Tegnap este óta hirtelen újra csend szakadt a házra... Csak a telefon csörgése töri néha meg. Visszajöttem a reptérről (s még csak el se tévedtem!) és a pihenésnek meg az emlékeknek szenteltem az estét. Marad későbbre a takarítás, mosás (úgyis esik azóta is!), nomeg a sok elhalasztott teendő, amitől az október olyan túlterheltnek, ám izgalmasnak látszik máris, ha a naptáramra pillantok... Egyelőre még nem tudom, hogyan bírok majd el a sok tervezett programmal.
 |
| Az Eiffel-torony tetején, holdfénnyel... |
Unokahúgom, I. a barátjával szűk egy hetet töltött itt, amiből három napot Párizsnak szenteltünk: Gy. még nem járt Franciaországban. Csodák csodájára szép idő volt tegnap estig, mintha rejtett kívánságainkat meghallotta volna... Most már eshet, de azért ne sokáig!...
A hétvégén fiam és menyem szállt be az idegenvezetésbe, én meg a lányokra ügyeltem inkább otthon: mindenkinek jobb megoldás volt ez így! Én már úgyis lejártam kissé a lábaimat Valenciennes-ben, nomeg a Montmartre tetején, a Sacré Coeur alatt!...
Az idő mindig szűkre szabott, hogy kibeszélgethessük magunkat! Évenként találkozunk ugyan, amikor Magyarországon vagyunk. Csak akkor döbben meg az ember, amikor az éveket számolja: I. elmúlt negyven, az öccse sincs messze... Gyerekeik fejünkre nőnek... Hiába vannak még mindig előttem kisgyerekként, amint fiunk társaságában a francia szavakkal ismerkednek, ő meg magyarul tanul tőlük játék közben...
Jó újra itt tudni téged család után a másik körödben: vagyis velünk.:-)
VálaszTörlésEgyébként jó idegenvezetősködni, mert ha csak úgy magad kirándulgatnál, az nem lenne olyan jó, sőt, talán meg sem tennéd.
Milyen októberi programjaid lesznek? Mondhatnál belőlük párat!
Nagyon kedves vagy, Éva! Októberi programjaimból? Egy irodalmi est nálam, amire még el kell olvasnom a most megjelent könyvet, melynek szerzőjét bemutatom; orosz-francia tolmácsolás egy konferencián (emberi jogok területén, szerencsére csak 1 nap), a novemberi tárlatra készülés 5 képpel, születésnapok a hónap végén (Alice és én) nálam s végül 1 hetes őszi szünet az unokáknak Valenciennes-ben... Csak a nagyobbakat mondom...
TörlésSűrű bizony, de így jó!
TörlésHa fárasztónak tűnik is már előre, akkor is jobban szeretem, mintha azon kellene tépelődnöm, hogy vajon mivel töltsem el a hátralevő időt...
TörlésNagyon jól éreztük magunkat nálad-veled a családdal Körösztanya,sajnos nagyon hamar vissza kellett térni a "magyar valóságba"..
VálaszTörlésÉn is rövidnek találtam, nagyon jólesett!
TörlésRemélhető, hogy lesz időd beszámolni mindegyikről külön-külön. (Tolmácskodni uhh, de nem szerettem.)Mikor lesz nálatok az őszi szünet? Mindenszentek környékén?
VálaszTörlésMegpróbálok időt szakítani a beszámolókra is! (a 3 személyre szabott darab csontvázát is fel kell öltöztetnem, ha lehet, január végéig, s még csak az alapgondolat van meg!...)
TörlésAz őszi szünet 2 hetes, okt. utolsó és nov. első hete. Ebből egyet lennének itt a lányok, amíg anyjuk Svájcba "száll ki".
Én imádtam tolmácsolni (olyan változatos témákban, mint az energiagazdálkodás, gyógyszerészképzés, fémipar...) francia-orosz nyelven. Igaz, hogy a szókincsem elég gyenge volt eredetileg ezekben a témákban, de belejöttem közben. Némelyik 2 hétig is eltartott... Megérdemelne egy külön bejegyzést...
Rengeteg mindenre van energiád! Az őszi szünet itt is erre az időszakra esik, lesz mit csinálni a nagyiknak. :)
VálaszTörlésLehet, hogy tényleg úgy tűnik, hogy rengeteg mindenre... Bennem mégis elégedetlenség van: Gilbert idejében sokszor ennyi volt, kétharmad részét "lefaragtam" a teendőimnek! Bele kell nyugodnom lassan, hogy azóta a hetedik évet taposom, "lefelé a lejtőn" (egy régi film címét kölcsönvéve)...
TörlésA szünetet várom, unokázásra!
Jó megfigyelés, különösen, ha a saját állapotaimra gondolok. :(
VálaszTörlésSaját magunk megfigyeléséből néha érdekes tanulságok derülnek ki!
TörlésMost várok nagy izgalommal egy pár napja megjelent könyvet egy Boris Cyrulnik nevű híres neuropsychiátertől, amelyből talán sokmindent meg fogok érteni önmagamat illetően is... (ő az a bizonyos "résilience" fogalmának kitalálója: hogyan lehet kezdeti trauma után felépíteni magunkat. Saját sorsából, elfogott, elárvult kis zsidógyerek példájából indul ki. Már több könyvét olvastam.)