Keresés ebben a blogban

2013. március 12., kedd

Földetérés, térdig érő hóban

   Egyesek sokat agitálnak az őrangyalok érdekében... Megvallom, én eddig kicsit elnéző, kicsit ingerült mosollyal intéztem el az ilyesmit, vigyázva, hogy ne gázoljak bele túl kíméletlenül jónéhány naív embertársam hiszékenységébe, akik fűhöz-fához kapkodnak pártfogásért, kis biztonságérzetért...
   Igen, megint a kályhától indulok az ablakig: amint kinézek az utcára vagy a kertbe, vastag hószőnyeg látványa fogad, s egyre csak esik, megszakítás nélkül, tegnap este óta!... Már maga a csend is furcsa: az autók szüntelen zaját felfogja a puha vattatakaró.
   Micsoda szerencsénk volt! A hó megvárta, hogy visszaérjünk. Tényleg lennének őrangyalok? Féltem a múlt heti úttól, a kétszer 1650 km-es autózástól, amelyet fiam mindig egyfolytában és egyedül vezetve akar lebonyolítani... Mint most is.
   Este hatkor indultunk március 1-én, s másnap reggel 10 felé megérkeztünk az Alföld déli csücskébe... Igaz, nem voltunk valami éber állapotban, de kora délután már indultunk is a szomszéd városbaaz öregek otthonába, melynek anyám január vége óta lakója.
   Mindentől féltem, már hetek óta: az esetleges hótól útközben, a fáradtságtól, mellyel eleve indultunk, de főleg attól, ami várt ránk. December végén anyát viszonylag jó állapotban hagytam otthon, egyedül is boldogult, bár az esés veszélye mindig fennált.
   A széles mosoly, mellyel fogadott minket, megszépítette, majdnem azt írtam: megfiatalította... Mondhatni, visszakaptam régi anyámat: megszűnt az a megkeseredett, epésen csipkelődő, örökké mindenre, mindenkire panaszkodó öregasszony lenni, akivel nehezen tudtam szót érteni az utóbbi években, s inkább a hallgatásba burkolóztam többnyire, hogy elejét vegyem a vitának, ami nem mindig sikerült ...
   Megismert bennünket... a mondat vége viszont elkanyarodott egy képzelt világba, melyet kedves kísérteteivel népesített be... Úgy tűnik, jól érzi magát társaságukban, nem kívánkozik a közelmúltba, ahol az egyedüllét kínozta,nomeg a betörőktől való félelem...
   Kínzó, kettős érzés fogott el bennünket: elvesztettünk valakit útközben, ugyanakkor azt világot, melyet magának teremtett, melyben biztonságos menedékre talált az elviselhetetlen jelen elől, nem könnyebb-e elviselni?... Mi számít jobban: az, hogy ő jól érzi magát és kitörölte emlékeiből még a házat is, ahol 55 év óta élt, vagy a mi elhagyatottságunk?...

24 megjegyzés:

  1. Vártam a híreidet, hogy milyennek láttad anyukádat az új helyén.
    A biztonság érzése sokat számít, a társaság is, mely főleg hasonló körűekből tevődik össze.Ez is " fiatalította" meg.
    Számít, hogy ő jól érzi magát, és tudom, hogy te ezt tudod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hasonló körűekből= hasonló korúakból!
      Volt kolléganőm édesanyja megfagyott pár hete a saját ajtaja előtt. Pedig a lánya utazott hozzá kétnaponta, de úgy látszik kevés volt. Hogy tudja ezt most magának megbocsátani?
      Biztonság, törődés a legfontosabb nekik, és ha megkapják, akkor jó.Bennünk meg örökké valami lelkiismeretfurdalás dolgozik. Pedig talán nem is kellene...

      Törlés
    2. Szegény kolleganőd!:((((Én belebolondulnék ilyenbe....

      Törlés
    3. Anya nem volt egyedül, unkaöcsém, sógornőm naponta benéztek, amikor kellett, sőt, egy hónapot a menyénél töltött, míg újra lábra nem állt egy esés után... (csodával határos módon eddig semmije nem tört el! Őrangyal?!...)
      Nem akart hozzám költözni, elhagyni országot, nyelvet, múltat, s főleg, "a házat"... Most meg nem is gondol rá...
      A mosolytól elszokott a depressziós évek folyamán, itt meg azt mondogatja: "Engem itt mindenki szeret!" és ez valóságnak tűnik...

      Törlés
    4. A lelkiismeretfurdalás mindig jelen van... Szörnyű még elképzelni is kolléganőd helyzetét. Nagyon együttérzek vele!

      Törlés
    5. A mama nem akart hozzájuk költözni, kolléganőm csak kétnaponta tudott menni, de ment ha tudott az egész család rendezni kertet is stb.
      A szomszédok is mindig benéztek hozzá.
      És mégis megtörtént a baj!

      Törlés
  2. Az ő biztonsága számít. Mi nem élhetjük sem a napjait, sem az álmait. Amiről tudunk gondoskodni: ne szenvedjen hiányt élelemben, biztosított legyen a közeg, ahol nem fenyegeti a megfagyás veszélye, talán még jól is érzi magát.
    Szorongva vártunk vissza, és jó, hogy jelentkeztél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, stali, mindannyiótoknak. Nekem nagyon számít ez a virtuális barátság!
      Remélem, jól vagy.

