Az óév búcsúja

   Végetértek az ünnepi napok, december 21-től január 2.-ig tartottak. Azóta megint csak magammal  -  bár ez a társaság se kellemetlen  -  a szokatlanul enyhe télben (aminek meglesz még a böjtje bizonyára). 
   A gyerekek december 21-én toppantak be, nálam volt a karácsony esti vacsora Agnès szüleivel együtt, s a fa alatt mindenkinek ízlése szerinti ajándék! A  másnapi ebéd Agnès szülenél. A két unoka itt maradt karácsony után pár napra. Ezúttal Lucie jutott nekem, csodás harmóniában teltek a napok. 30-án szállítottuk a másik nagyszülőkkel két unokát meg az ajándékokat (nem tudom, hogy fértünk be mind az öten az autójukba...) a tengerhez közeli kis lakásba, ahol a képen láthatóan terült meg a szilveszteri asztal. Ezúttal a fiatalok vendégelték meg az "öregeket". Meglepetésként még kocsikázást is szerveztek a Somme folyó torkolatában található védett parkba, ahol ilyenkor az ott telelő vándomadarakat lehet megfigyelni. Kihasználva az apályt, a két erős ló megsétáltatott bennünket a vízparti homokon és a dünék között is. Más turistákkal együtt voltunk vagy tizenöten a fedett kocsin, felnőttek, gyerekek, s a szél majd kifújt a ponyva alól bennünket! Megteltünk viszont finom jódos tengeri levegővel!
   Ha az eső beszorított bennünket a lakásba, társasjátékokkal, kártyázással, olvasgatással töltöttük az időt. Nomeg sok beszélgetéssel. Szeretem az ilyen jó családi összejöveteleket, ahol megállapodhat az ember, senki nem siet sehová... Van idő, ami különben drága kincs.