Keresés ebben a blogban

2016. október 17., hétfő

A barátságról, mégegyszer...

   Említettem Ági bejegyzéséhez fűzött kommentemben, hogy én is megkülönböztetem  -  egyre jobban -  a barátságot a kellemes, üdítő kapcsolattól. Elgondolkodtam már egy párszor, miben is van a különbség lényege és hol kereshető az oka: bennem-e, másokban-e.
   Azt hiszem, a barátság alapja elsősorban a bizalom. Rábízhatom-e a másikra legbensőbb gondolataimat, esetleg titkaimat, melyeket magamnak is nehéz néha bevallani. Nem csak a tükröt keresem-e a másikban? Néhányszor volt alkalmam két belsőleg és külsőleg teljesen különböző fiú vagy lány elválaszthatatlanságát megfigyelni. Pl. a félénk, zárkózott, előnytelen külsejének komlexusaitól gúzsbakötött kamasz szöges ellentétének sugaraiban próbál kicsit megmelegedni, hátha jut belőle neki is egy kevés. Nem fél az előnytelen összehasonlítástól sem, hiszen ország-világ láthatja, hogy ragyogó "barátja" őt választotta (esetleg eltűri... ilyet is láttam). A sikeres másik viszont az önzetlen rajongásban, csodálatban fürdik, s mellesleg a kontraszt fényében is... 
   A másikban a rokonlelket keressük, akárcsak a szerelmi partnerben, de a szekszuális vonzalom nélkül. Az is lehet, hogy az ellentétünket, azt, ami belőlünk sajnálatos módon hiányzik, s a baráti viszony ezt próbálja pótolni. Rajta keresztül élhetünk át kalandokat, esetleg nagy nehezen ki is hámoz bennünket gátlásainkból, kilendít nehézkes tétovázásainkból. Előfordulhat, épp ellenkezőleg, hogy jólesően lelassít, elgongondolkodtat, segít realitástól elrugaszkodott idealizmusunkból a földre leszállni, s ezzel megakadályozza a nagyobb zuhanást...
   Hogy az általánosságokból kicsit személyesebb vizekre evezzek, egyre nehezebb átadni magam a bizalom kockázatának. Gondolom, fő oka az életkorom lehet és az évek során összegyűlt tapasztalat. Nehezen tudok segítséget kérni pl. A múltkor megkérdezte egy ismerősöm: mi lehet az oka, netalán rosszul értelmezett büszkeség (a francia "orgueil" ejtsd: "orgőj" szót lehet még gőgnek is fordítani!). Megdöbbentem: így is értelmezheti valaki? Minden vagyok, de gőgös biztos nem. Egyszerűen csak képtelen vagyok bárkire is "ránehezedni", legyen az család vagy ismerős. Inkább megpróbálok egyedül boldogulni, ahogy bírok. Azt hiszem, onnan ered, hogy tanúja voltam többször is (gyerekkoromtól számítva), amint valaki felfedi nagylelkű segítőkészségének fonákját... Hát inkább ne tegyem ki magam fájdalmas csalódásnak.
Tudom, hogy sokan nem értenenek velem egyet. Mindenkinek igaza lehet. Temperamentum és tapasztalat kérdése.

10 megjegyzés:

  1. Alighanem mindönkinek igaza van - mondta egyszer elgondolkodva dédanyánk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, szeretöm, amikor dédanyadat idézöd.
      Amiből kiderül, hogy magam is úgy beszélök lassanként, mint dédanyaink...

      Törlés
  2. azt hiszem ez olyan téma, amiről nem lehet "egyszóban" gondolkodni...se általános érvényű igazságokat kijelenteni....
    Csak a saját baráti érzésemet ismerhetem pontosan, másét nem...hogy ő mit érez, amikor a barátjának tekint engem, mert...pontosan nem is tudthatom teljesen
    illetve a mások baráti gesztusait érzem (vagy se) a bőrömön (lelkemen): hogy időt szán rá, hogy meghallgassa azt, amit valóban mondok, és addig marad velem a bajomban, amíg én nem érzem, hogy segíteni tudott,
    és ha más nyelvet is beszélünk, a szívünkkel értjük egymást, nem a kimagyarázott szavakkal,
    és úgy tud velem lenni (ha hónapokig nem is találkozunk), hogy fel sem merül bennem, hogy kényszeredett kötelezettségének érezné a velem való bíbelődést
    hogy kölcsönösen fontosak vagyunk egymás számára, elfogadjuk egymás csorbáit
    nem kell rokonléleknek lenni, de bizonyos lényeges dolgokban hasonló elképzeléseik, véleményeik kell legyen...
    ahh olyan jó rájuk gondolni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, a példáid elég pontos képet adnak a barátság fogalmáról, persze, a végtelenségig kiegészítheti mindenki a saját megérzéseivel. Itt nyilván csak a felszínt kapirgáljuk...
      Pl. Montaigne, a nagy francia filozófus így fogalmazta meg La Boétie-hez fűződő legendás barátságát:
      "...pourquoi je l'aimais? Parce que c'était lui, parce que c'était moi." ("... miért szeretttem ? Mert ő volt ő, s én voltam én.") Végül is lehet, hogy ilyen egyszerű a dolog.

      Törlés
  3. kiegészíteném: a barátom az, aki amkikor levágják a fejem kérés nélkül odajön, és visszateszi:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem rossz! És vissza is nő? :)

      Törlés
    2. :))vissza az:)))
      egy barát kedvéért? naná!!
      :)))

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...