Keresés ebben a blogban

2012. május 2., szerda

Ritmusváltás...

Fiammal szinte teljesen ellentétes a temperamentumunk. Őmaga állandóan százkilométeres sebességgel száguldana előre (ahogy ez a Nyilasokhoz illik!), rólam pedig lassanként a mozdulatlanság szobrát lehetne megmintázni... Nagyon szeretjük egymást, még akkor is, ha a fentnevezett ellentét néha feloldhatatlannak tűnik. Először is minden erőmmel és jó vagy rossz érveimmel ellenállok, majd végül örülök, hogy sikerült véghezvinnie ki nem fogyó ötleteinek legalább egy részét...

Az idő előrehaladtával egyre inkább irtózom a mindent felborító változásoktól, a bútorok eltologatásától, a ritmus váratlan szökkenéseitől. Azazhogy nem is ilyen egyszerű. Nem magától a változástól idegenkedem, hanem megvalósításával járó kellemetlen felfordulástól... Ezért csak álmodozok néha arról, hogy ki kellene selejtezni jónéhány dolgot, melyek úgy nehezednek az életemre, mint az ólomsúlyok. Visszafelé húznak, szinte teljesen értelmetlenül. Mégis béklyóban tart ez a tehetetlenségi erő (amely viszont a Mérlegek sajátja!), nem enged mozdulni sem, és minden energiám kimerül a steril elképzelésekben...
Az itt töltött három napja alatt fiacskám szinte teljesen átrendezett két szobát, le- és felvitt 36 lépcsőfokon át vagy 50, könyveket tartalmazó dobozt, melyeknek a megmozgatásától is irtóztam. Ennek következtében végre muszáj volt kiselejteznem vagy 30-40 képet, melyeket látni sem akartam már, de inkább rájuk csuktam az ajtót... Alig bírtam megakadályozni, hogy még a nappaliban is táncra ne perdítse a bútorokat... 

27 megjegyzés:

  1. Rendhagyó Mérleg a gazduram? Úgy dolgozik, mint fiad,a Nyilas.
    A kötögetőről kérdezem: francia szokás szerint az egyik kötötűt nem szorítja a hóna alá?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én esetem súlyosbított Mérleg: az ő ingadozását még nehezíti a "Bika" ascendant nehézkessége...
      Az övé meg esetleg "Nyilas"?...
      Anyósom tényleg úgy kötött: a bal hóna alá szorított tűvel és jobb kezével vezette a fonalat! De én 6-7 éves koromban tanultam meg kötni, mégpedig norvég mintás ötujjas kesztyűket!!! Emlékszem, 2 színt kellett az ujjunkra tekerni, a harmadik várakozott... Anya "bedolgozott" a háziipari szövetkezetnek, hogy pár fillérrel több legyen apa keresete mellé a 6 tagú családnak.
      Azóta is szeretek kötni, de manapság már nincs időm (és szemem) effélére...

      Törlés
  2. Te kérted meg fiacskádat az átrendezésre, vagy saját ötlet volt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én inkább arra kértem, hogy pihenjen, de nehezen bír egyhelyben maradni! Már nagyon régóta próbálkozott vele, de eddig sikerült lefékeznem... Mint mondtam is, utólag örülök az eredménynek, és hogy sikerült elmozdítania tehetetlenségi pontomról... A csomagtartóm tele van a kiszuperált képekkel, ha nem esik, ma viszem a szeméttelepre...

      Törlés
    2. Jó, ha van aki kimozdít a tehetetlenségi pontból.Elkezdeni nehéz... De ezt úgyis tudod.

      Törlés
    3. Gilbert is sokszor kimozdított a tehetetlenségi pontról, mivel neki ilyenje nem is volt... Sokmindent csináltam akkoriban!

      Törlés
  3. Így van ez rendjén. A fiatalok átveszik a stafétabotot. Mi pedig boldogan és büszkén szemléljük, hogy milyen ügyesek, kitartóak, szorgalmasak. Csak annyi dolgunk van hogy hátra kell dőlni a fotelben és hagyni őket, hogy megmutathassák, hogy mi mindent tanultak tőlünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nehezen bírok ilyenkor nyugton ülni, mert szeretném követni az eseményeket! Mégiscsak az én limlomjaimról van szó! Az igaz, hogy titkon csodálom, milyen gyors, erős és hatékony, nem úgy, mint én! Arra viszont nagy szüksége van, hogy ezt néhányszor ki is fejezzem...

