Tartalmas vasárnap

   Szép, napos hét áll mögöttünk. Ki is használtam, hogy végére járjak a kerti bútorok lesikálásának, mely igen fárasztó és hosszadalmas munka volt; most már csak az enyhén olajos lazúrbevonat van hátra, de azt legalább nem kell dörgölni...

   

A bazsarózsa egy része elvirágzott, a kilenc "normál" rózsatő tele bimbóval, sőt, a fehér, a bódító illatú, már ki is nyílt. Minden délután kiültem egy kicsit, ha csak egy rövid órára is, könyvvel, füzettel jegyzetelni (a képernyő nem látszik a napon...) Esténként néhány locsoló víz is kicipeltetett...

   Vasárnap reggel hivatalos voltam az innen 50-60 km-re fekvő, kb. Valenciennes-hez hasonló méretű Douai (ejts: Dué) nevű  városkába, úgynevezett "irodalmi reggelire". Természetesen, biztos, ami biztos, elindulás előtt itthon is megreggeliztem... A téma: színpadi művek írása. Annak idején, egy jó hónapja, amikor Denise Jardy, a szervező felkeresett a meghívással, szokásom szerint elcsodálkoztam: miért pont én? Hiszen még csak afféle tanoncnak érzem magam e téren! Mindössze két szöveget "követtem el" színpadra, igaz, mindkettőnek meglehetős sikere volt, de ahhoz még szerintem messze vagyok, hogy részt vegyek egy kerekasztal-beszélgetésen, mint szerző, egy színházi kiadó és egy másik színész-szerző társaságában! Igaz, hogy Denise lelkesedése nem ismer határt (ki is akar állítani két hónapra, de ahhoz sokat kellene dolgoznom, hogy elegendő anyag jöjjön össze  -  nem keveset eladtam már belőlük!) és itt Észak-Franciaországban minden olyan közvetlen és egyszerű! Többek között ezért is szeretek itt.

   Gondoltam, vasárnap reggel 10 órakor ugyan ki jön össze a három meghívotton és a szervezőn kívül a kis antikvárius könyvesboltban, kávé, tea és finom péksütemények társaságában? Szorongtunk végül vagy tizenöten a kis butikban, s a beszélgetés csak délután 1 óra körül ért véget. A közönség egy részével e-mailt, telefont cseréltünk, további kapcsolatok érdekében. A kiadó meg elkérte a két kéziratomat olvasásra.