 |
| Festés közben |
Ez a portré még 1988-ban készült Isztambulban. A fiatal togói lány egyik ismerősünkhöz érkezett látogatóba. Ők kértek meg, hogy fessem meg a portréját ajándékba.
Azt hiszem, először dolgoztam fekete bőr visszaadásán, ami egészen új problémát vetett fel. Az árnyékok, még sötétebbek, de nem feketék! A világos részeknek pedig nem szabad egyszerre fehérré fakulniok! Vagyis éreztetni kell, hogy ott is ugyanarról az ébenszínű arcról van szó...
Szép képet festettél a togóiról. Még stílusában is az afrikai hagyományokat látom viszont. Kissé nyújtott, kecses formák. Plasztikus, szoborszerű ábrázolásmód.
VálaszTörlésKedves Mick, köszönet a pozitív megjegyzésért.á
TörlésIgaz, hogy Modigliani ezt jobban csinálta... Sokáig ő volt a kedvencem.
Bocs, az "á" véletlenül ütődött oda!
TörlésModigliani elvitte a karikatúrába hajló túlzások irányába.
TörlésGiacometti pedig tán pedig tán fémből állította volna össze a maga érdes módján.
Modigliani esetében inkább azt mondanám: "épurer"... Annyira levett minden levehető részletet, hogy csak a csupasz "lényeg" maradt...
TörlésMinél többször nézem, annál jobban megfog az arc meleg színe. Egy etióp lány ült mellettem elsőéves korunkban, belőle sugárzott ilyen módon fajtája szépsége.
VálaszTörlésstali
Az etiópok Afrika legszebb népcsoportjait alkotják. Ha nem tévedek, Sába királynéja is innen való...
Törlésemélékeztet egy szinésznőre is, egy orvosokról szóló sorozatban (ápolnőt játszott, aki mindenkit megbabonázott a szépségével - avagy "elbűvölt"."Bűvölet" a sorozat cime is:)
VálaszTörlésNem ismerem...
TörlésCsodálom a művészeket,a festőket is, akik el tudják találni a színt, de úgy, hogy "éljen" is.
VálaszTörlésMost eszembe jutott egy festmény zöldeskék vízzel, hullámokkal, némi sziklához verődő fehéres habbal (illusztráció volt valahol), és nem tudtam levenni a szemem róla!
Pedig nem érzem magam igazán "koloristának"... Engem mindig zavarba hozott a túl nagy választék, általában kevés színt és az árnyalataikat használtam... De jó ideje már semmit...
Törlésés nagyon kifejezőek mégis...:)
TörlésSokáig - még most is, ha nagyritkán szakítok rá időt - kedvelem a "monochrome"-ot... Néha szeretném pedig "sok színben látni a világot", de nem megy...
Törléslehet, hogy többet is mond a világról illetve mélyebbet, a lényeget jobban ki tudva emelni ... nem terelnek, forgácsolnak szét a különböző szinek... olykor a feketefehér fotó is több mint a szines, és általában "művészibb" is!
TörlésSzeretem én is a fekete-fehér éles kontrasztját, nem beszélve a közöttük levő végtelen sok árnyalatról...
TörlésNem is a nagy választékra gondoltam!Azt én sem szeretem. Hanem a jól eltalált színekre, a kevésből is jól kiválasztott színre és árnyalatra! Egyetértünk!
VálaszTörlésIdőnként elgondolkodom rajta, hogy miért tartózkodom a színes palettától, éppúgy, mint a "merész", harsány, "primer" színektől (piros, kék, sárga)... Talán pont a "merészség" hibádzik nálam... Inkább gyorsan "bepiszkolom" a palettát mindenféle kibogozhatatlan árnyalattal (lámcsak, milyen pontosan árulkodnak a szavak!)
Törlés