Keresés ebben a blogban

2013. június 19., szerda

Radnóti júniusi strófái fűzérben... "DÉLTŐL ESTIG", 1935. június 15.

MOSOLY

A vastag déli nap a fán addig tolong,
amíg a lombon át kis piszokba nem lép.
A kis piszok fölött hét kis legyecske dong.


HŐSÉG

A rozsdás tyúkok gödrükben elpihennek,
kakas kapar csupán.
A tyúkok húnyt szemén a hártya oly fehér,
mint most e délután.


PISLOGÁS

Itt alszik kedvesed
és vele alszik lába nagyujján a légy is.
Vigyázz! fölneveted.
Olyan símogató a világ néha mégis.


RIADALOM

A héja fekete kört ír az égre fel,
fölriad az udvar és sápadt port emel.
Minden fölfelé néz, kinyílnak a szemek,
a dúc két léce közt a könnyű toll remeg.


ALKONYODIK

A délután szakálla nagyra nőtt
s motyog belé, úgy mint a gyönge vén.
Aludna már, hát kérdi az időt.
S a kút felel: esti itatáshoz
pántos vödör csattan a fenekén.


BÚCSÚZÓ

Fölébred most a táj,
megered a szava,
madarakkal fején
meghajlik könnyedén
s csörögni kezd a fa.


SÖTÉTEDIK

Torony költi még hitét fehéren,
De langyos este mossa már tövét.
Figyelj. Semmi sem mozdul az égen,
mégis szirmokban hull a vaksötét.

Júniusi Radnótira vágytam, mert ki tudná nála jobban megfogalmazni a mindennapi apró részletekben megbújó költészetet? Leheletfinom megfigyeléseit mindenki magáénak érzi, csak éppen meg kellett látni és dallamos szavakba foglalni őket...

6 megjegyzés:

  1. Rám most a "Hőség" sorai hatnak, és közben nagymamám valaha volt udvarára gondolok egy régi nyár emlékeként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A tyúkok húnyt szemén a hártya oly fehér..." Hányszor megfigyeltem ezt, kis félelemmel keverve, mert attól féltem, döglődnek... A kút mélyén csattanó gödör... A léce remegő fennekedt toll... S a gyönyörűséges "szirmokban hulló vaksötét"...

      Törlés
    2. "Olyan simogató a világ néha mégis"- én meg ebből(is) meritek erőt, optimizmust, stb-t......:)(a "mégis"-sel együtt!:(

      Törlés
  2. *!* Most látom csak: "A lécen remegő fennakadt toll..."
    Mentségemre legyen mondva, miközben ezt írtam, franciául kellett társalognom...
    @Aliz: Persze nem véletlenül, de Radnótinál mindig lecsapódik a balsejtelem, a legidillibb képek mélyén is...

    VálaszTörlés
  3. Egészen kisiskolás korom óta, mikor szüleim polcáról épp Radnótit emeltem le, kedvencem ez a költői gyakorlat. Nem tudok betelni vele immár több, mint 30 éve :) Imádom minden képét, minden sorát, de szerelmes az utolsóba vagyok leginkább:

    "Figyelj. Semmi sem mozdul az égen,
    mégis szirmokban hull a vaksötét."

    Tavaly nyáron többször is megtapasztaltam, amikor éjjel a napozóágyban kint hevertem a kutyáimmal a teraszon a sötétben, a csillagos égbolt alatt. Azóta érzem, hogy milyen az, amikor szirmokban hull a vaksötét :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves "Bodza", köszönet a látogatásért. Bekukkantottam a blogodra: csupa finomság és életöröm, "gourmandise" mondaná a francia, de nemcsak az ételek iránt! Még visszamegyek!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...