Keresés ebben a blogban

2012. május 29., kedd

"Laïcité" - próbálkozás a fogalom megvilágítására

   Nemrégiben a "laïcité" szóra kerestem megfelelőt a magyar nyelvben, de nem találtam. Mick a "világias gondolkodás"-t ajánlja. Úgy éreztem, nem tükrözi ez a megoldás sem egészében, ami a francia szó mögött rejlik, mert abban benne van egy nagydarab történelem is... Így megpróbálom röviden  - és a rendelkezésemre álló szerény eszközökkel  -  megvilágítani.
Már a francia forradalom is feszegeti a kérdést és belefoglalja az 1791-es alkotmányba a lelkiismereti szabadság problémáját. A 19. sz. második felében kiélesedő parlamenti viták az 1905-ös törvénybe torkollnak, mely szentesíti a világi és az egyházi hatalom különválását, a vallást (minden vallást) az egyéni, belső szféra területére korlátozva. Természetesen, eleinte az addig mindenható katolikus egyház nehezen fogadja el befolyása és hatalma csökkenését, míg át nem látja az ebből fakadó előnyöket is: ilymódon egyik egyház sincs fölényben, nem uralkodhat a másik felett, nincsenek véres vallásháborúk, se eretnekek égetése az "igazi" hit nevében, s ez a mai feltörő iszlám szélsőség nyomása ellen is védőgát, ha törékeny is...

   A lelkiismereti szabadság szélesebb körű fogalom, mint egyszerűen egyik vagy másik vallás választásának lehetősége. Lehet egyiket se választani, teljesen egyéni módon keresgélni a választ a három jól ismert alapvető kérdésre, melyet minden gondolkodó ember feltesz előbb-utóbb magának: honnan jöttünk? hová leszünk? mi az értelme földi pályafutásunknak? A vallásos hit minderre megadja a választ ugyan, hiszen azért hit... Sőt, a hívők egy része még azokra is kiterjeszti nagylelkűen saját meggyőződését, akik nem osztják azokat: hányszor hallottam "Un non croyant est un croyant qui s'ignore" ("egy hitetlen olyan hívő, aki nincsen ennek tudatában")... Ez a "kisajátítás" mindig kihoz kissé a sodromból... Van, akit nem elégítenek ki ezek a válaszok, s más ösvényeket próbál a rengetegben. Ezért viszont senkit sem kell megkövezni, békésen megférhet egymás mellett hívő és agnosztikus. 
   A "laïcité" tehát tágabb, mai értelemben nem azt jelenti, hogy nem hívő, vallásos egyénről van szó, hanem arról, hogy az illető a lelkiismereti szabadság híve, maga és a másik számára egyformán. Ebben lehet egyszerre "laïque" (ami nem a magyar "laikus" megfelelője, ezért is vagyok bajban a fordítással...) is, a katolikus, zsidó, prostestáns, muzulmán, animista, ateista, buddhista és még mit tudom én milyen  világnézet mellett. Azzal az egy feltétellel, hogy tiszteletben tartson minden vallásos elképzelést  -  esetleg ennek hiányát is.

23 megjegyzés:

  1. Köszönöm, azt hiszem, értem, mi(k)ről van szó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy reagáltál. Eszmét "cserélni" szerintem leginkább azokkal érdekes, akik nem ugyanazokat vallják, mint mi... S a kölcsönös tisztelet talaján szép virágoskertet lehet létrehozni, hogy a virágok metaforájánál maradjak...

      Törlés
  2. Újabb francia szó. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel nem találtam magyar megfelelőjét - nyilván nem véletlenül, hisz még Európában is ritka az egyház intim szférába korlátozása - furcsa módon elsők között Atatürk követte a 20-as években! ("laiszité"-nek kell ejteni)
      Itt is sokszor keverik a "laïque" szó értelmét az "atéiste"-tel, holott ebben az értelemben egyszerre lehet valaki hívő és "laïque"...

      Törlés
  3. Szeretem megismerni egy szó jelentését több látásmódon keresztül. Érdekes volt olvasni, amit a hitről és a hit nélkül élőkről írtál. A lojalitásod mindenben jelen van. Jó érezni a belső ragyogásod fényét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Györgyi, köszönöm, hogy hozzászóltál! Érezhető, hogy M.o-on ma mennyire érzékeny kérdés a vallásosság. Szinte minden eszmecserét kizár, mert az emberek jó része talán úgy érzi, hogy meg akarják kérdőjelezni az igazságát... Holott mindenkinek joga van a sajátjára! De a tolerancia azt is megköveteli, hogy elismerjem a másikénak létjogosultságát, s ne azt mondjam, hogy igazság márpedig csak egy van: az ENYÉM!

