Igaza van Zének, amikor azt mondja, hogy a tolmácsolás megtanulandó szakma. Mégpedig elég nehéz szakma. Szakiskolák készítenek fel rá, az egyik leghíresebb pl. Svájcban van.
Énmagam csak az egyetem orosz szakán kóstoltam bele egy kicsit, bár azt inkább csak kóstolónak, mint képzésnek lehetett volna nevezni. A "mesterség" javát önképzéssel sajátítottam el, mint számos dilettáns tudományom nagy részét... Többnyire mélyvízbe dobás kényszere által.
Azt hiszem, azzal kezdődött, amikor kétféle nyelvű vegyes családunk tagjai egymással akartak ismerkedni, beszélgetni, tudomást se véve a kezdő tolmács végkimerülésig tartó agytornájáról. Emlékszem, a végén az is előfordult néha, hogy a franciáknak fordítottam franciára saját szövegüket, s csak akkor vettem észre, amikor megütődve néztek rám...
Az első igazán hivatalos (megfizetett) tolmácsolásom már itt történt Valenciennes-ben a 90-es évek elején. A közeli fémüzem kért fel a Dunaferr-ből (nem is tudom, megvan-e még ezekben a válságos időkben?) érkező magyar küldöttség fogadására és kísérgetésére 3 napig. Volt részem üzemlátogatásban, kétoldalú tárgyalások közvetítésében, s közben anyanyelvemen is ismerkedtem a meleg- és hideghengerművek speciális szókészletével...
Ezután jött az orosz-francia tolmácsolás kalandja, pár évvel később. Az itteni régiót akkoriban a zöldek irányították, akik a belorusz Mogiljov körzetét vették gyámságuk alá. Jött is egy magasrangú küldöttség egy hétre, az energiagazdálkodást tanulmányozni. Már előre le kellett fordítanom egy 50 oldalas, számomra szinte teljesen enigmatikus szöveget oroszra, egy mérnök tollából, melyet még Gilbert sem értett! Ennek alapján folytak a délelőtti szemináriumok, melyeket szintén tolmácsolnom kellett. Ebéd után (az asztalnál szintén állandóan dolgozik a tolmács, míg a felek meleget esznek, vidáman anekdotáznak!) üzemlátogatások folytak általában, s a napok éjfél felé zárultak vacsorával...
Volt még egy másik, tíz napig tartó belorusz kalandom, ezúttal gyógyszerész küldöttségnek tolmácsoltam. Délelőttönként a laboratóriumban tevékenykedtünk (mondhatni, egészen belejöttem a kúpok, porok, kapszulák magyarázatába oroszul, sőt készítésük sem volt többé titok előttem!), délutánonként viszont kórházakat, gyógyszertárakat, homeopátiás laboratóriumot (pl. a híres Boiron-t) látogattunk.
Mondhatom, elég gyorsan visszataláltam a hajdani jó orosz beszédkészségemhez, bár az első találkozást megelőző éjjel nem sokat aludtam sosem a stressztől: vajon hogyan fogok helytállni? Nem szimultán tolmácsoltam, hanem hagytam mindkét felet 4-5 mondat erejéig beszélni, hogy ne legyen nagyon feltrancsírozva a mondanivalója, s mialatt hallgattam, fejemben elkezdtem fordítani, hogy rögtön vsszaadhassam. Ezt a mechanizmust, gondolom, mindenki ismeri, akinek volt már benne része.
Őszintén hozzá kell még tennem: nem utolsó sorban az is tetszett a tolmács szerepben, hogy minden rajtam keresztül zajlott le: mindkét fél csak annyit tudhatott, amennyit én közvetítettem. Mi lehetett az effajta teljhatalomban az élvezet? Tény, hogy sokszor diplomáciai érzékre is szükség volt...
Sajnos saját bőrömön nem tapasztlahatom, csak látom, a családban és a munkám során is, hogy bizony rettentő nehéz, kimerítő,sokszor fejfájdító munka. De rettentően változatos és érdekes, minig más! Emberekkel kell "beszélgetni" úgy, hogy közben kívülálló maradjon a tolmács...Persze ha a személyes varázsát, egyéniségét háttérbe szorítva dolgozik, kevésbé élvezhető. De szubjektív se lehet, miközben mégis kicsit "cenzúráznia" kell az élesebb hangsúlyokat, félreérthető megjegyzéseket. Meg kell találnia itt is, mint mindenben, a középutat. Ja, és hát a nyelvet tökéletesen kell tudnia.:)
VálaszTörlésÉn csak irigységgel vegyes tisztelettel adózok a fordítónak:)
rhumel
A tolmácsolás lényegét nagyon pontosan átadtad. Az is igaz, hogy szerepe van a felek közötti kellemes hangulat megteremtésében is! S például akkor is van diplomáciai érzékre szükség, amikor az asztalnál viccek mesélésére kerül sor, s tudnia kell, ha az egyik fél vaskosabb humora ellenkező hatást váltana ki a másikban...
TörlésA fordító, ha irodalmat fordít, akkor meg nem a gyorsaság, a lélekjelenlét számít, hanem a csiszoltabb irodalmi érzék, hogy olyan hatást keltsen a szöveg, mint a eredetiben...
Igazatok van, a tolmács kicsit diplomata. :)
TörlésA fordító meg? Azt most nem tudom megmondani. Kicsit hasonlít azért, ahhoz meg nyelvdiplomácia kell.
Nomeg némi stílusérzék...
TörlésEgy tolmácsvicc:
VálaszTörlésRodrigót kihallgatja a jenki zsaru. Tolmácsra van szüksége.
