Politika...

Ezen a blogon ritkán bocsátkozom politikai eszmefuttatásba. Nem mintha nem érdekelne a politika, de erre nem ez a blog a legjobb fórum: a magyarországi viszonyokat nem "élem" egyenesben ahhoz, hogy véleményre jogosuljak, az itteni "konyha" eseményei meg kit izgatnak rajtam kívül e blog látogatói közül?

Most mégis megkockáztatok egy kisebb bejegyzést. A tegnapi nap ugyanis fontos eseményt hozott: a baloldal és François Hollande győzelmét az elnökválasztás második fordulóján. Legutóbb François Mitterrand nyert elnöki tisztet 1988-ban (másodjára). 2007-ben Ségolène Royal indult a versenyben Sarkozy ellen, de neki kevesebb szerencséje volt, mint akkori élettársának, F. Hollande-nak, 4 gyereke apjának... Azóta a több évtizedes kapcsolat végetért, ma már másik élettárs oldalán nyerte meg Hollande a választásokat.
Az Akimoto által kiemelt Grecsó-interjú néhány párhuzamot indított el bennem. Az 5 éves Sarkozy-éra morális értelemben is lerombolta az országot. Ritkán dolgozott valaki ilyen  kitartóan embercsoportok, társadalmi rétegek szembeállításán! Mint előre bejelentette, ő a gazdagokat akarta komplexusuktól megszabadítani! Itt a franciáknál ugyanis nem illik az anyagi sikerrel büszkélkedni, sőt, a pénz területét szégyenlős és jótékony homály fedi. Még családon belül is kényes kérdés a jövedelem feszegetése. Ő aztán főleg gazdag választói irányában tett gesztusokat (adókedvezmények, piaci elsőbbségek, pozíciók formájában), amire a franciák még a forradalomból örökölt hármas jelszaván ("liberté, égalité, fraternité"  -  "szabadság, egyenlőség, testvériség" mely a legkisebb községháza homlokzatán is ékeskedik) nevelkedett nép nagyon érzékenyen reagált... 
Tudom, hogy nem elég ellenkező irányú ígéreteket tenni, jelszavakat cserélni. Jó adag realitásérzékre is szükség van. Az európai és a világhelyzet rendkívül bonyolult. A politikának vissza kell találnia az őt megillető helyre. Az embereket nem egymás ellen kell uszítani, hanem megbékíteni, közös célok felé vezetni.