Az elmúlt március 4-én egy napot Szegeden töltöttünk, sikerült innen-onnan összejönnie a három unokatestvérnek: François és én igen messziről, néhai öcsém gyerekei több-kevesebb távolságból.
Szegedre mindig szívesen jöttünk azalatt a harmincegynéhány év alatt, mióta elkerültem Magyarországról. Évente legalább egyszer, de néha kétszer is. Nekem egyetemi éveimet (kivéve a másfél év szovjetunióbeli ösztöndíjat) jelenti, melyeknek kellemes emlékei nyilván fiatalságunknak is köszönhetők...
 |
| én még ezzel jártam |
Szegednek sajátos mikroklímája van, melyet mindenki a maga módján érzékel. A tavasz egyszerre csak itt van, a nap melege szinte azonnal simogató. Az emberek lelassulnak, kigombolkoznak, ráérősen átadják magukat a napimádatnak... Azt hiszem, leginkább a máshonnan odakerültek tudnák a különbséget megfogalmazni.
A Virág cukrászda napernyői! Valóságos intézmény volt a Virág hosszú évéken át! Télen belül ücsörögtünk egy meghitt kávé mellett, s mihelyt berobbant a tavasz, ki lehetett ülni a napernyők alá. Mari barátnőmmel minden vizsga után itt jutalmaztuk meg magunkat a kiállt fáradalmakért... Később, már francia családommal is elmulaszthatatlan állomása volt a szegedi sétának, ismét csak mintegy jutalomként a számukra tűrhetetlen hőség elviseléséért... Épp ezért tűnt nagy csalódásnak a nemrégiben bezárt Virág...
 |
| hová lettek a napernyők?... |
Ami engem illet, nem szegedi, de alföldi születésű vagyok, ráadásul tiszaparti, csak jó 40 km-rel feljebb. A környékbelieknek Szeged volt a Város, egyszerre közeli és távoli. Mint a szögediek. Egyszerre közömbös, toleráns a kívülről jövőkkel, ugyanakkor távolságtartó. Éli a maga életét, nem hagyja magát megzavarni.
A néhány diákév alatt kicsit szögedinek érezhette magát mindenki, ugyanakkor mintegy kívül a bűvös körön...
elkezdtem irni egy kommentet, de lehet, hogy bejegyzés lesz belőle... (elinditottad:) csak annyit, hogy a napernyők pár méterrel feljebb a Kárász u. Klauzál tér sarkon, egy újabb, Acapella nevű cukrűszdába "költöztek" (persze nem ugyanazok - ezeknek (még?) nincs patinájuk - de jó a kávéjuk, fagyijuk, sütijük - és itt is lehet ücsörögni, beszélgetni...)
VálaszTörlésIgen, kipróbáltuk azóta többször is, de nem az igazi a környezet, még akkor is, ha a fagyi jó és a felszolgálók többnyire kellemesek... Nyilván a nosztalgia...
Törléshát igen... azzal nem tud semmi versenyre kelni!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésMegpróbáltam kis jeleket, szimbólumokat feltenni, de nem sikerült!...
TörlésSzegedi vagyok. A Rókusi templom mellett laktunk, de ha a Virágba készültünk, azt kérdeztük egymástól: "bemönnyünk a városba?"
VálaszTörlésBenn voltam a városban - még a Jókai utcai nénim is így mondta. Hol van az a város? Tényleg, Város.
Nálunk ez fordítva is előfordult. A Keserű ér (patak) túlsó oldala (Kondorosi úttól kifelé) Albertfalva volt. Mi „innen” laktunk a pataktól, tehát kelenföldiek voltunk. Hányszor hallottam gyerekkoromban: „Megyek a faluba vásárolni.”
TörlésA városba menés is létezett, alighanem a Belvárost jelentette, de leginkább a város irányába menést.
Én az Anna-kútnál laktam 2 évig albérletben, onnan mentem a villamossal a Petőfi sugárúti Bölcsészkarra. S ne felejtsük el a fürdőt az Anna-kútnál, ahol egy egész féléven át próbált a tornatanárunk megtanítani az úszásra, sikertelenül...
TörlésMick: még Mindszenten is (akkoriban kb. 8000 lakos) azt mondtuk: "bemék a faluba", pedig csak 2 utcányira volt tőlünk a központ...
TörlésAliz, egyszer a Stühmert megbeszéltük, most is írjál valamiről még, hogy csatlakozhassam. :)
VálaszTörlésTúl sok minden jutott hirtelen eszembe - csak azért hallgatok... (egyelőre)...Túl közel áll(t) hozzám ez a város, hogy csak úgy...
TörlésKíváncsian várom!
TörlésMinket is meglepett tegnap a Klauzál tér élettelensége, pedig az Acapellánál már voltak kint székek, asztalok, sőt, vendégek is. Mégis. Talán a napernyők hiánya okozta?
VálaszTörlésKicsit a Te szemeddel is mentem.
Nekem Szeged mindig napfényes és meleg (tavaly nyáron, úgy d.u. 5 felé 44°-ot mutatott egy utcai hőmérő...)
TörlésJó volt olvasni a városról szóló élményeidet. Részemről csak egyszer jártam ott még gyerekkoromban. Az emlék bennem már nagyon halvány és az itt olvasottak kicsit felébresztették az álommá szelídült képeket.
VálaszTörlésÁldott Húsvétot kívánok!
Szegednek van egy bizonyos ellenállhatatlan vonzereje: akit csak elvittem eddig, visszavágyik...
TörlésSzámomra Pécs az emlékek városa!
VálaszTörlésÁldott, szép ünnepet kívánok!
Mindenkinek más: nyilván az ott átélt élményektől függ!
TörlésRemélem, jól teltek az ünnepek, Éva!