Az első olimpiai hét

    Augusztus elején járunk. Időnként kisebb-nagyobb zápor zúdul ránk, de nem tart sokáig. A kánikulai hőség nem is hagy alább igazán, talán kicsit enyhül. Egy hét óta  szinte ki se lépek házból, napról napra halasztgatom a bevásárlást, egészen addig, míg egyetlen alma árválkodik csupán a gyümölcsös kosárban... Holnapig elég lesz.

   Szerencsére megkezdődött az Olimpia, van mivel elfoglalni nyári napjainkat. Kis lelkiismeretfurdalást hagy maga után a sok passzív sportolással eltöltött óra. Kertészkedni nem tudok a rekkenő hőségben, de már látni se bírom az egyre terjeszkedő dzsungel látványát. Időnként lemerészkedek egy-két órára úgy alkonyattájt, de 21 h felé újra visszahív a még forróbb esti olimpiai program.

   Hihetetlen hangulat uralkodik az olimpiai játékok színterein, Párizsban és a vidéken lejátszódó sporteseményeken is, nem beszélve a TV-ről, mely sokszor 3 csatornán is közvetíti az eseményeket (a fizetősöket nem említve). Nem ritka a 12 millión túli nézőszám, pedig Franciaország nem tartozik a nagy sportnemzetek közé, mint pl. Anglia, Németország stb. A játékok színterei telve, a hangulat még a TV képernyőjén is átsüt és a sportolók nem győzik hangoztatni, hogy ilyen biztatásról nem is álmodtak és eredményeik egy részét neki köszönhetik. Igy pl. a "bizalmasabb", diszkrétebb sportok művelői  -  mint pl. a vívás, az úszás, a cselgáncs, íjászat, stb.  -  telt házak előtt játszódnak, rendkívül lelkes nézőterek előtt.

   Hozzá kell tenni, hogy Párizs kerületei, ahol az események lejátszódnak, szintén pozitív hangulatot árasztanak. A turisták nagy számban érkeztek, az utcákon is jókedv uralkodik, s még a metróban is mosolyognak egymásra az emberek! Valószínűleg mindez nagyban visszaesik később a régi morózus hétköznapok szintjére, de ha kitart két hétig, már az is valami! Jót tesz mindenkinek a lelkesedés, az összetartozás érzése.

    Nehéz, feszült hetek, hónapok vannak mögöttünk. A franciák amúgy is az elsők között hajlamosak szapulni felelős vezetőiket, ha azok valami nagyszabású tervet   próbálnak megvalósítani. A párizsi olimpia szervezői szintén majd 10 éves "bashing" áldozatai voltak... Túl drága, túlságosan eltér a megszokottól, nem lesz elegendő biztonság, túl sok kényelmetlenséggel jár, el fogja mosni az eső stb... Ráadásul elnökünknek pont előtte támadt a mindenkit (kivéve a jobbos, balos szélsőségeket) sokkoló ötlete a parlament feloszlatásáról és a rendkívül gyorsan lezajló választásokról! Igy aztán kb. félkómás állapotban vártuk a megnyitót, melyre ráadásul egy óriási zápor is meghívatta magát! Kb. minden összeesküdött!

   A megnyitó mindenkit meglepett, megcáfolta az összes fanyalgó, sőt ellenséges hangot, melyek kivétel nélkül a "dekadens,  -  sőt rothadó  -  nyugat" hagyományos,  többnyire írígy szapulói közül kerülnek ki. Az ultrakonzervatív körök (élükön Putyin és kebelbarátai, Orbán és Trump, valamint egyes vallások szószólói) ugyan kicsit megbotlottak általános műveltségből, amikor egy emberként rávetették magukat a kékre festett Bacchusra, akiben az "Utolsó vacsora" paródiájának Krisztusát vélték felfedezni... Holott egy 17. sz-i festő (Jan van Biljert ) görög istenek lakomáját ábrázoló képe ihlette... Az olimpia görög eredetére célozva, ami talán még nem számít blaszfémiának náluk sem (bár Fr.o-ban ezt a fogalmat a forradalom már a 18. sz-ban eltörölte).

   Egyszóval, még  1 hét van hátra az olimpiából. Idejére az antik világban beszüntették a háborúskodást. Erre sajnos mai világunk képtelen. Én viszont vakációt írok ki magamnak mindennapi gondjaimat illetően. Elbocsájtom őket legalább erre a 2 hétre. Talán kedvük lesz békén hagyni erre a kis időre...

Teddy Riner, az élő legenda (kékben)