Szép, napos hét áll mögöttünk. Ki is használtam, hogy végére járjak a kerti bútorok lesikálásának, mely igen fárasztó és hosszadalmas munka volt; most már csak az enyhén olajos lazúrbevonat van hátra, de azt legalább nem kell dörgölni...
Vasárnap reggel hivatalos voltam az innen 50-60 km-re fekvő, kb. Valenciennes-hez hasonló méretű Douai (ejts: Dué) nevű városkába, úgynevezett "irodalmi reggelire". Természetesen, biztos, ami biztos, elindulás előtt itthon is megreggeliztem... A téma: színpadi művek írása. Annak idején, egy jó hónapja, amikor Denise Jardy, a szervező felkeresett a meghívással, szokásom szerint elcsodálkoztam: miért pont én? Hiszen még csak afféle tanoncnak érzem magam e téren! Mindössze két szöveget "követtem el" színpadra, igaz, mindkettőnek meglehetős sikere volt, de ahhoz még szerintem messze vagyok, hogy részt vegyek egy kerekasztal-beszélgetésen, mint szerző, egy színházi kiadó és egy másik színész-szerző társaságában! Igaz, hogy Denise lelkesedése nem ismer határt (ki is akar állítani két hónapra, de ahhoz sokat kellene dolgoznom, hogy elegendő anyag jöjjön össze - nem keveset eladtam már belőlük!) és itt Észak-Franciaországban minden olyan közvetlen és egyszerű! Többek között ezért is szeretek itt.
Gondoltam, vasárnap reggel 10 órakor ugyan ki jön össze a három meghívotton és a szervezőn kívül a kis antikvárius könyvesboltban, kávé, tea és finom péksütemények társaságában? Szorongtunk végül vagy tizenöten a kis butikban, s a beszélgetés csak délután 1 óra körül ért véget. A közönség egy részével e-mailt, telefont cseréltünk, további kapcsolatok érdekében. A kiadó meg elkérte a két kéziratomat olvasásra.
Ó,annyira csemegék az ilyen antikváriumos összejövetelek, irodalmi beszélgetések!!!!!Nagyon szeretem!
VálaszTörlésMost felénk zajlik a Könyvhét, feltöltődtem.Igaz,"csak" két könyvbemutatón tudtam részt venni,de olyan jó!!!!!
Tényleg nagyon tartalmas volt! Egymás között és a közönséggel is kicserélhettük gondolatainkat.
TörlésVidéken a szellemi éhség hatványozottan jelentkezik. Úgy látszik, Franciaországban is ez a helyzet.
VálaszTörlésGratulálok a felkéréshez. Rengeteg jó munkád lesz.
Az igaz, hogy Párizsban és a vidéki nagyvárosokban a kínálat sokkal nagyobb, szinte határtalan. Ezért ott az emberek könnyebben elfásulnak, nehezebb őket mozgósítani. A mindig teli asztal előtt hamarabb jelentkezik a jóllakottság érzése...
TörlésMunkával teli, értékes, szép időszak előtt állsz.
VálaszTörlésHangulatos bejegyzést kaptunk, köszönjük!
Munka mindig van sok, az idő nem elég, de jobb így, mintha azt kellene keresni, hogy mivel töltse meg az ember az űrt...
TörlésKöszönet mindannyiótoknak a látogatásért!