Keresés ebben a blogban

2014. április 5., szombat

Szellemidézés, mégegyszer...


Éva fotója majdnem ugyanonnan
   Éva meglepetése váltotta ki belőlem a nosztalgia szökőárját... Azon a bizonyos sínpáron indult el, amely Bobára fut be... Amint Ajkát elhagyta a vonat, öcsémmel fennhangon szavaltuk a megállók nevét, hogy minél gyorsabban haladjon a különben ráérős vonat, Mindszentről hajnali 5-kor (sőt, az 50-es években már előző este 8-kor) indulva, d.e. 11 körül tovább a Déliből, hogy fél négy felé ledöcögje azt a százvalahány kilométert... Ajka, Városlőd, Kislőd, Hajmáskér, Karakószörcsök, Tüskevár, Somlóvásárhely, Devecser, Kerta... Boba. Az ígéret földjének előcsarnoka. Onnan Nagypirit még vagy négy kilométer, oda nagybátyám két szép lovával visz bennünket, méghozzá hintóval, mint a megkülönböztetett figyelemmel várt vendégeket. S ez igaz is volt!
    Évente egyszer láttuk egymást a dunántúli családdal. A nagyszülőkön kívül Anya három testvére lakott még Piriten. A szülői házban percek alatt összefutott az egész rokonság, beleértve a távolabbiakat is. Néha 10-nél is többen szorongtunk egymás hegyén-hátán a kis konyhában, a sok ragyogó arc, hangos beszéd, sírás-nevetés közepette. Ajándékok, kóstolók jártak kézről kézre, a hónapok alatt felgyülemlett sok kérdés-felelet hullámzott a levegőben. Mi, gyerekek, tudtuk, hogy ez csak a boldogság nyitánya, mely többnyire két hónapig fog tartani. Anya fájó szívvel hazautazik majd az Alföldre egy-két hét múlva, mi pedig lubickolhatunk a számunkra egzotikus dunántuli vakációban szeptemberig!
    Ahogy az emlékeket próbálom összeszedni, úgy élem át változatlanul az akkori hangulatot, a nyári forróságot, hallom Giza néni éles hangját, látom könnyes szemeit, nagyapám csak mosolyog a "sporhelt" melletti kis széken ücsörögve, a simlis sapkában, a sokdioptriás szemüvege mögé rejtett nagy kék szemeivel, s Pajtás kutya is odasompolyog diszkréten... S miután lassan lecsillapodik a pezsgő egymásratalálás, elkezdődhet a mesebeli vakáció.
   De az már további fejezeteket kíván...
    

15 megjegyzés:

  1. sírvaörülök, olyan szépet írtál
    csodás emlékek
    szinte látom

    köszönöm, hogy megosztottad
    szép

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Kati, megosztva még jobb, főleg ha ilyen értő visszhangra lel!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Az volt, Klári és meg is maradt érintetlenül...

      Törlés
  3. Itt az írás, de jó! Tudod, mi az érdekes? Hogy most már én is ismerem azoknak a neveknek a nagy részét, melyeket te is felsoroltál. Milyen gondtalan tudott lenni egy gyerekkori nyári szünet. Hosszú volt, és mindig sütött a nap. Karton ruhám volt, és estefelé a konyhakertet locsoltam, krumplibogarat szedtem, és zöldhagymát pucoltam a vacsorához.
    Én a Dunántúlról az alföldre mentem vakációzni az Alföldre.Mekkora család várt téged Piriten, és mennyi időt töltöttetek mindig ott. Íze, hangulata van az írásnak, köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Hosszú volt, és mindig sütött a nap." Pontosan. (egyszer voltam csak télen, óriási hó volt, disznóöléssel...) És mindig sok szeretet vett körül: ez volt a legjobb!

      Törlés
  4. Disznóölés hóban! Az sem semmi, és a szeretet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul elszaladt a hátán égő szalmával!...

      Törlés
    2. Én kora reggel aludtam még gyerekkoromban, a visításra felébredtem, és nem hagyott nyugodni a dolog, kimentem nézegetni, hagyás vért enni főtt krumplival stb. Arról már halottam, hogy égő szalmával elfutott. Szegény!

      Törlés
    3. Nálunk a vért reggelire hagymás tojással ettük! Amikor itt elmesélem, elszörnyedve néznek rám, amin mindig jót mulatok!

      Törlés
    4. Hallottam! Most fettem észre, hogy rosszul irtam!
      Vāmpirnak hisznek minket?

      Törlés
    5. Vettem! Itt fejezem be az irást, ma nem megy! :)

      Törlés
    6. Éva, semmi baj, bizonyára jól elfáradtál ma estére...
      Hát igen, kicsit vad szokásainkon nem csodálkoznak a nyereg alatt puhított bifsztek legendája óta, mint exotikumon, s még teszek is rá egy lapáttal, hogy teljes legyen a hatás, nomeg a kontraszt világszép költészetünkkel, eredetien különös nyelvünkkel, zenénkkel...

      Törlés
  5. A Boba bennem is él. Pápára a szombathelyi (színházi) gyorssal Celldömölkig utazva futottunk bele ezekbe a megállókba katonakoromban. A többedszer látott tájképed mindig megállít. Nagyon el van trafálva. Ma úgy mondják: „nagyon ott van”.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ahhoz képest, hogy 1962-ben készült (14 éves voltam, első gimista lettem azon az őszön), a színek jól megmaradtak abban a kis vázlatfüzetben, pedig a papírja nem volt első rendű...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...