Keresés ebben a blogban

2013. április 11., csütörtök

Fényképalbum

   Tegnap régi fényképeket nézegettem. Óvatosan kell bánni a családi fényképalbumokkal, könnyen csapdába eshet az ember... Az emlékek csapdájába, ahonnan nehéz érintetlenül szabadulni.
   Feltűnt, milyen sok a felvételek között a csoportos kép. Legalább 10-12 ember szorong a gép lencséje előtt, hogy mindenki beleférjen a "keretbe". Nem csoda, hiszen évenként  egyszer találkoztunk. Mióta az eszem tudom, mindig kétfelé szakadt család voltunk, mindig hiányzott a fa egyik ága, hiszen anya a Dunántúl másik végéből került az Alföldre. Azután én folytattam a hagyományt, még nagyobbra növelvén a távolságot és ezzel a nyári összejövetelek hőfokát. 
   
 


   Az első kép esküvőnk előtt egy héttel készült: Gilbert családja első ízben járt Magyarországon és ekkor találkozott  először a két család (a képről hiányzik barátja, aki a gépet tartja és öccse, akit saját kérésére "levágtam", mert nem akar a Neten szerepelni).

 A második kép húsz évvel későbbi (a képen látható kisbaba a napokban ünnepelte 20-ik születésnapját, balszélen guggoló mamája viszont az első felvétel idején volt 3 éves...)
   Mostanában nehezen tudom megállni, hogy ne vessek számot a képeken mosolygó arcokkal: ki hiányzik, ki van még közöttünk? Mit mondjak, egyre fogy a még jelenlévők száma... Öten már nem felelnek a hívásra. Mi maradt belőlük? Néhány csont egy sírbolt mélyén, egy-két fakuló fénykép, és sok-sok, ugyancsak lassan halványuló emlék...
                

24 megjegyzés:

  1. Épp ma jutott eszembe, hogy nálam hét évvel fiatalabb húgom ment el. Mi többiek részben már többet éltünk nála,részben még kevesebbet. Hozzá képest adatik több-kevesebb idő még élő hatunknak. Meg ilyen szamárságok: Volt húgom teáját iszom, volt sógorom tablettáit beszedegettem.
    Az enyémet meg más fogja.
    De vallom, non omnis moriar, valamint: belőlem a jobb rész nem hal ki. Szerintem másból se.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszett ez a 2 mondatod: "Volt húgom teáját iszom, volt sógorom tablettáit beszedegettem.
      Az enyémet meg más fogja." A transzmisszió voltaképpeni lényege, a többi csak ráadás...

      Törlés
  2. Az emlék olyan, mint a fotó. Ameddig van kinek átadni addig mesél.A megfakult fotók idővel múzeumba kerülnek és idegeneknek mesélnek. Az emlékekből, ha méltóak akkor mesék, majd mondák lesznek, miket az utókor érdemeiknek megfelelően nem hagy a feledés homályába veszni.
    Valahol emiatt mesélünk a blogjainkban is. Halhatatlanná akarjuk tenni a szeretteinket és a róluk mesélt emlékeinket, képeinket.
    Jó volt kicsit részévé válni az emlékezésednek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Ameddig van kinek átadni addig mesél" - hát igen, valahogy így vagyunk vele mindannyian, itt is, a blogjainkon, meg a családban is.
      Igen, a halhatatlanság illúziója... Nagyon fontos, monhatnám így is: a halahatatlanság életfontosságú!

      Törlés
    2. Szép képek ezek nagyon. És igen, pontosan ezért mesélünk a blogjainkban és ezért teszünk ki régi fényképeket, hogy megmaradjanak a régi történetek és azok, akik a képeken vannak. Engem mindig az a pillanat érint meg, amikor a fotó készült: hogy a fotón lévő emberek életének az az egy pillanata van megörökítve, belemerevítve a halhatatlanságba.

      Törlés
    3. Vagy annak illúziójába, Ági... Mert mi lesz, ha egyszerre csak semmivé lesz ez az egész virtuális tér? A papírképekről meg valami zsibvásáron kérdezgeti majd (jobbik esetben) egy ismeretlen: vajon ki lehetett?...

      Törlés
    4. Hát igen, nekem is sokszor eszembe jut, hogy vajon örök lesz-e a net? Azt a gondolatot meg mindig csak elhessegetem magamtól, hogy az utánam maradó papírképekkel mi lesz.

      Törlés
    5. Nem hiszem, hogy örök lesz... Egyáltalán: mi az örök? Persze, a hívőknél ez a kérdés nem tevődik fel.

      Törlés
  3. Úgy ide illik a sógorom egy régi-régi verse:"Jaj, ki mondja meg, öröm-e, vagy bánat, hogy élessége egyre nő egy régi-régi képnek, s homálya a tegnapnak s a mának?!"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szép sor, Iduska, és valóban ideillik! Köszönöm. Sógorod igazi költő.

      Törlés
  4. Névtelen11/4/13 16:35

    Regi kepek, szep emlekek....
    Gondolom vidam anekdotak is fuzodnek ezekhez a csaladi fenykepekhez es a vendegeknek izlett a magyar palinka!

    Gaboca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a hangulat (majdnem) mindig vidám volt, annyira örült mindenki az együtt töltött hónapnak.
      A pálinka ízlett, bár a beavatatlanokat meglepte, ahogyan el is vártuk tőle...

      Törlés
  5. Alaposan áttanulmányoztam a képeket, persze először téged kerestelek, majd Gilbert-t, de megtaláltam anyósodat is, sőt azt az unokahúgodat(?), aki nálatok volt tavaly a családjával.Anyukád van a képek bal szélén?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Nagyon sokat változott a 20 év alatt, de különösen az utóbbi 2-3 évben... Igaz, hogy legfőképpen a férfiak mentek el...

      Törlés
  6. Hasonló ráismerést hozott nekem is egy régi fotó: a teraszon,ünnepi ebéd után tizenöten mosolyognak a asztal körül. Ma az akkor tíz és tizenöt éves testvéreim élnek közülük...

    Nálatok mi főtt a bográcsban? Ízlett a vendégeknek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg tiszai halászlé, melynek apa elismert mestere volt.
      Nagyobb alkalmakkor otthon is főzte, az igazi a bográcsban készült...

      Törlés
  7. A jó ízek jó emlékeket idéznek, de fordítva is lehetséges. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban! A halászléről (is) mindig apa fog eszembe jutni...

      Törlés
  8. Névtelen14/4/13 11:55

    Jó látni a régi képeket,de sajnos most már könnyen beleférnénk a "keretbe"..Körösztanya...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rájuk kattintva "megnagyobbodnak"...
      Hát igen, azt hiszem, "generációváltásnak" is nevezhetnénk... Jönnek az új nemzedékek, s lassan én leszek az első "védősánc" a halál ellen...
      Kösz, hogy benéztél, kedves Körösztlányom...

      Törlés
  9. Névtelen15/4/13 19:21

    máskor is beszoktam,csak nem mindig írok..majd rájuk kattintok..Körösztanya..

    VálaszTörlés
  10. összeszorul a szívem, én sem tudom kivonni magam az emlékek alól fotók nézegetésekor,
    olyan jó újra átélni azt a hangulatot

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a hangulat szinte érintetlenül újraéled... s jön a "névsorolvasás"...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...