Keresés ebben a blogban

2014. január 17., péntek

Nagy László vers az új évre...


Nagy László: Adjon az Isten 

Adjon az Isten 
szerencsét, 
szerelmet, forró 
kemencét, 
üres vékámba 
gabonát, 
árva kezembe 
parolát, 
lámpámba lángot, 
ne kelljen 
korán az ágyra hevernem, 
kérdésre választ 
ő küldjön, 
hogy hitem széjjel 
ne dűljön, 
adjon az Isten 
fényeket, 
temetők helyett 
életet - 
nekem a kérés 
nagy szégyen, 
adjon úgyis, ha 
nem kérem. 

9 megjegyzés:

  1. Haj, regö-rejtem.
    *
    Jó lenne, ha megfoganna.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valami mélyről jövő, ősi rigmus modern változata...
      Jó lenne!

      Törlés
  2. Így legyen! Neked, nekem, nekünk...

    VálaszTörlés
  3. Adjon Isten jó napot!
    Jó kedvet, empátiát, életvidámságot Mindenkinek!

    VálaszTörlés
  4. Névtelen18/1/14 08:08

    Jaj, de szeretem ezt a versét!
    (A himnusz minden időben-t azért picit jobban, de ez is kedvenc:)
    Vannak olyan szavak, amik az értelmüktől függetlenül, csupán csak a hangok egymásutániságával símogatják a lelket, nem? Ez avers -számomra legalábbis- tele van ilyes szavakkal. A parázs, parola, kemence, lámpa, láng, véka, gabona, olyan szép meleg-szín szavak. Csupa barna-rőt-napsárga-piros színű szavak. (Vagy csak simán dilis vagyok?! :)))
    rhumel


    /Off: ahogy hosszabban le tudok ülni a gép elé, máris írok e-mailt. Elmaradtam válasszal, köszönettel nagyon:(/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen18/1/14 08:12

      Nem olvastam át, a csupa után nem szavak, hanem szó. Ez csúnya fekete volt így:)

      Törlés
    2. "(Vagy csak simán dilis vagyok?!)" Ezzel símán nem értek egyet!
      Csak számodra nemcsak hangja, hanem színe is van a szavaknak!

      (Majd írsz, ha lesz időd!)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...