      Törlés
  4. Névtelen31/5/12 06:14

    flora Drága, ma M.o-on szinte bármi képes érzékeny kérdéssé lenni. Sajnos ennek is vannak hagyományai, még ennél is sajnálatosabban politikai indíttatásúak, nem túl régen még családon belül is képesek voltak kicsit sem testvéri érzelmeket indukálni. Vagy nagyon is testvérieket, elég, ha csak Káin reakciójára gondolok.
    Mindig kedveltem a vitát, a vitázást, az érvek és ellenérvek felsorakoztatását. Valahogy ez sosem jelentette számomra a csalhatatlan igazságok kinyilatkoztatásának terepét.
    Bejegyzésed - és főleg micknek adott válaszod - teljesen jó megfogalmazása annak, ahogyan én is gondolkodom.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves stali, köszönöm a hozzászólásodat! Sajnos, kiéleződött, ellenséges atmoszférában minden téma elmérgesedik... Most, rövid magyarországi hetem alatt elképesztő híreszteléseket hallottam, amit még értelmes emberek is komolyan vesznek! Leesett az állam... Most olvastam egy parlamenti vita összefoglalóját az éledező Horthy-kultusz körül: hihetetlen, kiszabadult egy gonosz szellem a palackból, s mert senki sem próbál gátat szabni a hatalmon lévők közül a szélsőségeknek, nem tudom, hol végződik mindez...

      Törlés
  5. Lehet ezt inkább történetiségében vizsgálni. A szabadon gondolkodó, ha szabadgondolkodó is, nem törődik mindenféle érzelmekkel, és nem zsigerből szavaz a választásokon, csak hogy a politika is ide legyen citálva.
    Bibó István tartalmas beszélgetése a szegedi piaristák honlapján olvasható:
    http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_085.html
    Próbáljuk használni az értelmünket, ha már a Jó Isten megajándékozott vele.
    Florának: ezzel a hazai változással nincs mit kezdeni. Majd elmúlik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Próbáljuk használni az értelmünket..." - csak egyetérthetek veled, kedves Akimoto! De azért hagyjunk meg egy-két lehetséges érzelmet a szabadon gondolkodás mellé is...
      Bibóhoz még visszatérek.

      Törlés
  6. A kételkedés szabadsága mindenkinek jár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszik nekem, kedves Myrtille, ahogy a kételkedést és a szabadságot egymás mellé teszed!

      Törlés
    2. "laïque" erről jutott eszembe összekötni, valami ilyesmit értek-érzek benne.

      Törlés
  7. Az ébredés utáni pillanatok - még az első kávé nélkül - a ráismerés pillanatai tudnak lenni. Éppen ma pontosan ezzel ébredtem: szabad vagyok! Pozitív érzelmi hozadéka van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak ilyen ritka és feltöltő pillanatok! Sokáig táplálkozunk belőlük.

      Törlés
  8. Csaknem megfejthetetlen kérdés a szabadság, mely nekem azt jelenti, hogy rendelkezem azzal, aki vagyok. De mint legalapvetőbb értékemmel megajándékozhatok mást, s ettől kezdve viszonyban vagyok, szeretetkapcsolatban, s csak többé-kevésbé tudom megvalósítani, hogy az általam szeretetteket szabadon szolgáljam.
    Ám a legnagyobb fokú szabadság a kölcsönös szeretet szabadsága. (Csak másban moshatom meg arcomat.)
    Mi tagadás, ez eléggé paradoxnak hangzik, de ettől még szép, és embernek való.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, a szabadság fogalmát igencsak egyéni módon fogalmazza meg mindenki, mintegy méretre, belső igényei szerint. Amíg a szomszéd portájára nem terjed ki...

      Törlés
  9. Mick, sokan sokféle megközelítésben határozták meg ezt a fogalmat Kant és a mostani Benedek pápa között térben, időben, nézetrendszerekben. Nem is kell csatlakozni sehová. Nekem így jön kézre a meghatározás: békében önmagammal, békében a világgal, miközben kérdezni azért szabad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, életbevágóan fontos is!

      Törlés
  10. Ahány ember, annyiféle megközelítés. Ettől sokszínű a teremtés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majdnem elloptam tőled a gondolatot! De csak úgy lefelé haladva jöttem rá, hogy az első mondatodat ismételtem... Így csak a "nagy szellemek találkozása" jött létre megint...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...