      Törlés
  4. Megértelek. Nekem is nehezemre esik nekiállni ilyen dolgoknak. Igaz, ha egyszer elkezdem, akkor már megy. Csak a rászánás... (Mi lennék? Mérleg.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is a kiindópontot a legnehezebb átlépni... Aztán már nagyon munkabíró vagyok, szinte nem is érzem a fáradtságot! A Mérleg a tétovázásba fárad el legjobban...

      Törlés
    2. Ó, nagyon igaz. :)

      Törlés
  5. Ha tehát valaki igazi mérleg, habozás nélkül habozik,
    vagy netán habozik habozni?
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én általában nem habozok habozni, bár állandóan szenvedek tőle... S ez még rosszabb!
      És te, kedves Mick? Nem látszol különösebben Mérlegnek...

      Törlés
  6. De ha egyszer szept. 24-én születtem, „mérlegelhetek”.
    Rám a szabad asszociációk jellemzőek.
    Pl. most a mérlegelhetről azonnal a kérdés ugrik be:
    Mér'? Legelhetek?
    Így hát szeretem a szó-játékokat. Amikor lányom megérkezik francia vejemmel, az első fél órában kijelenti: Apa, nincsenek szóviccek, mert nem lehet a franciában visszaadni, én meg magyarázhatom, hogy miért poénos amit mondtál.
    Törekszem hát visszafogni magamat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szept. 24? Határkérdés... Különben tapasztaltam, hogy a szójátékok művelőjét nehezen lehet visszafogni, mert szinte mindenről az jut eszébe...

      Törlés
  7. Mérlegek, francia vejek, francia kapcsolatok, közös blog, szó és játék, meg effélék. Most tényleg, véletlenek vannak egyáltalán?:)
    Bár a habozással elég jól felveszem a versenyt, mert kínoz,szinte fizikailag, ha sok a listámon a kipipálatlan tennivaló. Lehet, valamilyen ascendens-oka van?:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom, vannak-e véletlenek, vagy csak a fátum ölti fel néha ezt az álarcot... Életem több fontos fordulója lett a véletlenek eredménye. Vagy csak hagytam magam meglepni?...
      Az aszcendensről azt tartja a "tudomány", hogy életünk második felében hatása előtérbe kerül...

      Törlés
    2. Mérleg az aszcendensem, és érzem a hatását, abban a bizonyos második felében az életemnek.
      Egyébként örök téma nálam a selejtezés és a lomtalanítás. Mit, mennyit, hova, hogyan...? Kell-e még majd,ha már nincs!?:-)

      Törlés
    3. Nekem általában nagyon nehezemre esik a selejtezés... Igy aztán az évek súlya lefelé húz, mert annál több dolog halmozódik fel. Az pedig, hogy "jó lehet még valamire!" nagyon beidegződött...

      Törlés
  8. én persze - látatlanban is sajnálom - a kidobásra itélt rajzaidat!:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne sajnáld, kedves Aliz, maradt még (túl sok is!), de majd lesz egy harmadik hullám, úgy érzem, amely végigsöpör majd újra a megmaradtak egy részén!... Szinte fellélegeztem. Nem jó a sok lerakódott "contentieux"... Egy időben embertelenül sokat dolgoztam...

      Törlés
  9. Na, az az, én is több hullámban végzem a selejtezést, mikor kellő elszántsággal egy hullám is elég lenne!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy mondod: azért kell több hullám is, mert az elsőben túl soknak megkegyelmez az ember...

      Törlés
  10. Én is úgy gondolom, a kegyelem miatt kell a több hullám.Határozatlan is vagyok, és sajnálom is a dolgaim azonnal kidobni.Jönnek a hullámok...

    VálaszTörlés
  11. Névtelen21/7/12 17:51

    Születtem:szeptember 23-án! Tehát mérleg,végig olvastam az elöttem szolókat és mindig úgy éreztem,hogy tessék pont olyan mint én.Ugyanazokkal a gondokkal küzdök mint ők.Ha selejtezni kezdek hosszú vajudás útán,elöször oriási rendetlenség lessz,aztán nézegetem,hogy biztos nem kell ez már nekem?Vagy kinek adjam,mert már az is nehéz,mert elfogytak a akiknek lehetne adni.Vagy nem sértődik meg?Állandóan úgy érzem magam mint akibe két ember lakik.A vége álltalába az lessz,hogy mindent vissza rakok azzal,hogy majd legközelebb,és még jól el is fáradok!Üdvözlettel: Gabi

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...