A vastag déli nap a fán addig tolong,
amíg a lombon át kis piszokba nem lép.
A kis piszok fölött hét kis legyecske dong.
HŐSÉG
A rozsdás tyúkok gödrükben elpihennek,
kakas kapar csupán.
A tyúkok húnyt szemén a hártya oly fehér,
mint most e délután.
PISLOGÁS
Itt alszik kedvesed
és vele alszik lába nagyujján a légy is.
Vigyázz! fölneveted.
Olyan símogató a világ néha mégis.
RIADALOM
A héja fekete kört ír az égre fel,
fölriad az udvar és sápadt port emel.
Minden fölfelé néz, kinyílnak a szemek,
a dúc két léce közt a könnyű toll remeg.
ALKONYODIK
A délután szakálla nagyra nőtt
s motyog belé, úgy mint a gyönge vén.
Aludna már, hát kérdi az időt.
S a kút felel: esti itatáshoz
pántos vödör csattan a fenekén.
BÚCSÚZÓ
Fölébred most a táj,
megered a szava,
madarakkal fején
meghajlik könnyedén
s csörögni kezd a fa.
SÖTÉTEDIK
Torony költi még hitét fehéren,
De langyos este mossa már tövét.
Figyelj. Semmi sem mozdul az égen,
mégis szirmokban hull a vaksötét.
Júniusi Radnótira vágytam, mert ki tudná nála jobban megfogalmazni a mindennapi apró részletekben megbújó költészetet? Leheletfinom megfigyeléseit mindenki magáénak érzi, csak éppen meg kellett látni és dallamos szavakba foglalni őket...
Rám most a "Hőség" sorai hatnak, és közben nagymamám valaha volt udvarára gondolok egy régi nyár emlékeként.
VálaszTörlés"A tyúkok húnyt szemén a hártya oly fehér..." Hányszor megfigyeltem ezt, kis félelemmel keverve, mert attól féltem, döglődnek... A kút mélyén csattanó gödör... A léce remegő fennekedt toll... S a gyönyörűséges "szirmokban hulló vaksötét"...
Törlés"Olyan simogató a világ néha mégis"- én meg ebből(is) meritek erőt, optimizmust, stb-t......:)(a "mégis"-sel együtt!:(
Törlés*!* Most látom csak: "A lécen remegő fennakadt toll..."
VálaszTörlésMentségemre legyen mondva, miközben ezt írtam, franciául kellett társalognom...
@Aliz: Persze nem véletlenül, de Radnótinál mindig lecsapódik a balsejtelem, a legidillibb képek mélyén is...
Egészen kisiskolás korom óta, mikor szüleim polcáról épp Radnótit emeltem le, kedvencem ez a költői gyakorlat. Nem tudok betelni vele immár több, mint 30 éve :) Imádom minden képét, minden sorát, de szerelmes az utolsóba vagyok leginkább:
VálaszTörlés"Figyelj. Semmi sem mozdul az égen,
mégis szirmokban hull a vaksötét."
Tavaly nyáron többször is megtapasztaltam, amikor éjjel a napozóágyban kint hevertem a kutyáimmal a teraszon a sötétben, a csillagos égbolt alatt. Azóta érzem, hogy milyen az, amikor szirmokban hull a vaksötét :)
Kedves "Bodza", köszönet a látogatásért. Bekukkantottam a blogodra: csupa finomság és életöröm, "gourmandise" mondaná a francia, de nemcsak az ételek iránt! Még visszamegyek!
Törlés