      Törlés
  3. Ha boldognak érezted édesanyádat, akkor biztosan az is. Sokkal jobb neki végre emberek közt, biztonságban lenni és nem félni minden nesztől képzelt világa valós és vélt ijesztő dolgaitól. Békére lelt az emlékeiben a múltban és a jelen szűk kis sávjában. Megnyugtatónak tűnik amiket írtál.
    A bennünk élő kételyek sajnos inkább a saját jövőnk előrevetülésétől való félelem Azok akik az életük nagy részében a gondolatok erejében találták meg a szépséget nagyon félnek attól, hogy egyszer mindent elveszítenek, ami egészen addig életük értelmét adta meg számukra.
    Mi emberek annyira az értelmet tartjuk a legfontosabb kincsünknek. Pedig a szellemi sérülteknél azt láttam, hogy sokkal boldogabbak voltak , mint mi. Az ő világukban nincs helye a rossz dolgoknak. Egyszerűen elfelejtik és már nincs is.
    A mamád életéből talán most végre eltűnt a félelem. Ettől olyan nyugodt és boldog most. Gondolj erre és talán könnyebben megbékélsz a jelen helyzettel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A bennünk élő kételyek sajnos inkább a saját jövőnk előrevetülésétől való félelem" Nagyon igazad van, kedves Györgyi! Magam is ezt ismételgettem állandóan, magamnak is, fiamnak is: nem akarom így végezni, szeretnék még a -1 pillanat előtt elköszönni... Csak az a baj, hogy -1 pillanatban még élni szeretnék, valószínűleg!...

      Törlés
  4. Cifra történeteket hallottam magányosokról. Életük vége elég szomorú lehet azoknak, akikre nem nyitja rá senki az ajtót. Kell az emberi közeg, kellenek az ismerősök, barátok, akik adott esetben segítségére lehetnek az elesetteknek. egy kulturált idősek otthona szerintem alkalmas megoldás erre.
    Örülök, hogy havazás nélkül értetek haza.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anya főképpen azért került az otthonba, mert éjjel-nappali felügyeletre szorult, esetleg fizikai erőre, amely fel tudta emelni... Nekem ez a decemberi 2 hétig is elég kimerítő volt...
      Őt látogatják legtöbbször, heti 3-4 alkalommal!

      Törlés
  5. Nem elhagyatottság ez, Flora - csak megcserélődtek a szerepek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg kell szokni, Gabi, de bonyolult. Azért van egy kis megnyugvás is, már nem fagy meg bennem azonnal a vér, mihelyt cseng a telefon...

      Törlés
  6. Bármilyen fájdalmas is: az ő nyugalma számít.Hogy biztonságban érzi magát. De ezt te is tudod, csak nagyon fáj a veszteség!
    Én egyik éjjel azt álmodtam/10 évvel anyukám halála után és nem igazán könnyű kapcsolatunk után/,hogy anyukám készülődött valahova,én pedig mint egy kisgyerek sírtam,hogy az anyukámat akarom.:(
    Nagyon örülök,hogy hóesés előtt hazaértetek....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most érzi igazán az ember az anya szerepének elsöprő jelentőségét, s megijed a sajátjától is!... Valahogy meg kell majd fogalmaznom a lényegét, az mindig jót tesz.

      Törlés
  7. Nem emlékszik a házra? Ha anyud téged megismert, helyed van az új (képzelet)világában. Jó fizikai állapota biztató, hamarosan még jobban lehet.

    Örülök, én is, hogy a hosszú utat szerencsésen jártátok meg. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megismer mindenkit, közeli, távoli rokonokat... Csak azután kanyarodik el rögtön. Egyedül nem áll meg a lábán, legyengült. Azt mondják a gondozók, lehet még jobb is...
      Alig értünk vissza, szakadó hóesés éjjel-nappal, megállt minden közlekedés! Ezért említettem diszkrét őrangyalomat...

      Törlés
  8. Erre a kérdésre nem /sem/ tudom a választ....
    Asszem vannak ilyen angyalok....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki tudja? Néha jó lenne hinni benne...

      Törlés
  9. Ide is megjött a hó ma reggelre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt még tegnap is esett! 20 cm vastag jeges havat lapátoltam le tegnap a ház előtti járdáról: a keddi adagot...
      Rettentően elegünk van, fáradtak vagyunk a fény- és meleghiánytól, lassan 1 év óta!

      Törlés
    2. Névtelen15/3/13 20:36

      Ha láttad az itthoni híreket, lehet tényleg hinni fogsz az őrangyalodban...
      (Nekünk is van, akár hiszek benne, akár nem. Mi ma hajnalban indultunk volna messzire.)
      rhumel

      Törlés
    3. Kezd ingadozni a legendás cartesiánizmusom, amikor a F-B képeit nézegetem! Egy hét különbséggel benne voltunk nyakig visszafelé jövet...
      Nektek is jobb otthon!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...