Azért már a fény is rettentő serkentően hat rám. Az utóbbi három napban ki sem dugtam az fejem a házból, senkivel sem találkoztam. Akkor meg mi volt a nagy serkentés eredménye, ami reggeltől néha este tízig is elfoglalt? Azt hiszem senkinek se jutna eszébe hasonló ünnepi mazochizmus: az évek óta felszaporodott és egybeömlesztett hivatalos papírjaimat válogattam, selejteztem, osztályoztam! S ha hiszitek, ha nem, a jutalmam óriási megkönnyebbülés, amely akkor fogja el az embert, amikor régóta húzódó adósság súlyától szabadul meg!
Mindig utáltam a papírokkal bíbelődni. Amikor már olyannyira felszaporodott a halom, hogy semmit sem találtam meg, elkezdtem a válogatást, melynek eredménye általában egyre nagyobb számú kisebb halom lett, mely anarchiával kezdett fenyegetni, s olyankor ismét egybesöpörtem az egészet: legalább kevesebb helyet foglalt el!
Most aztán példás rendben sorakozik a három nagy dosszié: az adóívek, biztosítások, Gilbert szerzői jogdíjai stb. mellett a telefon-, villany-, gáz- és vízszámlák, egy másikban a bolti számlák és szavatossági papírok, a házban végzett javítások nyomai... A harmadik a banké. Nem győzök magamon csodálkozni: képes voltam egy fél kukányit ki is selejtezni!
Nincs még vége: lépésről lépésre hódítom vissza az életteremet! Egyre jobban vágyom már a haszontalan súlyoktól megszabadulni, ami persze nem jelenti azt, hogy ki kell törölni a tegnapot, hanem csak azon hulladékát, mely elnyeléssel fenyeget...
A papírokkal való bíbelődéseket én is utálom. Halogatom, halogatom, aztán egyszer csak gyorsan rendszerezek, kidobok. Erre az évre vettem egy nagyon jó dossziét, oda teszem be rögtön a számlákat a fontosabb papírokat azonnal.Ráírtam, hogy 2013. Mintha működne a dolog, de azokat a perceket sem szeretem, míg csinálom.
VálaszTörlésMég mindig van a régiekkel bíbelődni valók.Amint végzek Balfon a kezelésekkel, és lesz több időm, én is ráállok az ügyre.
Nagyon megértem, amiről most írtál, és gratulálok a teljesítményedhez!
Ennek a báránykának mi a története? Már többször láttam a blogodban.
TörlésMegnyugtató, hogy nm vagyok egyedül ezzel a problémával!
TörlésVan egy másik aspektusa, amiről írok majd egy bejegyzést, hátha kiderül, hogy abban sem vagyok egyedül...
A bárányka nagyon nehéz, nehezebb - és kicsit kisebb! - mint az igazi, talán kőből van és a lányok miatt vettem a kertbe! Eleinte mindig azzal búcsúztunk elalvás előtt a pár hónapos Alice-szal, hogy elköszöntünk tőle a konyhaajtón keresztül, télen pedig megnéztük, kilátszik-e a hó alól...
TörlésIlyenkor veszi észbe az ember Adamis Anna slágerszövegének igazát: „Hány cédula az ember!?”
VálaszTörlésRengeteg, embertelenül rengeteg, Mick! Amellett nagyon ragaszkodunk a kézzelfogható céduláinkhoz!
TörlésEmiatt rettent el a virtuális dokumentum-rendszer: egy pillanat alatt semmivé válhatnak életem kézzelfogható "bizonyítékai"!
Lehet, hogy elvész minden virtuális megjegyzés, de a hatása nem vész el, mert akik olvasták, azoknak az emberségére hatott. Azaz a mór megtette kötelességét. Persze sajnálnám, ha semmivé válnának ezerszám írt posztjaim, de azt hiszem, túl tudnék lenni rajta.
TörlésA szemem előtt Halász Piusz példája lebeg. A szerzetes gondolatait öt kötetnyi papírra vetette. Az ötvenes években kihallgatták. Megígérték neki, hogy a szeme előtt dobják kályhába az anyagait, ha nem tesz társaira terhelő vallomást. Piusz csendben maradt. Túlélte.
Mick, nemcsak "örök értékű" (és mi van, ha tényleg?...) blogbejegyzéseinkre utalok, hanem Betti terveire a hivatalos papírok numerizálásáról!... És mi lesz, ha egy világméretű "bug" következtében minden kámforrá válik?
