Kis szünet következik!

   Holnap hajnali 4-kor tervezzük az útrakelést a fiammal. Hetek óta az az érzésem, hogy megvadult ringlispilen ülök  -  a fiatalabb generáció is tudja még, remélem, mi is az említett  - körhinta!... Szeretnék leszállni, de nem akar megállni...

   Tegnap este megtörtént a szokásos havi irodalmi összejövetel, kb. 25-en szorongtunk, ezúttal nálam, a nappaliban. Előző éjjel 3 óra tájban végére jártam a 350 oldalas könyvnek, melynek szerzője is eljött feleségével Lille-ből és meghatottan hallgatta a felolvasásokat. Jómagam kb. egyórás interjú formájában adtam neki alkalmat a regény születésének ecsetelésére (egy i.sz. V. századi szingaléz király, I. Kassapa csodálatos palotájába visz bennünket, Ceylon  -  Lanka  -  szigetére). A palota maradványai ma is láthatók egy 200 m-es szikla tetején, bejárata pedig egy belőle kifaragott oroszlán száján keresztül vezet... A kalandos fordulatokon túl találkozunk a buddhizmus és a hinduizmus vetélkedésével, valamint a hatalom erkölcsi kérdéseivel is. A szerzőnek ez az ötödik regénye és számos antológiában is szerepelnek novellái. 

   Utána szokás szerint az asztal körül fogyasztottuk el a résztvevők által hozott enni-innivalókat (ezt itt úgy is hívják, hogy "auberge espagnole", vagyis: "spanyol fogadó", ahol csak azt eszik a vendég, amit magával hoz...) s a beszélgetések éjfél után fél egykor értek véget.

   Ma éjjel indulunk fiammal Magyarországra, de csak pár napot sikerült neki a munkából kiszakítania. Anya egészségi állapotáról érkező nyugtalanító hírek indokolják az 1650 km-es autózást egyfolytában... Sajnos, az időjárás sem jött segítségünkre. Sőt...

   Majd egyszer jelentkezem. Addig szeretettel gondolok mindenkire, aki figyelmével, barátságával megtisztel.