Éppen a szombati ebéd után kávézgattam Dominique társaságában. Furcsa hangulatú ebéd volt. Hajótöröttek összejövetele... Daniel most van túl a negyedik kemoterápián, mindkét daganata visszavonulóban. Egyelőre. Furcsa volt kopaszra nyírt fejjel meglátnom, pedig nem először volt ilyen élményben részem, mégpedig közvetlen közelről: Gilbert haját sajátkezűleg nyírtam le annak idején. Catherine megindító és pezsgő gondoskodással veszi körül. Daniel tudja, milyen nagy szerencséje van a balsors kellős közepén is: nem kell egyedül felvennie a kesztyűt!
Dominique is jobban nézett ki egy kicsit, mióta nem láttam, talán három hónapja. Sikerült felszednie pár kilót az Agnès halála után leadott húszból... Szemmel láthatólag jót tesz neki, hogy beszélhet egy kicsit a számára egyetlen fontos dologról, anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy untat bennünket.
Ami meg engem illet, vagyok. Kezd eljutni egy-egy fénysugár a gödör fenekére. Talán visszatérhetek hamarosan az íráshoz. Májusig két kiállításra is készülnöm kell. Mindez segíteni fog, tudom. Előveszem a fényterápiás lámpámat is: nagyon vastag ilyenkor télen a felhőtakaró...
Szorítok neked/nektek, drága hajótöröttek, minden jóra forduljon, sok sikert
VálaszTörlésKöszönöm, Katalin, nagyon kedves vagy, szívedbe annyi empátia belefér!
TörlésTe is gyógyulj ki mielőbb a megfázásból, nagyon fárasztó tud lenni, ha nem jut az ember elég oxigénhez... Gondolok rád!
Sokan vagyunk a hajótöröttek deszkáján( gyakran én is odavalónak tartom magam), de legalább jó a társaság!
VálaszTörlésIgen, megmelegszünk egymás mellett a hideg szélben, viharban...
TörlésNapról napra nő kint és bent egyaránt a fény hatalma. Merítkezz meg benne!
VálaszTörlésKöszönöm, Györgyi. Remélem, te is merítkezel. Mostanában nem írtál, remélem, jól vagy.
TörlésA test már egész jól van. A lélek lassabban halad. Sok minden nyomasztott mostanság. Lehúzott a mélybe. Nehéz béklyókkal kellett megküzdenem. Már túl vagyok a nehezén. Jöhet a fény, mert végre kész vagyok magamba engedni.
VálaszTörlésHárom hete írtam neked magánban. Lehet, hogy nem kaptad meg?
TörlésMost írtam a blogodra, pont utána néztem meg!
TörlésMegkaptam a jan. 3-i válaszodat!
Olvastam Borókánál,hogy anyukád után kell a házat kiürítened.:( Az kegyetlenül nehéz. Minden alkalommal ott bőgtem a szekrények előtt, aztán már könnyebb volt kicsit, de iszonyú nagy munka volt,viszont nem bánom,hogy én csináltam,mert a többiek mindent kidobtak volna.
VálaszTörlésA ház még egyelőre mozdulatlanná dermedt állapotában várja, hogy eladjuk. Azt hiszem, a tavasszal elmegyünk a gyerekekkel. Nem is az zavar annyira, hogy más lakja majd, sőt, örülök, hogy így tovább él majd. Hanem az a "kiselejtezés"...
TörlésMég valami: igyekszem,nagyon igyekszem magam után rendezett dolgokat hagyni,mert még úgyis nehéz.Szegény anyukám gyűjtögető volt,és ez zavarta is,hogy nem tudott a végére járni a pakolásnak.
VálaszTörlésKedves Mamka, nekem is sokszor eszembe jutnak ezek az elhatározások!
TörlésMivel senki nem visz semmit magával távozta alkalmával, érdemes időben elkezdeni megkeresni, hogy milyen holmit ki tudna értelmesen használni. Így a dolgok, értékhordozók jó gazdához kerülve tovább hasznosulnak és nem kerülnek ebek harmincadjára. A dolog két halálesetkapcsán kezdett el engem is foglalkoztatni. Nem állítom, hogy jelentős eredményeket értem el, de törekszem az elvet valahogyan érvényesíteni.
VálaszTörlésMick, Julien Green irta valahol: "Nous quittons la terre, chargés seulement de ce que nous avons donné." (vagis: "Amikor elhagyjuk a földet, egyetlen csomagunk csak az, amit adni tudtunk"...)
TörlésIgen.
VálaszTörlés