Rodrigo, hol a kincs?
Tolmács tolmácsol.
Rodrigo: Nem mondom meg.
T.: Nem mondja meg.
Zs.: Mondd meg neki,hogy itt nyomban szétlövöm a fejét, ha nem árulja el, hova rejtette el a kincset.
T. Szétlövi a fejedet ebben a percben, ha nem árulod el, hol a kincs.
R.: A villanyoszloptól számolva a fasor 10. fájának a tövébe.
T.: Rodrigo azt mondja: nem fél a haláltól.
Köszönöm, hogy így reggel mindjárt megnevettettél, Mick!
TörlésFlora, a legmélyebb tisztelettel hajlok meg előtted. Ennyi szakmai szótárat elsajátítani, valami fantasztikus teljesítmény. Hol a kincs? A fejedben van. :)
VálaszTörlésHát, az igaz, hogy másmilyen kincsem nemigen van, de csak gond lenne vele, hogy el ne lopják...
TörlésAz említett szakmai szókincseket tulajdonképpen nem tudtam előre megtanulni, mert csak útközben derült ki, hogy mi is jön össze... Igy csak felkapkodtam munka közben, ha nem tudtam a megfelelőjét, kimagyarázkodtam, s a felek megértően kisegítettek, végül is szakemberek voltak... (így tanultam meg a "vetrjak" szót oroszul, ami franciául "éolienne", de mi magyarul? "Szélvitorla"? Amikor elmentem, még nem volt divat...)
Nem az. Úgy hívják, hogy szélkerék.
VálaszTörlésFlora. Lehet, hogy nem ismered a 16 nyelven tolmácsoló Lomb Kató könyvét, az: Így tanulok nyelveket c.-t? Humoros és élő. Letölthető a netről. Hátha kedvet kapsz elolvasásához. Idézem: „Néha a téma, néha a szónok okoz kínos perceket a tolmácsolásban Előbbire példa egyik ornitológusunk esete Németországban. Szakmai előadás tartására hívták meg és tolmácsul egy kint tanuló magyar diákot adtak mellé. Felvillant az első vetített kép, elhangzottak az első szavak: Ez a kettős tollsorú, felmereszthető és hátrakonyítható bóbitájú, üldögélő lábú búbos- vagy
VálaszTörlésbüdösbanka. A magyarázatot néma csend követte, majd hosszú, kínos percek után megszólalt a tolmács: „Vogel!”
stb, stb, pergő, könnyed, jó stílusban.
Nagyon ajánlom, mert felüdít.
Letölthető? Ennek utánanézek. Köszönöm a tippet. :)
Törlés@Mick: Volt nekem valaha, a 60-as évek végéről, vagy a hetvenesek elejéről egy ilyen című Lomb Katóm! Bizonyára meg is van még a könyvtáramban.
TörlésKöszönöm.
pl. itt: http://images.egerszeg.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/TeuhvwooCzEAABzzVYg1/Lomb%20Kat%C3%B3%20-%20%C3%8Dgy%20tanulok%20nyelveket.pdf?key=egerszeg:journal:75&nmid=455064806
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :)
TörlésMinden elismerésem a tied! Nekem viszont az jutott eszembe most, hogy mennyire elfelejtettem az oroszt.
VálaszTörlésHát, nem biztos, hogy olyan, mint a bicikli, ha sokáig nem gyakorolja az ember!...
TörlésHa valamihez nagyon nincs érzékem, az az idegen nyelvek elsajátítása. Pedig micsoda érték rejlik bennük. Fantasztikus dolog lenne az, ha világ összes emberével beszélni tudnánk, ha ép úgy adódik. Felnézek Rád, hogy oly sok csodás képességed mellett ehhez is értesz.
VálaszTörlésIgazi Kincs vagy!
Zavarba hozol, kedves Györgyi! Az oroszt - és vele együtt az idegennyelv-tanuást - ötödikes korom óta élvezem, ezt választottam végül is megélhetési forrásnak (otthon mindig azt hallottam, hogy a festők "éhenkórászok"!) A francia a gimnáziumban jött mellé, s ezzel eldőlt további sorsom is... Arról nem beszélve, hogy enélkül néhány ember meg se született volna...
TörlésMind olyan szorgalmasak vagytok! Ha valami nem ragad rám magától, azt nem bírom megtanulni. Brühü. És egyre kevésbé, ugye. Bár ez a szélkerék-ügy meggyőzött valamiről. A gyakorlatban felismert vagy megismert idegennyelvi tudomány nem kopik el. :)
VálaszTörlésÉn se tanultam soha a szavakat szótárbóL Inkább azt szoktam mondani, hogy magamba szívtam, mint a szivacs, az élő beszédben megmártózva. Persze, van olyan szó, amelyik sehogy nem akar az emlékezetemben megragadni, pl. a francia "pivoine" (bazsarózsa), melyet mindig nehezen tudok felidézni... Pedig van a kertemben.
TörlésA tanulás legeredményesebb módja az élményszerű befogadás. Ezért lehet, hogy a testnevelés vagy bármilyen mozgás gyakorlása vésődik be a legjobb hatásfokkal. Tehát, amit az ember csinál is. Függetlenül attól, hogy karkörzésnek vagy müllerezésnek nevezi a szakpedagógus.
VálaszTörlésHa kerül az álom, néha megpróbálok elszámolni százig törökül, esetleg a gyümölcsök, zöldségek nevét felidézni... Igazad van, ez a szókincs a gyakorlati, piaci és bolti élményekből gyorsan ragad az emberre...
Törlés