TörlésJó, ha van egy - vagy több - biztonságos másolat!
Az említett szerzetes esetében nyilván magasabb rendű értékek jöttek szóba.
Nagy teljesítmény, nagy bátorság! Én attól félek, ha rendezném a cetliket (most mindegyikről tudom, hová tettem), soha többé nem találnám meg egyiket sem.
VálaszTörlésKöszönöm, Klári, kicsit jobban érzem magam! Én viszont úgy kezdtem nem találni éppen azt, ami kellett...
TörlésFelnézek Rád! Hiába lomtalanítok évente kétszer a papírmunkával pont úgy szoktam járni , ahogy eddig Te . Képtelen vagyok rendszerezni őket. Elkezdem, majd nagyobb káoszt teremtek. Végül visszateszem őket oda ahol eddig voltak.
VálaszTörlésÉrdekes, hogy eme kuszaság "csak" az adminisztrációs dolgaimra jellemző.
Nagyon megnyugtató - számomra! - hogy te is ebben a cipőben jársz! Biztos megvan ennek a lélektani oka, valamiben hasonlítunk mindannyian!
TörlésAzzal a különbséggel, hogy nálam nemcsak az adminisztráció szorulna egy kis rendszerezésre...
Nem számít itt, melyikünk mekkora lábon jár, az a bizonyos adminisztációs-szorítós cipő mindegyikünknek kijutott, úgy látszik:)))
TörlésSzámomra is igazán vígasztaló, hogy nem csak én vagyok rendetlen a papírokkal. A nagyhalom kishalmokra bontása és a szanálás után is annyi féle paksaméta marad, hogy már jópárszor megint csak visszasöpörtem a fiókokba. Sose fogy el? VAgy azért vegyek nagy levegőt és álljak neki példát véve Flóráról?:)
rhumel
Egyre többen vagyunk, kedves E.! Nem érzem olyan egyedüli rossz példának magam!
TörlésMegfogadtam, hogy ezután rakom az újakat a helyükre, mivelhogy van immár nekik...
Kérdés, hogy meddig bírom tartani magam.
Rendszeresen zsörtölődök, hogy kicsi a lakás (egyébként tényleg kicsi) és nem férünk és tér kellene és mindig rumli van, mert lassan már nincs helye mindennek és satöbbisatöbbisatöbbi.
VálaszTörlésAztán átgondolom, hogy régen feleekkora házban aludtak az emberek. Mert idejük nagy részét kinn töltötték a szabadban. Dolgoztak, éltek és jószerével pihenni mentek be. Akkor meg örültek egy üres széknek, fekhelynek.
Mi meg benn (is) élünk, ráadásul körbevesszük magunkat nélkülözhetetlennek hitt dolgokkal...
A számlákkal, adóbevallásokkal, egyéb papírdolgokkal azt tervezem, hogy időt szánok rá, és beszkennelem - a gépen jobban fér.
"...körbevesszük magunkat nélkülözhetetlennek hitt dolgokkal..." Igen, azt hiszem, itt van az eb elhantolva, kedves Betti! Mint valami védőbástya, mely mintha megvédene az elmúlástól!
TörlésMint Micknek mondtam, nem bízok annyira a virtualitásban, hogy ne kellene egy kézzelfogható példány is biztosítéknak!
A bátyám filozófiája nekem is tetszik, bár nem vagyok olyan következetes, mint ő. Szerinte ugyanis amennyi új kacatot hoz a lakásba ő vagy bárki, ugyanannyit ki is kell dobni, mert utóbb elviselhetetlen zsufi lesz. Hát nála átlátható a rend. Gondolom, tartja azelveit.
VálaszTörlésNálam a fiam filozófiája ugyanez, tartja is magát hozzá, főleg mióta elköltözött itthonról!...
TörlésNa, Florika, ismeretlenul is kedvett adtal nekem, hogy "kitakaritsam" a régi papirokat. Ment is a legtobbje a szemétbe. Hala az égnek ezen is tul vagyok!
VálaszTörlésTovabbra is szazara suto napokat kivanok neked,
Gaboca
Kedves Gabóca, nem s gondoltam, hogy közvetlen hasznomat is veheti valaki! Nagyon örülök neki! Te meg ahhoz adtál kedvet, hogy nekirugaszkodjak a 2. számú tárolóhelynek!...
TörlésFlórika, jó munkát és kedvet hozzá! :)
VálaszTörlésGabóca
Köszönöm! Kell hozzá egy jó adag! Főleg, ha kinn végre süt a nap...
Törlés