"Laïcité" - próbálkozás a fogalom megvilágítására

   Nemrégiben a "laïcité" szóra kerestem megfelelőt a magyar nyelvben, de nem találtam. Mick a "világias gondolkodás"-t ajánlja. Úgy éreztem, nem tükrözi ez a megoldás sem egészében, ami a francia szó mögött rejlik, mert abban benne van egy nagydarab történelem is... Így megpróbálom röviden  - és a rendelkezésemre álló szerény eszközökkel  -  megvilágítani.

Már a francia forradalom is feszegeti a kérdést és belefoglalja az 1791-es alkotmányba a lelkiismereti szabadság problémáját. A 19. sz. második felében kiélesedő parlamenti viták az 1905-ös törvénybe torkollnak, mely szentesíti a világi és az egyházi hatalom különválását, a vallást (minden vallást) az egyéni, belső szféra területére korlátozva. Természetesen, eleinte az addig mindenható katolikus egyház nehezen fogadja el befolyása és hatalma csökkenését, míg át nem látja az ebből fakadó előnyöket is: ilymódon egyik egyház sincs fölényben, nem uralkodhat a másik felett, nincsenek véres vallásháborúk, se eretnekek égetése az "igazi" hit nevében, s ez a mai feltörő iszlám szélsőség nyomása ellen is védőgát, ha törékeny is...

   A lelkiismereti szabadság szélesebb körű fogalom, mint egyszerűen egyik vagy másik vallás választásának lehetősége. Lehet egyiket se választani, teljesen egyéni módon keresgélni a választ a három jól ismert alapvető kérdésre, melyet minden gondolkodó ember feltesz előbb-utóbb magának: honnan jöttünk? hová leszünk? mi az értelme földi pályafutásunknak? A vallásos hit minderre megadja a választ ugyan, hiszen azért hit... Sőt, a hívők egy része még azokra is kiterjeszti nagylelkűen saját meggyőződését, akik nem osztják azokat: hányszor hallottam "Un non croyant est un croyant qui s'ignore" ("egy hitetlen olyan hívő, aki nincsen ennek tudatában")... Ez a "kisajátítás" mindig kihoz kissé a sodromból... Van, akit nem elégítenek ki ezek a válaszok, s más ösvényeket próbál a rengetegben. Ezért viszont senkit sem kell megkövezni, békésen megférhet egymás mellett hívő és agnosztikus. 

   A "laïcité" tehát tágabb, mai értelemben nem azt jelenti, hogy nem hívő, vallásos egyénről van szó, hanem arról, hogy az illető a lelkiismereti szabadság híve, maga és a másik számára egyformán. Ebben lehet egyszerre "laïque" (ami nem a magyar "laikus" megfelelője, ezért is vagyok bajban a fordítással...) is, a katolikus, zsidó, prostestáns, muzulmán, animista, ateista, buddhista és még mit tudom én milyen  világnézet mellett. Azzal az egy feltétellel, hogy tiszteletben tartson minden vallásos elképzelést  -  esetleg ennek hiányát is.