nagy kiállítása is volt T.o-ban és külföldön is. Amellett a törökökre jellemző módon megőrizte közvetlen egyszerűségét.
      Az utolsó mondatodat nem egészen értettem, kedves Éva, bár úgy általánosan egyetértek vele...

      Törlés
    2. Úgy értettem, hogy:
      Az emberiség nem tanul abból, hogy az erőszak nem vezet sehova.A történelem ismétli önmagát. A jelenben is elköveti az emberek( politikusok, pártok, ismeretlen egyének) azt, amit már a múltban is hibaként könyveltünk el.A jelenben sem tanul az emberiség a múltból.Így általánosítva értettem.

      Törlés
    3. Igen, én se nagyon hiszek abban, hogy tanulunk a múltból. Minden generációnak ki kell járnia saját iskoláját...

      Törlés
  2. Jó mestered volt, hogy hagyott a magad útján járni. Most olyan, mintha szívrohamot kapott volna. Micsoda időket élünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, mindenütt, ahol megtelepedtünk, kerestem az alkalmat, hogy tanulhassak: úgy éreztem, rengeteg fogyatékosságom van még! (most is, de most már jobban kiegyezek velük...)
      Isztambulban ebben a negyedben laktunk, a Taksim tér közelében (Taksim=víztároló). A tüntetések azzal kezdődtek, hogy az emberek tiltakoztak a park helyére tervezett nagy üzletközpont építése ellen. A miniszterelnök az utóbbi időben rengeteg engedményt tett a szélsőséges vallási pártok irányában, s erre a "laikus" (abban az értelemben, ahogy a franciák is) Törökország még mindig igen érzékeny, a kemalizmus jegyében! Ezért szélesedett ki a tiltakozási hullám, mely követeli Erdoĝan (ejtsd: Erdoán) lemondását.

      Törlés
  3. Rózsa, Törökország olyan lehet számodra, mint nekem az orosz, az emberek kivételesen egyszerűek, megértőek és barátiak, de a politika az borzalmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerettem az egyszerű, szívélyes kontaktust.
      Az oroszoknál (legalábbis 1969-70-71 táján) a nyilvános közegben- metro, sztolovaja, boltok, kórház stb - nagy durvaság uralkodott... De a baráti viszonyok nagyon mélyek és melegek voltak!
      A törökök kissé tartózkodóbbak, de még a "legegyszerűbb" (nem nagyon szertem ezt a jelzőt) közegben is sokkal kulturáltabban viselkedtek (még az otthoniaknál is, sajnálom, de ezt kell mondanom, ha őszinte akarok lenni)...
      Ha elfogultnak látszok, nyilván nem ok nélkül!

      Törlés
  4. Igen, és a városrészek, ahol laktunk, kicsit otthonná váltak, ahogy neked is. Később lerombolták, a barátokat kitelepítették, a leveleinket nem továbbították...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te hol laktál, Klári, és melyik időszakban?

      Törlés
  5. Bocs. És nincsenek fogyatékosságaid.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy, de csak én tudom, hogy mennyi! De még az a jó, hogy szem előtt tartom őket, mert szerintem nincs nagyobb veszély, mint az önteltség! Igyekszem javítgatni őket, amíg bírom, de már kezdek megbékélni a gondolattal, hogy egynémelyik velem távozik majd, mint egy hűséges háziállat, annyira egymáshoz tartozunk!

      Törlés
  6. 80-tól 90-ig többször hosszabb-rövidebb időre a Jugozápadnaja közelében.

    Fogyatékosság: mi számít annak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, kinek mi... Nekem pl. nincs sok fantáziám, képzeletem meglehetősen "földhözragadt", inkább a körülöttem levő valóság izgat, minthogy szárnyaljon a képzeletem valahová hetedhét országon túlra... Vagy pl. az is "fogyatékosságaim" közé tartozik, hogy mivel rengeteg dolog érdekel, nem tudok semminek kellő alapossággal a mélyére ásni... Sokszor időpocsékolóan lusta vagyok... stb. stb... de ne leplezzem talán le az összes negatív oldalamat, nehogy végül is "ejtsetek"!

      Törlés
    2. :-)
      Nem hagyhatom ki. Elég sokáig fontolgattam, le merjem-e írni. Juszt is! Vígasztaljon, hogy hasonló a hasonlónak örül.
      Így aztán esélyed sincs, hogy "ejtselek".
      :-)

      Törlés
    3. Köszönet a vígaszért, ha sovány is abban az értelemben, hogy nem szabadít meg a gondolattól, hogy mennyi mindent elszalasztottam ezekkel a "fogyatékosságokkal" s mennyien csalódhattak belém vetett hitükben...
      Jólesik, hogy nem "ejtesz"!

      Törlés
  7. Látod, apróságok ezek, idézőjeles gyengeségek. Javaslom, hogy egy idő után mindenki fogadja el önmagát. Nyugodtabb lesz tőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, elfogadom magam, nincs is sok választásom immár... Amellett biztos vagyok benne, hogy ezek a "csekélységek" nagy horderejű következményekkel jártak. Az is valószínű azonban, hogy a bodogságot ezek hiánya sem garantálhatta vola...

      Törlés
  8. Off: Mick itt olvasható: http://emmausz.blog.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Klári, máris megfordultam nála!

      Törlés
  9. Flóra!Meghívót szeretnék neked küldeni.,de nem tudom az emailcímed.Ide kérném szépen:kekcinkekukacindamail.hu

    VálaszTörlés
  10. Kedves Mammka, köszönöm. Voltam nálad, hagytam pár szót.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...