Keresés ebben a blogban

2013. október 29., kedd

Anyai nagyanyám, Mária...

   Anya temetése után a családi fotók között kutattam. Talán szükségét éreztem a szellemidézésnek. Akkor akadt a kezembe ez az igencsak megviselt, ki tudja, mi mindent látott fénykép. Hiszen ha jól számolom, megérte mind a két világháborút.
balról nagyanyám, testvérével
   Balról fehér blúzban anyai nagyanyám, Mária, 1898-ban született Pápán, lutheránusként nevelkedett. 1920-ban férjhezment kőművesmester nagyapámhoz és szült hat gyereket, akik közül négy fel is nőtt.
   A családi legenda szerint ritka szép lány volt és a természete is kemény acélból öntetett (közben születési dátumára pillantva nyugtázom: "Skorpió").
   Főleg a nyári vakációk alatt találkoztunk. Fiatalkoráról szinte semmit nem tudok, sohasem mesélt magáról. Ez a kép is ritkaság, talán az egyetlen, amely ebből az időből fennmaradt. A gyerekei sem élnek már, s kilenc  unokája közül legidősebb én vagyok...
   Gyerekei úgy hívták: "ides", kivéve anyámat, akinél az Alföldön úgy-ahogy ráragadt nyelvjárás ezt "édesanyámra" módosította. Nagy szerepe volt abban, hogy anya az Alföldre került. A visszavonuló toprongyos magyar hadsereggel odatévedt apám annyira megtetszett a családnak, hogy akkor keletkezett a családban szállongó mondat: "Vele a jég hátán is megélsz!"
   Vannak ún. "lányos anyák", akik lánygyerekről álmodnak, nomeg persze "fiús anyák" is. Nagyanyám az utóbbiak közé tartozott. Két fiához valami egészen különleges, zsigereiben lakozó ragaszkodás fűzte (ami lányai iránt hiányzott). Nekik mindent megbocsátott, mi több, hibáikat nem is látta.
   Előttem van, amint az ablaknál ül a díványon, maga alá húzott bal lábán, és csak nézi, nézi a távolba vesző utat, melyen egy-egy lovaskocsi által felkavart porfelhőből egyik vagy másik fia érkezését reméli kibontakozni.
   Esténként nem tudott megnyugodni, míg meg nem győződött róla, hogy mindkettő révbe ért. Sötétedéskor még gyorsan megjárta "Ernőm" és "Palim" házatáját, s ha egyikük késett, akár éjfélig is kinn állt a ház előtt, míg meg nem látta. Nem volt akkoriban telefon. Néha az ablakon kipillantva későig láthattam szoborszerű alakját, amint kezeit a köténye alatt összekulcsolva, mozdulatlanult állt a vártán...

17 megjegyzés:

  1. érdekes, én épp mostanában irtam erről az "állni a vártán"ról... csak mi esetünkben forditva, mi anyáinkat vártuk/várjuk igy...generációkon át...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én, azt hiszem, már nem nagyon várok senkit sem... Aki jön, azt szivesen látom.

      Törlés
    2. gyerekekről irtam! természetesen én is gyerekkoromban (sőt babaként.. mint most a unokám...)

      Törlés
    3. Igen, én őt se vártam... ugyanis mindig jelen volt...

      Törlés
    4. én nem voltam ebben a szerencsés helyzetben, pl a deportáláskor,, amikor anyukám éjjel gyárban dolgozott, s én reggel vártam a láger kapujában..
      .http://nagymamavagyok.blogspot.hu/2013/10/allni-ulni-vartan.html?view=snapshot

      Törlés
    5. Nagyon is tudatában vagyok szerencsémnek!... (legalábbis ebből a szemszögből)

      Törlés
  2. Az anyák már csak ilyenek. Ettől a gondoskodó szeretettől annyira pótolhatatlanok.Miután elmennek soha többé nem szeret minket úgy senki, ahogy ők szerettek.
    Még ma is néha érzem magamon a szemét, ha valami olyasmit teszek amit tudom, hogy nem helyeselne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is érzem magamon a szemét, holta után is. Mint ahogy az én vigyázó szemem is rajta van a gyerekeken, csak úgy, hogy ne érezzék a féltést, mert az egy nagyon súlyos béklyó...

      Törlés
  3. órákig elhallgatnám, ahogy mesélsz:)


    (technikai kérdés: a fotót, hogy digitalizáltad? színes fénymásoló? más?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin, rendkivül fontos biztatás nekem!

      Technikában nem vagyok jártas (főleg a szavakban, kifejezésekben): van ez a Canon, ami digitalizál, fénymásol, nyomtat, mikor mit kérek tőle... Színesen is, ha kell. A képet egyszerűen numerizáltam, de ki is nyomtathatom, ha szükségem van rá.

      Törlés
  4. a vihart megúsztátok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rettentően rázta a redőnyöket éjjel, a kertben felborított néhány széket, de errefelé komolyabb kár nem lett. 150-200 km a tegerpart ide...

      Törlés
  5. Csillapodva bár, de jön felénk az őszfelejtő hűvösség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Nem megy nekem a "pictogrammes"... A hűvösség viszont máris megérkezett...

      Törlés
  6. Olyan mintha Németh Lászlót vagy Szabó Magdát olvasnék, ha az őseidről mesélsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy, Éva, számomra rendkívül hízelgő ez a mondatod, még akkor is, ha úgy érzem, mintha a Mont Blanc-ra pillantanék fel...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...